többnyire
miközben sosáná vécéjében kakil
barukh a történelmi atlaszt lapozgatja
sok érdekes dolog van
abban a történelmi atlaszban
az egyik
például az
hogy kóbor zsidók
kilencszáz évvel
a kalandozó magyarok előtt
már az európai
és kárpát-medencei táj
többé-kevésbé megszokott
tereptárgyai voltak
a magyarok
még azt sem tudták
hogy ők a magyarok
hogy mi az az európa
és ki az a kisjézus
amikor a kárpát-medencében
már olyan zsidók éltek
akik akkor már túl voltak
az egész ószövetségen
az újszövetségen
a talmudon
az egyiptomi
a babilóniai
a perzsa
és a római birodalmakon
és legalább három nyelven élték
európai mindennapjaikat
arámiul
héberül
és jiddisül
és talán még latinul is
és/vagy valami neo-latin nyelven
meg persze arabul
mert
apropó!
a történelmi atlaszból
az is kiderül
hogy a bozótlakó
muszlim migránsok
kétszáz+ évvel a magyarok előtt
érkeztek meg és telepedtek le európában
és vittek oda olyan civilizációt
amilyenről a magyarok
akkor még csak nem is álmodtak
mert ők akkor még
a nyereg alatt puhították
a csodaszarvas-húst
kakilás közben
barukhot arra is emlékezteti
a történelmi atlasz
hogy izrael
és/vagy júdea
palesztina
kánaán
vagy a szentföld
(kinek hogy tetszik)
sohasem volt egy olyan
hollywoodi zsidó álombirodalom
mint amilyenről
az egyszeri zsinagógába járó
hajlamos fantáziálni
mindig is egy átjáróház volt
egy spirituálisan túlfűtött átjáróház
amiről minden nyugat-ázsiai
és európai zelóta azt hitte
hogy kizárólag az ő földje
csak örökkévalócska tudta
hogy egyiküké sem
hogy senki emberfiáé
mert ha már valakié
akkor az övé
de ahol ennek ellenére
vagy éppen ezért
rengeteg halandó vére folyt
és folyik a mai napig
fanatikus pogány
fanatikus zsidó
fanatikus muszlim
és fanatikus körösztény férfiak
vérszomjának köszönhetően
a történelmi atlasz által áttekintett
ötezer év alatt
persze nem csak
vérszomjas
de békeszerető férfiak
és békeszerető nők
és más dzsenderekhez tartozó
pogányok
zsidók
keresztények
és muszlimok is
lakták ezt a pöttömke földet
a zsidók
talán csak abban különböznek
a többiektől
hogy
ők
mi
a magunk
származásával
vallásával
nyelvével
és kultúrájával
sehol máshol
nem vagyunk otthon
nincs
egyetlen
más
zsidó
ország
sem
ahol a héber
a hivatalos nyelv
és a szombat
a hivatalos pihenőnap
ahová haza menekülhetünk
ha örökkévalócska
és/vagy embertársaink
kifürkészhetetlen szeszélyéből
el lennénk űzve
a szóban forgó földdarabról
a jom kipuri imádkozás szünetében
négy éhes zsidó vitatkozik
egy kárpát-medencei zsinagóga konyhájában
étlen-szomjan
hárman
a magyar mellett
izraeli állampolgárok is
a negyedik “csak” magyar
izraelről vitatkoznak
a három fél-izraeli közül
a két öregebb
(az egyik barukh)
kíméletlenül osztja egymást
a magyar fülnek
sértő szavakat
vágnak egymás fejéhez
amiket ők is nehezen viselnek
de mégsem tudják abbahagyni
még ha fáj
akkor sem
mert izraelről van szó
a földjükről
aminek a sorsa
a számukra
élet-halál kérdése
szinte teljesen más
álláspontot képviselnek
mind a katonai
mind a politikai
mind a rövidtávú
mind a hosszútávú
célokat és megoldásokat illetően
csak egy dolog közös bennük
az
hogy valamikor
