Az igazságügyi reform, Netanjahu – és a háború: az okok, amiért izraeliek külföldre költöztek

Egyre több izraeli dönt úgy, hogy elhagyja az országot és új életet kezd külföldön. Ben Gurion repülőtér, archív – Fotó: Shutterstock

Izraelben nőtt a negatív migrációs mérleg, és azoknak, akik elhagyják az országot számos oka van, köztük Ben-Gvir és Szmotrics politikája, a tartalékos szolgálat és az egyenlőtlen teherviselés. „Ha a liberalizmus és az észszerűség visszatér, talán mi is visszatérünk” – osztották meg N. és M., akik Spanyolországba költöztek. Sai és Michal Levit Berlinbe költöztek: „A szívünk még mindig az országban van, de úgy érezzük, hogy Izrael elvesztette az irányt.” Aliza és Or Thaiföldre költöztek: „Elegünk van a megosztottságból.”

Nina Fox írása a Ynet-en

Az elmúlt években egyre több izraeli dönt úgy, hogy elhagyja az országot és új életet kezd külföldön. A Központi Statisztikai Hivatal (CBS) vasárnap közzétett adatai szerint tavaly körülbelül 55,300 izraeli tartózkodott hosszabb ideig külföldön (vagyis 2022-ben hagyták el az országot), miközben csak 27,800-an tértek vissza, ami negatív migrációs mérleget eredményezett, amely növekedést mutatott az előző évekhez képest. A 2024-es előzetes adatok (a 2023-ban távozók) szintén növekedést mutatnak.

Sai és Michal a két gyermekükkel Berlinbe költöztek az igazságügyi reform és az egyenlőtlen teherviselés miatt, míg Aliza és Or Thaiföldre mentek a Kaplan téren zajló tüntetések miatt. N. és M. a három és fél éves lányukkal Spanyolországba költöztek Benjamin Netanjahu és az igazságügyi reform miatt. Három család története, akik úgy döntöttek, elhagyják Izraelt:  

„Lehet, hogy a jövőben visszatérünk Izraelbe, de demográfiailag nehéz ezt elképzelni a sötét erők felemelkedésével”

N. és M. Spanyolországba emigráltak a három és fél éves lányukkal, körülbelül egy hónappal az október 7-i mészárlás előtt. „Amikor megértettük, merre tartanak a dolgok a választások után, és hogy Szmotrics és Ben-Gvir fontos szerepeket kapnak a kormányban, rájöttünk, hogy ez nem vezet jó irányba” – osztották meg a spanyolországi költözésükkel kapcsolatban. „Számos vörös vonalunk volt, amelyeket mind átléptek, mint például Ben-Gvir és Szmotrics pozícióba kerülése, és volt egy eset, amikor egy rakéta mintegy 100 méterre csapódott be tőlünk.”  

„Végül úgy döntöttünk, hogy a kormány rendszerpuccs kísérlete és a józan mérlegelési jogkör eltörlése miatt elhagyjuk Izraelt” – tették hozzá. „Ez egy hosszú folyamat volt, de a döntés egy pillanat alatt született meg. Nagyon hosszú, bonyolult folyamat volt, amely tele volt sírással és könnyekkel mindkettőnk részéről.” A Spanyolországba költözés nehéz volt a családjuk számára is. „Nem fogadták jól. A szüleim mellett laktunk, és minden nap találkoztunk velük” – mondta N. „A bátyám nem beszél velem a költözés miatt. A szüleim nagyon idősek, több mint 80 évesek. Nem akartunk elmenni miattuk, de rájöttünk, hogy felelősek vagyunk a lányunkért és magunkért is.”

„Ha a liberalizmus és az észszerűség visszatér, talán visszatérünk Izraelbe.” – N. és M., akik Spanyolországba költöztek

N. hozzátette: „Lehet, hogy a jövőben visszatérünk Izraelbe, de demográfiailag nehéz ezt elképzelni a sötét erők felemelkedésével”. „Lehet, hogy ha a liberalizmus és az észszerűség visszatér, és lesz valamilyen békelehetőség, akkor talán visszatérünk az országba” – mondta. Azt is elmondták, hogy „csak Netanjahut okoljuk a távozásunk miatt.” Elmondásuk szerint „ő az oka annak, hogy elhagytuk Izraelt. Hiányzik az ország, az emberek, az időjárás és a meleg. Folyamatosan követjük, mi történik otthon. Elhagytuk Izraelt, de Izrael egy pillanatra sem hagyott el minket.”

„Amikor visszatértem ebből a háborúból, nem láttam azt az összetartást és kölcsönös támogatást, ami korábban megvolt”

Sai és Michal Levit 35 évesek, néhány hónappal ezelőtt költöztek Berlinbe. Elmondásuk szerint a döntést részben az igazságügyi reform miatt hozták meg. „Már évek óta játszottunk azzal az ötlettel, hogy egy hosszú útra induljunk. Az igazságügyi reform és az egyenlőtlen teherviselés miatt azonban erősödött bennünk az igény arra, hogy az ‘utazásunkat’ egy B tervként használjuk arra az esetre, ha a dolgok jelentősen rosszabbra fordulnának – és valóban rosszabbra fordultak” – mondták.

Hozzátették: „Még nem tudjuk, meddig maradunk. Két év minimumot határoztunk meg magunknak, hogy megismerjük a nyelvet, a kultúrát és a munkalehetőségeinket, valamint hogy képesek legyünk mind Izraelben, mind külföldön élni. A mi folyamatunk folyamatos választás.” Sai, aki korábban katonai műveletekben vett részt, az irány elvesztéséről beszélt: „Ott voltam az ‘Öntött ólom’ hadműveletben, a ‘Védőszikla’ műveletben tartalékosként harcoltam, és most a ‘Vaskardok’ hadműveletben is. Soha nem kételkedtem az ügyünk igazságában, és egyértelmű volt számomra, hogy lesznek nehéz időszakok, de át fogjuk vészelni őket, és tovább fogunk lépni, mint egy nép.”

