jaj
sanyi
ez
amit a szlichot-koncertről írtál
annyira váratlanul jött
annyira váratlanul
dagasztotta barukh szívét
malomkő nagyságúra
hogy muszáj rád ömlesztenem
a felszakadó emlékeit
tégy velük belátásod szerint
olvasd el őket
vagy hajítsd őket a kukába
nem vagy magyarországon
hogy a kéretlen ajándékért
hálásnak kelljen lenned
amikor barukh
először imádkozott marokkóiakkal
pontosan azt érezte
amit leírtál
pontosan azt a földmozdulást
pontosan azt a borzongást
pontosan azt az emelkedést
barukh úgy érkezett izraelbe
hogy azt hitte
hogy végre talál majd magának
egy progresszív
egaliter közösséget
ami politikailag korrekt módon
kezel nőket és férfiakat
fogad el hetero- és
nem-heteroszexuális tagokat
egyenrangúként
és végre
maga mögött hagyhatja
a magyarországi neológia
provincializmusát
teológiai cinizmusát
és spirituális ürességét
se-nem-ortodox
se-nem-progresszív
halacháját
és meg is találta magának
az amerikai progresszívok
sivatagi kibucait
amik politikailag korrektek
és szemben a magyarországi zsidósággal
aktív szereplői a világ zsidóságának
pedig
igencsak távol élnek a civilizációtól
igaz
közelebb a szinájhoz
mint a többiek
de ahogy barukh
jobban megismerte őket
rájött
hogy
hiába élnek
a világ végétől balra
ők továbbra is
megmaradtak amerikaiaknak
politikai korrektségük
önmagukra és a magukfajta
civilizált emberekre korlátozódik
a római birodalom polgáraira
az angolul nem beszélő
ukrán újbevándorlók
és beduin munkások
kipotyognak a réseken
ahogy az abuzív férje elől
két gyerekével
a sivatagba menekülő
amerikai-izraeli anyuka is
akit az amerikai kibuc matrónái
túl szemrevalónak minősítettek
és ezért túl veszélyesnek
a kibuci családok békéjére
érted…
úgyhogy inkább
nem fogadták be
a politikailag korrekt kibucba
hanem útjára engedték
két gyerekével
és isten hírével
barukh ott tanulta meg
hogy bizony
lehet egy közösség
egyszerre politikailag korrekt
és szívtelen
ezzel a leckével a zsebében
érkezett meg
az aravai be’er orába
és annak koszlott-kis
marokkói imatermébe
ahol olyan
egyszerű emberek imádkoztak
amilyenek egy amerikai zsinagógában
maximum csak a kertet gondozhatnák
a bőrük is sötét
a munkájuk sem fancy
a politikai meggyőződésük
sem túl kifinomult
és mivel észak-afrikából hozott
évszázadok óta változatlan törvények
irányítják az életüket
a közösség női tagjai
nemigen kívánkoznak
az apró imateremnek abba a részébe
ahová a férfiak vackolják be magukat
amúgy
jobb dolguk is akad
fontosabb is
és mivel izraelben élnek
sem zsidók
sem egyenrangúak
nem lesznek attól jobban
hogy a zsinagógában
ugyanott ülhetnek
ahol a férfiak
az észak-afrikaiak így csinálják
és nekik ez így működni is látszik
és barukhnak is működött
mert bár politikai korrektségről
szó sem eshetett
cinizmust és ürességet sem tapasztalt
amikor pedig
először hallotta meg
az általad leírt férfihangokat
az európai zenei hagyománytól idegen
sok száz éves
észak-afrikai dallamokat énekelni
őszinte áhítattal
együtt
hangosan
minden szón elidőzve
ő is beleborzongott
az ő lába alatt is megmozdult a föld
és az ő szemébe is könny szökött
és egy életre rabja lett
a keleti zsidó liturgiának
ami úgy fordul az ég felé
és olyan odaadással énekel istennek
mintha utoljára tehetné
ahogy tel avivban hallottad
a megsemmisülés árnyékában
ha meg is szólal a sziréna
mi azért tovább énekelünk
ráadásul a poltikai korrektség
és a szívtelenség közötti összefüggés
visszafelé is működik
minél vadabb
minél iskolázatlanabb
minél naivabb
az egyszeri észak-afrikai
annál erősebb benne
az egyszerű utcai szolidaritás
annál valószínűbb
hogy lehajol az elesetthez
akár férfi az illető
akár nő
akár zsidó
akár arab
akár khász vekhálilá amerikai zsidó
barukh legalábbis ezt tapasztalta
idén
amikor
huszonnégy napja
elkezdődött elul hónapja
barukh ugyanúgy kezdte mondani
énekelni a szlichotokat
ahogy a nem-askenázi zsidók
minden reggel
negyven napig
elul elsejétől
az ítélet napjáig
jom kippurig
és miközben mondja és énekli
a bűnbánat dalait
a spotify-on
azt a zenekart
azt a piyut ensemble-t hallgatja
akit te élőben láthattál és hallhattál
tel avivban
elul elsején
egy budapestről koppenhágába
közlekedő repülőn
aztán egy hétig
katiék dán falusi házában reggelente
vagy a vonaton koppenhága felé
aztán a koppenhága-budapest repülőn
visszafelé
aztán budapesten
sosana kanapéján
vagy biciklizés közben
néha beleszirénázik
valamelyik pijutba
a red alert applikáció
ha éppen olyan izraeli településen
van rakétariadó
ahol olyan valaki lakik
akiért barukh aggódik
de többnyire végig tudja hallgatni
az egész imát
amikor meglátta az írásodat
barukh újra megborzongott
a lába alatt újra megmozdult a föld
és a szemébe újra könny szökött
ebben az évben
amiben minden hit
a hülyeséggel határos
minden egyensúlyra való törekvést
egy újabb háborús cselekmény
gáncsol ki
a szavaid
egy pillanatnyi harmóniát
és gyógyulást hoztak
barukh életébe
köszönöm
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
