Ma kezdődik a Sziget, ami a ’90-es évek óta meghatározó élmény immár több egymást követő generációnak is. Az ilyesfajta fesztiválok esszenciálisan reprezentálják mindazon dolgokat, amelyek a nyugati világot megkülönböztetik más kultúráktól. Tulajdonképpen már az ókori görögök óta, de Woodstock óta egészen biztosan, ezek a szabadság, a szabadosság, a szabad szerelem, a kreativitás, az innováció ünnepnapjai. Ahol a munkás hétköznapokat dekadens hedonizmussal kompenzálhatjuk. A közös öröm valójában a civilizációs túlélésünk záloga. Nem is tetszik ez mindenkinek. Az öngyűlölő bigottjainknak (lásd olimpia megnyitó), de még inkább a nyugat esküdt ellenségeinek, örökké céltábláján vannak a fesztiváljaink, ahol merünk nem konvencionálisak és szabálykövetőik lenni. Ez bűn! Bűnt pedig – akár további bűnök árán is -, legitim üldözni. Szerintük.
Ez történt október 7-én a Nova partyn. Reim kibuc közelében, az Isten háta mögött, bőven a napfelkelte után is dübörgött a rave, a szív ritmusára épülő, ősi zenei alapok modern reinkarnációja. Arra van, hogy elrévülj – ha kell a ritmustól, ha kell hozzá, akár más tudatmódosítóval ötvözve – átlényegülj. Ez történt a Nova partyn is, reggeli 6:30-ig. Amikor megszólaltak a szirénák, melyek a közeli Gázai övezet miatt valós veszélyt jeleztek. Aki tehette, bunkerekbe préselődött, mások a földre vetették magukat, ahogy arra óvodás koruk óta trenírozták őket. Október 7-én reggel a szirénák szokatlanul sokáig szóltak, kisvártatva pedig motoros paplanernyősök jelentek meg az égen, majd nyomukban fegyveresekkel roskadásig tömött pick up-ok tűntek fel. Itt már egészen bizonyosan kitört a pánik. Futott, ki merre látott, mert a buli helyszínén, ami egy szigorú rendben ültetett fiatal eukaliptuszerdő volt, lényegében esélytelen volt búvóhelyet találni. Maradtak a sátrak, a kukák, a konténerek, a Toi-Toi vécék, és nagyjából ennyi. A szerencsések az autójuk felé rohantak és reflexből a közeli főút felé kanyarodtak. Az utat azonban több ponton is a Hamasz terroristái ellenőrizték. Tulajdonképpen agyaggalamb-lövészetet tartottak, nem sok esélyt hagyva a menekülésre. Jobban jártak, akik autójukkal az ismeretlen földutakon, a szántóföldek felé vették az irányt, itt nagyobb esélye volt annak, hogy nem futnak bele a Hamasz terrorista szabadcsapatokba. De ez sem volt garancia a túlélésre. Igaz, volt olyan hős, aki hatszor fordult, hogy mentse a barátait, a hetedik körnél végeztek vele. Talán azok jártak a legjobban, akik az erdős, bokros mesgyékben kerestek búvóhelyet és ezek mentén próbáltak védettebb helyre jutni. Ez se sikerült mindenkinek, mert szabályosan vadásztak rájuk, még hetekkel később is találtak halottakat a mezőkön. Akik az út széli óvóhelyekben látták a biztonságot, azokat több hullámban gránátokkal támadták. Könnyű célpontot jelentettek a kis helyre tömörült emberek. Kétségtelenül azoknak a túlélési esélye volt a legkisebb, akik a party helyszínén ragadtak. Itt aztán nem egyszerűen szabályos kivégzések zajlottak – a hely, ahol néhány perccel azelőtt még békés fiatalok önfeledten szórakoztak, pillanatok alatt földi pokollá változott. A terroristák nőket és férfiakat erőszakoltak meg. Volt, akit kikötöztek és csoportosan gyaláztak meg. Aztán vagy megölték, vagy Gázába hurcolták. Döntse el mindenki, melyik a jobb… Mindez pár órán át tartott Reim kibuc környékén.
364 civilt és szolgálaton kívüli katonát öltek meg a Nova partyn, többeket megsebesítettek és legalább 137 túszt hurcoltak el Gázába, akiknek egy része talán még életben van. De mindenképpen várják haza. A Nova party helyszíne már most emlékhely. Az áldozatok életnagyságú portréi néznek vissza az odalátogatókra. Épp olyan fiatalok, mint akik a ma kezdődő Sziget fesztiválon fogjátok ünnepelni a szabadságot, a szabadosságot, a szabad szerelmet, a kreativitást.
Épp Izraelben jártam, mikor a Nova túlélői koncerttel emlékeztek a történtekre, Tel-Avivban. Hatalmas tömeg jött össze a „We will dance again.” „Újra fogunk táncolni!” című, izrael legnagyobb zenészeit felvonultató koncerten. A ma kezdődő Szigeten kicsit a Nova party áldozataiért is táncolhattok. Élvezzétek a lehetőséget, mert ez a mi szabadságunk! Szóval „Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni!”
Főkép: Nagy Ákos
Kommunikációs szakember, a Kidma Egyesület elnöke, a Mazsihisz korábbi elnökének kabinetvezetője (2014-2022), 2011 és 2014 között Izraelből szerkesztette a Mishpaha blogot.
