A koncert a Galileára zúduló Hezbollah rakétazáport követő este volt.
Avraham Cohen, a Piyut Ensemble alapítója így kezdte: „Ha légiriadó lesz, maradjatok a helyeteken, a koncertteremnek nincs óvóhelye. Ha valakit megnyugtat, üljön vagy feküdjön le a földre. Mi játszunk majd tovább.“
Aztán az első számban, amikor a 15 férfihang megszólalt – mintha a föld mozdult volna meg –, nekem azonnal könny szökött a szemembe.
Aztán beindultak azok a szívdobogtató ritmusok, amelyek végig zakatoltak a szlichoti1 imák alatt egész este.
Ahogy a három generációt felsorakoztató Piyut Együttes énekelt, annak az emlékébe is beleborzongok. Az észak-afrikai zsidóság dalai, szlichoti imái szólaltak meg, és ragadtak azokba a magasságokba, ahová a leszegett fejű, félelmekkel teli hétköznapokban fel se merünk tekinteni.
A színpad két oldalán az óriáskivetítőn követjük a pijutok2 szövegét. A refréneknél sokan tudják a dallamot és a szöveget is, ilyenkor az egész terem együtt énekel a Piyut Együttessel és vendégeivel, Riff Cohennel és Berry Sakharoffal.
Felszabadító, boldog extázis.
Ezek a pijutok valószínűleg évezredek óta így szólnak.
Ezek az éneklő emberek túlélték az egyiptomi rabságot, a babiloni fogságot, a római uralmat, a szétszórattatást, az inkvizíciót, a pogromokat, a lágereket, háborúkat és minden szenvedést azért, hogy itt, az Ígéret Földjén élhessenek.
Ez az erő építette fel Izraelt a felhőkarcolókkal, a hightech-kel, haditechnikával, a világszínvonalú orvostudománnyal.
És ez az ország van most veszélyben, mi is itt a teremben, ezren, de ez az ima nem suttogható el egyedül.
Mindegy, hogy marokkói vagyok vagy askenázi, hogy tartom-e a sabatot vagy sem, voltak-e elpusztított őseim, átéltem-e velük háborúkat. Mindez nem számít.
Most itt vagyok az összetartó évezredek hangjai között, a rakéták árnyékában, boldogan.
Avraham Cohen így búcsúzott:
„A videókat, amiket itt készítettetek, küldjétek el azoknak, akik nem lehettek itt. A katonáknak, akik értünk harcolnak.”
Fotók: Silló Sándor / Izraelinfo
- A szlichot (héberül: סליחות) különleges bűnbánó imák gyűjteménye, amelyeket a zsidó hagyomány szerint az ünnepek előtti időszakban mondanak el, különösen jom kipur (engesztelés napja) és ros hasana (újév) előtt. Ezek az imák az Istenhez való bocsánatkérésről, bűnbánatról és az újrakezdés iránti vágyakozásról szólnak. Az askenázi zsidó közösségekben a szlichot imákat általában ros hasana előtti hét szombat estétől kezdve mondják egészen jom kipurig, míg a szefárd közösségekben már egy hónappal korábban elkezdődnek, Elul hónap elején. A szlichot imák gyakran tartalmaznak dallamos, énekelhető részeket, és közösségi keretek között mondják el őket, hogy a bűnbánat és a megbocsátás folyamata közösségi élménnyé váljon. ↩
- A pijut (héberül: פִּיּוּטִ) egy héber vagy arámi nyelven írt vallásos költemény vagy ima, amelyet hagyományosan a zsidó vallási szertartások során adnak elő, különösen a zsinagógai imák kiegészítéseként. A pijutok célja a vallásos élmény mélyítése, a szent szövegek és az ünnepi események megvilágítása. Leggyakrabban a nagyünnepek, például a jom kipur és ros hasana imáiban találkozhatunk velük, de szombati és egyéb ünnepi alkalmakkor is éneklik őket. A pijutok különféle dallamokra szólalhatnak meg, és az évszázadok során több különböző zenei stílus kapcsolódott hozzájuk a különböző zsidó közösségekben. ↩
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
