Egyszer élünk! – micsoda hülyeség ez.
A gyávaságunk anyagelvű igazolása.
Nekem sikerült a reinkarnáció!
Még mielőtt a megrögzött materialisták megtámadnak, szólok, hogy bizonyítékaim vannak: az előző életemben is – ahol nem tiltotta kóserségi törvény – a sajtos-párizsis vajaskenyér volt a kedvenc reggelim, az előző életemben is gyűlöltem az autoriter politikai vezetőket, és imádtam a tengert, de most legalább közel élek hozzá. A Balaton meg homályos emlék, déjá vu a lélek előző otthonából.
A testemhez nem ragaszkodtam volna, de olyan jól sikerült a reinkarnációm, hogy velem jöhetett a lélekvándorlásra. Most itt van, 100 kiló, és gyanakodva nézi azt a cingár kamaszt, akit az előző élete fotóin lát.
Ha visszamennék, az már a harmadik karma-kirándulás lenne.
Sokan az alija után jönnek rá, hogy a lelkük ott maradt. Hogy pont a lelkük maradt ki a kofferek kötelező kilóiból. Sóhajtoznak az egykori kedves utcáik láttán, az előző életük tájaival álmodnak, és ha csak tehetik, visszamenekülnek. Én már nem követem, mi történik odaát a túlvilágon, ahonnan ide születtem újjá. Májusban ott jártam, és kultúrsokk volt, hogy mennyire nem az én életem tere az a hely. Bécs, Budapest, de főleg Tel Aviv…
A szemem – a friss életemből kitekintgető – dolgozott, betakarította a lélekvándorlásom képeit.
Fotók: Silló Sándor
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
