Ma is felkelt a Nap, örüljünk a fényének és annak, hogy ez a szeptemberi már kevésbé melegít, mint az augusztusi. Most már nemcsak tudjuk, de el is hisszük, hogy eljön majd az ősz, amikor fel lehet majd tekerni biciklin a jeruzsálemi dombokra nap közben, és futni is lehet napszállta előtt napszúrás nélkül. A jeruzsálemi szeptemberben nappal is fújdogál valami szél, és este úgy lehűl a levegő, hogy inkább bemegyek az erkélyről a nappaliba az esti teámat meginni.
Mióta Nadav nem alszik délutánonként az oviban, arany életünk van. Nadav este kilenckor már álmos, lefekszik az ágyra, amíg Babarról és Celesztináról olvasok neki, aztán a mese végén megkér, hogy fejből is meséljek neki, jöhet a Misi Mókus zanzásítva. Ezután én is elálmosodom annyira, hogy Rafinak már csak egy rövid fejezetet olvasok az egeres Stiltonból, amit valamiért szeret, én viszont ki nem állhatok. Napról napra nő mindkettejük magyar szókincse, mint muskátlin a virág, csak le ne száradjon, ha én nem tudom majd locsolni.
Eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha elköltöznénk Magyarországra, mint annyian az elmúlt évben, hogy megizmosodjon a gyerekek magyarja, és az izraeli túlélésre hangolt idegrendszerük is megpihenjen kicsit. Milyen volna békében elaludni este és reggel békében kelni? Milyen volna olyan országban élni, amelynek nem tenger mossa a partját? Ahol szeptember elsején nemcsak a hat és nyolc, de a tizennégy évesek is elkezdhetik a tanévet, mert nincsen sztrájk az ország összes gimnáziumában. Milyen volna olyan országban élni, amelyet autóval, busszal vagy vonattal is el lehet hagyni, sőt, akár még kerékpárral is, ha belevaló túrázók vagyunk?
Az izraelieknek marad a repülőtér, mint kuktán a szelep, ha nincsen sztrájk, és nem lőnek délről vagy északról, és a nem izraeli légitársaságok is úgy ítélik meg, hogy biztonságos a repülés. Na, akkor el lehet hagyni az országot, igen, marha sok pénzért, ami ünnepek közeledtével, alatt és közvetlenül után két marhányira duzzad, mert ha nagy a kereslet, akkor kaszál az El-Al és a többiek, annyit kérnek a jegyért, amennyit nem szégyellnek. Az izraeliek pedig minden pénzt kifizetnek azért, hogy elhagyhassák a háborús zónát, ha csak rövid időre is, épp amíg megveszi a gyerek a farmert a Mammutban, és a papa beugrik a thai masszázsszalonba.
Vajon milyen lenne Budapesten nem turistának lenni? Egyirányú Wizz-jegyet venni a nyári szünetben, és az augusztusi mézeshetek után Pesten maradni, beolvadni a magyarok közé, félve várni a telet, aztán beleszokni az egyre hidegebb nappalokba, novembertől korcsolyázni járni, a Sport-uszodában úszni hétköznap délben, amikor üresek a sávok, ötven méter az Árpád híd felé, aztán újabb ötven vissza, és újra megint, anélkül, hogy meg kéne küzdenem a helyért az úszók között, akik nem néznének levegőnek, mint Jeruzsálemben, hanem helyet adnának, hogy elférjek mellettük.
És akkor arra ébredsz, hogy a kezed belelóg a bilibe, ahogy annak idején a gimiben mondtuk. „Anahnu nehenim meha-szevel”, Dror szavával, élvezzük a szenvedést, mit lehet ehhez még hozzátenni? Mi izraeliek arra vagyunk kárhoztatva, hogy észre se vegyük, ha szenvedünk, végül is a szenvedés a zsidó identitás része, ki jobban, ki kevésbé teszi, de szenvedni kell, amit elfojtani nem is nehéz, különösen, ha csak a fejünkben létezünk, és nem a testünkben. Na, ezt az akadályt a zsidók aztán könnyen veszik, a nép, amely a fejében hordja az identitását, a testét meg csak arra használja, hogy a fejét elvigye innen oda, onnan ide.
Aztán eltelik még egy nap, hosszabbodnak az árnyak, feltámad a hűsítő szél. Nadav este megint azt kéri, hogy Babar és a Télapó meséjét olvassam fel neki. Babar az Elefántok országából Franciaországba látogat, hogy a Télapóval találkozzon, zavaros történet, de mit tegyünk, aztán egy csehországi hegy gyomrában megtalálja, akit keres. Télapó eljön Babarral az Elefántok országába, és ajándékokat is hoz, amelyeket a Télapónak öltözött Babar fog kiosztani a kölcsönputtonyból. Azaz a Télapó meg is érkezett az elefántokhoz, és nem is.
Télapó mi vagyunk, csak köntös és puttony kell hozzá, ami felrepít az égbe. Nem lesz könnyű szerezni, de megoldom, és a decembert még megvárom itt az elefántok országában. Saját magam Télapója leszek, így talán kibírható lesz ez az év, amíg még élnek elefántok, és az országuk is áll még.
