Orna Shimoni, az „Arba Imahot” társalapítója éhségsztrájkba kezdett a kneszet előtt a túszok szabadon bocsátásáért.
Orna Shimoni, az „Arba Imahot” (Négy Anya) nevű szervezet egyik alapítója, amely az izraeli hadsereg kivonulásáért harcolt Libanonból, éhségsztrájkba kezdett a kneszet előtt a túszok szabadon bocsátásának késlekedése miatt. A 83 éves Shimoni, aki 1997-ben vesztette el fiát, Eyalt, azzal vált ismertté, hogy aktívan küzdött Libanon elhagyásáért, de már az első libanoni háború óta foglalkozik a túszok ügyével. „Már a személyes fájdalmaim előtt is a szívem és a lelkem a túszok sorsa mellett volt” – mondta a „Haaretz”-nek. Hozzátette: „Megborzongtam a Sultan Jakob-i csatában eltűntektől, részt vettem a pilóták tüntetésein Ron Arad visszahozataláért, és ott voltam az Avitan családnál, amikor elrabolták fiukat, Adit, valamint Beni Abrahamot és Omar Szaádot.”
Shimoni aktívan részt vett a Gilad Shalit visszatéréséért folytatott harcban is, és az elmúlt évtizedben Hadar Goldin és Oron Shaul családjaival együtt küzdött azért, hogy visszaszerezzék szeretteik földi maradványait Izraelbe. „Minden vasárnap a kormányülések előtt tüntettünk, és minden pénteken részt vettünk a Szombat fogadásán a Fekete Nyíl emlékműnél, a Gázai övezet határánál” – mondta Shimoni. „Tíz évig küzdöttünk, de senkit sem érdekelt, sem a médiát, sem másokat.”
A háború kezdete óta Shimoni rendszeresen tüntetett a túszokért, és elmondása szerint az éhségsztrájkról való döntése hatalmas frusztrációból született, miután hat túszt meggyilkoltak. „Ott voltam Carmel Gat temetésén, és meglátogattam Ori Danino és Hersh Goldberg-Polin családjait a gyász alatt. Úgy döntöttem, hogy azután, hogy megemlékezünk Eyal haláláról, éhségsztrájkba kezdek.”
Shimoni, aki tisztában van előrehaladott korával és azzal, hogy kevés az esély egy megállapodás elérésére napokon belül, így nyilatkozott: „Úgy érzem, hogy mindent megtettem, amit csak lehetett a túszok hazahozataláért. Minden felvonulás, tüntetés eredménytelen volt. Nem vagyok fiatal, de ebben a korban már nem igazán irányítja az ember a testét. Remélem, kitartok, és remélem, hogy mások is csatlakoznak hozzám. Talán láncszerű sztrájkot tarthatunk, váltásokban, de valamit tenni kell. Nincs államunk a túszok nélkül.”
