Ma délelőtt egy ismerősömhöz voltam hivatalos. Ő öt-hat évtizede él Izraelben, isteni gluténmentes kenyeret süt, és rengeteg magyar nyelvű könyve van, amelyekből természetesen mindig kölcsönkérek egyet-egyet.
A történet lényege azonban nem ez, hanem hogy az ismerősöm Haifa egy másik részén él, és egyedül kellett eljutnom hozzá. A kihívás három busszal teljesíthető. Az első kettő sima ügy volt, csukott szemmel lejutok már a Horevre, ha nincs terelés és jó járműre szállok. 🙂
Onnan azonban még egy buszút várt rám, bele az ismeretlenbe. A haifai közlekedésről három dolgot kell tudni:
- Hiába a tájékoztató tábla vagy a Moovit (az itteni BKK-futár) használata, a busz sosem akkor jön, amikorra várod. Hol néhány perccel előbb, hol fél órával később, ízlés szerint.
- Ha nincs Rav-Kavod, ami egy feltölthető plasztikkártya az utazáshoz, véged. Persze, itt is létezik a QR-kódos rendszer, ám ha épp nincs térerő a háború miatt, akkor simán megbüntet az ellenőr.
- És a jó hír: 200 méterenként van egy buszmegálló. Vagyis, ha rossz helyen szállsz le, csak egy kis gyaloglás, és célhoz is értél. Ami nyáron, majdnem 40 fokban kevésbé lesz mókás. De addigra profin közlekedem majd a városban.
Van egy negyedik tudnivaló is, de azt csak az erősebb idegzetűeknek ajánlom. Ha nem ülsz le a buszon, az összes kezeddel kapaszkodnod kell, egyrészt az izraeliek túl “sportosan” vezetnek, másrészt amennyire meredekek az utcák, annyira kanyargósak is. Jótanács: ha tele van a kezed bevásárlószatyrokkal, ne szállj fel egy ülőhely nélküli buszra, mert kapaszkodás hiányában faltól falig csapódsz majd. Inkább várd meg a következőt, ami vagy jön időben, vagy nem. 🙂
Mivel ezen tudnivalók birtokában vágtam neki az út utolsó szakaszának (kivéve, hogy én mindig állok és az összes kezemmel kapaszkodom a buszon), sikerült elérnem a célt, az ismerősöm lakását, ahol egy erős kávé és Karinthy novelláskötete volt a jutalom.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
