A cirkálórakéták robbanófeje akár 300 kilogramm is lehet. Valószínűleg egy Szovjetunióban kifejlesztett sugárhajtású drón átalakított változatáról van szó. Az elfogásukra rendelkezésre álló időablak rövidebb, de könnyebb azonosítani őket.
Az izraeli hadsereg először fedte fel, hogy a Hezbollah cirkálórakétákkal rendelkezik, és megpróbálta ezeket Izraelre kilőni. A hadsereg által közzétett videó szerint néhány héttel ezelőtt az izraeli légierő egy rakétakilövési kísérletet észlelt, amelyet egy házban elrejtett kilövőállásból készültek végrehajtani, de sikeresen megsemmisítette azt. A hadsereg közlése szerint a rakéta hatótávolsága 200 kilométer, tehát elérheti Askelon környékét. A rakéta robbanófeje akár 300 kilogramm is lehet. Bár a rakétát „cirkálórakétának” nevezik, ez a meghatározás vitatható, mivel valószínűleg egy szovjet időkből származó sugárhajtású drón, a Tupoljev 143 „Reys” vagy „VR–3” átalakított változatáról van szó.
A Tupoljev 143 az 1970-es évek elején állt a Szovjetunió hadseregének szolgálatába, hírszerzési célokra használt drónként. A drónt speciális teherautóról vagy földi indítóállásról lehetett kilőni, és több száz km/h sebességgel képes haladni. Ennek következtében az elfogási időablak jelentősen lecsökken. Ugyanakkor a drón mérete (hossza több mint nyolc méter, szárnyfesztávolsága több mint két méter) nagymértékben növeli a radarjelét, így könnyebben észlelhető. Ezen kívül a sugárhajtómű használata megnöveli a hőjelet is, ami megkönnyíti az infravörös vezérlésű rakétákkal való célra tartást.
Az évek során fejlettebb változatai is készültek a drónnak, köztük a TU–243 (vagy VR–3D), amely az 1990-es években állt szolgálatba, és megnövelt, 250 kilométeres hatótávolsággal, valamint fejlettebb irányítórendszerrel rendelkezik. A drón különböző változatait több ország is megvásárolta, köztük Ukrajna, Románia, Irak és Szíria. Szíria hírszerzési célokra használta az első libanoni háború idején.
Nem ez az első eset, hogy ezeket a drónokat cirkálórakétákká alakították át. „Már láthattuk, hogyan alakították át őket cirkálórakétákká Ukrajnában, és úgy tűnik, hogy a Hezbollahnak és Iránnak is hasonló elképzelései voltak” – mondta Fabian Heinz, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének kutatója a Haaretznek. „Feltételezem, hogy Szíria készleteit használták fel. Ez egy viszonylag költséghatékony módszer a cirkálórakétákkal való felszereléshez.”
Arra a kérdésre, hogy mi teszi a korábban drónként számon tartott eszközt „cirkálórakétává”, Heinz elismerte, hogy az utóbbi években a két kategória közötti határok jelentősen elmosódtak. Általában a különbség a hajtómű típusában és a sebességben rejlik. A cirkálórakéták sugárhajtóművekkel vannak felszerelve, ami lehetővé teszi számukra, hogy közel 1,000 km/h sebességgel repüljenek. Ezzel szemben az öngyilkos drónok (vagy vándorló fegyverek) általában propelleres motorokkal vannak ellátva, ami korlátozza repülési sebességüket. Például a Sahed 136 legfeljebb 200 km/h sebességgel halad, míg az izraeli IAI Harop maximális sebessége elérheti a 400 km/h-t.
Mindazonáltal a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően olyan drónokat is gyártottak, amelyek nagyobb sebességgel képesek haladni. Irán például tavaly bemutatta a Sahed egy sugárhajtású változatát, amely akár 500 km/h sebességre is képes, vagy talán még ennél is többre.
Tegnap este Irán által támogatott iraki iszlám ellenállási szervezetek több Arpad típusú öngyilkos drónt indítottak a Jordán-völgy felé. Ez egy helyben gyártott modell, amely az iráni Sahed 101 alapjaira épül, hasonlóan a hutik által használt Samad drónokhoz. Körülbelül húsz településen, Beit Shean körzetében, riasztásokat adtak ki egy ellenséges légi jármű behatolására vonatkozóan, és az izraeli hadsereg több légi célpont elfogásáról számolt be.
