Nehéz egy életet belezsúfolni negyven kilóba. Illetve harminckettőbe, ha szigorúan vesszük. 2-2 kiló a két bőrönd súlya, és 4-5 kiló a hazai, amit magaddal kell vinned. Némi füstölt csülök, pálinka és az őrölt Karaván, mert Izraelben a kávét aranyáron mérik. Így marad tisztán harmincpár kiló, ami – bár rengetegnek tűnik – nem az.
Már hetekkel korábban bepakoltam a feladós bőröndömbe, naponta átrendeztem, lemértem, saccoltam, hogy az utolsó pillanatos dolgok mekkora súlyt képviselhetnek. Beleszámoltam 10%-nyi pluszsúlyt, amit talán nem tesznek szóvá a reptéren, ha bájosan mosolygok. A kisebb, fedélzeti bőrönd sem lehetett több 10 kilónál, így az a megoldás maradt, hogy az összes könyvet, amelyet magammal szándékoztam vinni, a hátizsákomba kellett pakolnom, lévén az az egyetlen csomag, amit nem mérnek. Bár a hátam toporzékolt, megjátszott könnyedséggel jártam-keltem a repülőtéren, cirka 12-15 kilóval a hátamon.
Igen, van e-könyvem, ami kb. harminc deka, de a szóban forgó könyveket hónapok óta gyűjtögetem, várták az utazást a polcomon, hogy már az új világban olvashassam őket. Itt olvasni teljesen más érzés, ha tudod, hogy összesen tíz papíralapú könyved van. Amíg könyvtárosként dolgoztam, a bőség zavarával küzdöttem, most lassan ízlelgetem a szavakat.
Visszatérve, nehéz egy életet magaddal vinned egy repülőn. Ami jó hír, hogy az elmúlt néhány hétben nem hiányzott semmi elengedhetetlenül fontos azokból a dolgokból, amiket otthon hagytam.
Azért leszögezném, hogy van otthon egy kisbőröndnyi ruha és a könyvespolcomon egy kupac könyv, amelyből az idelátogató családtagjainknak, illetve barátainknak zsákbamacskaként kötelező egyet-egyet választani, és magukkal hozni Izraelbe. Téli ruha (ami otthon a kora októberi outfit) például egyáltalán nincs még nálam. Van viszont több mint elég fürdőruha, nyári ruha, rövidnadrág, trikó. Minden itthon töltött napomra kiöltözhetek, anélkül, hogy két hétig akár egyszer is mosnom kellene. Mivel azonban a mosás a gyengém, így jórészt két-három szett van használatban.
Ó, és a vasalás! Ha valaki Izraelben vasalókereskedelemből szeretne meggazdagodni, szólok előre, hogy éhen hal majd. Itt a vasalás úgy működik, hogy az ember kiveszi a szekrényből a mosogatóronggyá gyűrt blúzt, lespricceli vízzel és kilógatja a napra. Mire megkávézik és kisminkeli magát, ránctalan és száraz az ominózus ruhadarab.
Ez természetesen azonnal, mosás után is kivitelezhető (itt hagyjuk el a spriccelést), ám még nincs akasztós szekrényünk, így én az első megoldást preferálom.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