„A politikai helyzet katalizátor volt – a háború és a tartalékos szolgálat adta meg a végső lökést.” – Sai és Michal Levit, két gyermekükkel

„Azonban amikor visszatértem ebből a háborúból, nem láttam azt az összetartást és kölcsönös támogatást, ami korábban megvolt. Sokkal kevésbé világos számomra, hogy miért harcolok. Egyértelmű, hogy vissza kell hozni a túszokat, de úgy érzem, hogy ez nem mindenkinek világos. Akkor miért harcolunk?” Michal hozzátette: „Mi nem munkaügyi okokból költöztünk külföldre, és gazdaságilag ez hátrányos nekünk – nem olcsó egy ilyen interkontinentális költözés, még ha a szupermarketben az árak alacsonyabbak is.”  

„Társadalmi és családi szempontból a költözés nehéz volt, de egy erős és támogató izraeli közösséggel rendelkező várost választottunk” – tette hozzá. „Az igazi indíték a kíváncsiság és a világ felfedezésének vágya volt, hogy a nagyvilág polgáraivá váljunk. A politikai helyzet Izraelben csak katalizátor volt – a háború és a tartalékos szolgálat adta meg a végső lökést.”  

Michal elmondta, hogy családjaik sem voltak igazán lelkesek a költözés miatt. „Az emberek azt mondták, hogy büszkék ránk és bátornak tartanak minket, de a közvetlen környezet – még ha nem is mondtak semmit – nagyon megnehezítette a döntést” – mondta. „Az egész életünk Izraelben van, a barátok és a család mindkettőnk számára nagyon fontos. A szüleinknek nagyon nehéz volt elbúcsúzni az unokáktól. Sai nagymamája, aki túlélte Auschwitz-Birkenaut, nagyon aggódott a költözés miatt, de végül még anyagilag is támogatta a döntésünket.”  

A költözés folyamatáról Sai elmondta, hogy „a legnehezebb dolog az volt, hogy nem tudtunk elszakadni az izraeli eseményektől.” Hozzátette: „A szívünk Izraelben van a családunkkal, barátainkkal, a tartalékos katonák családjaival, a túszok és a kitelepítettek családjaival. Minden egyes értesítésnél egy rakétabecsapódásról vagy támadásról – vagy sajnos rosszabb hírekről – egy pillanatra eláll a lélegzetünk.”

Elegem lett a megosztottságból és a dugókból

„A Kaplan téri tüntetések voltak a ‘végső csepp a pohárban’.” – Aliza Coj és Or Maoz

Aliza Coj és Or Maoz, mindketten 28 évesek, 2023 májusában költöztek Thaiföldre. Ők, a korábbi családokkal ellentétben, azért döntöttek az emigráció mellett, mert úgy érezték, hogy az ország megosztottá vált az utcai tüntetések miatt. „Valójában már gyerekkorom óta gondoltunk a családi külföldre költözésre” – mesélte Coj. „A koronavírus után minden szétesett. Nem maradt meg a stabilitásom, és hosszú időbe telt, mire visszatértem a munkaerőpiacra. A Kaplan téri tüntetések voltak azok, ami az utolsó lökés volt. Elegem lett az ebből fakadó megosztottságból, elegem lett a dugókból, és abból, hogy egy órába telt bárhová eljutni, csak a Dán-térségben.”

Elmondása szerint, bár vágytak a költözésre, a Thaiföldre való átköltözés érzelmileg kihívást jelentett. „Nagyon nehéz volt, sokat sírtam, mert nehéz volt a távolság a családtól és a barátoktól. Nagyon kötődöm mindenkihez, és bár utazgattunk itt és élvezzük az együttlétet, hiányzik a család és az otthoni ételek” – mondta.

A nehézségek ellenére az élet Thaiföldön számos előnyt is hozott magával. „Megérkeztünk, és egyszerűen sokkolt minket a meleg fogadtatás. Az emberek kedvesek, szolgálatkészek, nincs zsúfoltság a lakosság ellenére, mindenki türelmes” – mesélte. „A buddhizmus a békéről, az elfogadásról és az önuralomról tanít, így sokkal könnyebb megküzdeni az élet kihívásaival, szemben a nyugati világ stresszével és ítélkezésével.”

Coj elmesélte azokat a megfontolásokat is, amelyek a döntéshez vezettek: „Gyerekkorom óta folyamatosak voltak a háborúk, és mindig féltem attól, hogy a gyerekeim majd katonák lesznek, és meg kell halniuk egy olyan országért, ami nem ad vissza semmit.” Azt is hozzátette: „Küzdöttem a szociális juttatásokért a családom számára. Idős szüleim és a nagymamám, aki élete végéig nem kapott semmit, dolgoztak egész életükben, mióta 1992-ben bevándoroltak az országba.”

Bár Thaiföld otthonukká vált, Coj nem zárja ki, hogy a jövőben visszatérjenek Izraelbe. „Biztosan visszatérünk, az elmúlt két évben kétszer is voltam Izraelben. De miután elszakadtunk az izraeli buboréktól, megkönnyebbülést jelentett visszatérni külföldre – Thaiföld az otthonom lett” – mondta. „Itt van már egy rutinunk és egy életünk. Hiszem, hogy meglátogatjuk majd Izraelt, és azt sem tervezzük, hogy örökre Thaiföldön maradjunk, hanem folytatjuk az utazgatást.”

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

FORRÁSYnet