Meghalt az apósom, Rachamim. Idős és beteg volt már, túl jó néhány szívműtéten. Egy hétig próbálta a család tartani benne a lelket, és a lelke igyekezett ennek megfelelni, de egy hajnalban, amikor nem voltak annyian a nagycsaládból az ágya mellett, megengedte magának, és feladta.
Rachamim Tunéziában született egy hagyományos észak-afrikai zsidó közösségben, egy adag francia stikkel. Amikor én Izraelbe alijáztam, még az El Al repülőgép-technikusaként segédkezett nekem, nyitott egy bankszámlát, és beíratott a Clalit egészségbiztosítóhoz. Mint később kiderült, már ez is arra vallott, hogy baloldali, szocialista. Aztán még éveken keresztül, ahányszor hazajöttem, egy köteg angol újsággal várt a repülőgép lépcsője mellett a Ben Gurionon. A ramlei bolhapiacon minden kidobott könyvet megvett és hazahozott, sokszor magyar nyelvűekre is rátehette a kezét.
A bigottokra, szélsőségesekre, butákra haragudott, szerintem élete végére igazi jakobinus lett, még a guillotine-t is emlegette megoldásként erre a nemzetvesztő vezetésre. Sohasem érezte magát hátrányban mizrahi származása miatt, pedig amikor a hatvanas években úgy döntött, házat vesz és letelepszik a Gettóharcosok utcájában, vagyis egy lengyel holokauszttúlélők által lakott kisvárosi kerületben, először a helyi tanács úgy döntött, nem fogadják el a jelentkezését. De ő, tudva, hogy ettől még joga van ott lakni, csak azt válaszolta: „Én viszont elfogadlak benneteket.” Talán matematika professzor is lehetett volna, de megelégedett azzal, hogy az unokákat tanította bonyolult matekfeladatok megoldására fejben, és ateistaként békében élt vallásos feleségével. „Tizrom, tizrom” – mindenki ezt idézte tőle, mint a legjellemzőbb mondását, vagyis „Ne akadj le, simítsd el a dolgokat.” Ehhez egész nap Beatlest és Chopint hallgatott, mindig kitárt ablak mellett.
Több százan jöttek el a temetés után a zsidó hagyományok szerint tartandó sivára, erre a hét napig tartó halotti torra, amikor az elhunyt háza nyitva van mindenki előtt, aki szeretné megkönnyíteni a családi gyászt, kifejezni az együttérzést. Mivel Rachamim háza eddig is nyitva volt, az ajtót sem zárták be soha, és minden ünnepen náluk volt a családi találkozó, most is összegyűlt a család, a gyerekek, unokák és mindezek barátai, a szomszédok az azóta felnőtt gyerekeikkel és unokáikkal, a munkatársak, a barátok és azok családja. Ettek, ittak, beszélgettek, estére már nem lehetett megkülönböztetni az összejövetelt egy, még az életében itt rendezett, hangoskodó, finomságoktól roskadozó partitól.
A gyászhét utolsó napján a vallási szokásoknak megfelelően egy rabbi vezette le az ateista Rachamimért elmondott imákat, kelet felé fordult a kipás férficsapat, ami így egy igazi, spontán kibuc galujotot alkotott: izraeliek mindenféle nemzetiségből, évjáratból, szexuális, politikai és vallási meggyőződéssel. Több mint száz, szétosztott ételes tálca mellett beszélgettek késő estig még egy utolsót. Csak egy unokaöcs maradt ott éjszakára megőrzésre, mert alkoholba ölte a szomorúságát, és azonnal magára akart volna tetováltatni egy Rachamimra emlékeztető tengeri halászt.
Ma hozták haza Izraelbe Chaim Peri, Abraham Munder, Yagev Buchshtab, Yoram Metzger, Nadav Popplewell és Alex Dancyg holttestét Gázából. Ők Rachamimmal egyidősek voltak. Izraeli férjek, apák, nagyapák, akiket még élve, saját házukból rabolt el a palesztin Hamasz október 7-én. Hónapokon keresztül szenvedtek a fogságban, majd lelték halálukat távol az otthonuktól, szeretteiktől. Minden izraeli a saját apjára, nagyapjára, apósára gondol ezekben a napokban miattuk, és gyászol, dühös, elkeseredett. Mert elfogadhatatlan, hogy ilyen sors, megaláztatás és kín jutott ezeknek az embereknek, akik egész életüket ennek az országnak a meglétének és a családjuk jólétének szentelték, mint Rachamim.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