különböző naptári években
életük különböző pontjain
izraeliek lettek
mindketten
és azóta
ahhoz a földhöz
ahhoz a törzshöz
vannak hozzá kötözve
nem csak egy absztrakt
spirituális szállal
nem csak képeslapokkal
és ajándéktárgyakkal
hanem
kiontott
vérrel
lázzal
takonnyal
és hányással
és röhögéssel
mert
ott éltek
és ott élnek
akkor is
amikor éppen
nem laknak ott
a negyedik éhes zsidó
(a “csak” magyar)
kezdetben csak figyeli a vitát
barukh nem is nagyon
invitálja a tekintetével
hogy kapcsolódjon be
ami barukh részéről
félig az autizmus miatt van
mert sokszor
azokkal sem
tart fenn szemkontaktust
akiket imád
ha hosszabb monológba kezd
nincs olyan funkciója
hogy egyszerre figyeljen
kifelé és befelé
ha mégis megcsinálja
vagyis úgy beszél valakihez
hogy közben tartja a szemkontaktust
akkor az csakhamar
nagyon creepy-vé kezd válni
mert olyankor barukh
többnyire elfelejt pislogni
mint egy normális ember
csak néz mereven
mint egy őrült
és közben jeppel
szóval
részben ezért
nem invitálja barukh
non-verbális eszközökkel
a negyedik éhes zsidót arra
hogy kapcsolódjon be
az izraelről folyó vitába
részben pedig azért nem
mert nem érdekli a véleménye
mert hozzá
nem köti
a közel-keleten
kiontott
vér
láz
takony
és hányás
és röhögés
mint a másik háromhoz
mert a negyedik
“csak” magyar
akár egyet ért barukh-hal
akár nem
a véleményét
magyarországról
magyarul szerzett
információkból alakította ki
és barukh
most
ezután
az év után
(vagy
talán
mindig is
így volt?)
komolyabb hasznát veszi valakinek
aki ugyanazon nyelven hüjézi
vagy árulózza le őt
ugyanabban a dimenzióban harcol ellene
mint valakinek
aki ugyan egyetért vele
de egy másik nyelven
és aki ugyan az ő oldalán harcol
de egy másik dimenzióban
ez
így
nem érthető
igaz?
példa:
barukh komolyabban vesz
egy gázai hamaszost
aki el akarja őt pusztítani
és az országát
minden rokonával
barátjával és üzletfelével együtt
mint
egy izraelt
fenntartások nélkül bálványozó
amerikai messianisztikus keresztényt
az előbbi
izrael-gyűlölete ugyanis
részben vagy egészben megalapozott
őszinte és hiteles
és ezért barukh
soha nem fog csalódni benne
maximum kellemesen
míg
az utóbbi
fenntartások nélküli
izrael-imádata
teljesen megalapozatlan
így aztán abból
egy szempillantás alatt lehet
fenntartások nélküli
izrael-gyűlölet
és antiszemitizmus
a negyedik éhes zsidónak
erről persze
fogalma sincs
nem hallja
barukh belső dialógusát
amit velem és önmagával folytat
és mivel ő is zsidó
és ő is éhes
és neki is van véleménye
mindenről
és még legalább
két óra van hátra addig
amíg elkezdődik
a jom kipuri imádkozás
befejező része
bekapcsolódik a vitába
nem barukh oldalán
szerencsére
persze
ő is
izraelnek drukkol
ahogy mind a négyen
de az érvei másodkézből származó
információkon alapulnak
hiányzik belőlük
a téli jeruzsálemi eső
csontig hatoló hidege
és a nyári tel aviv dunsztos nyákja
és az érzés
amikor először veri át
egy izraeli zsidó
és az érzés
amikor először rántja el
az elrobogó busz útjából
egy arab járókelő
nincsen katonakorú izraeli gyereke
nem kell tartalékosként
hátrahagynia a családját
és nincs senkije túszként gázában
sok ismerettel rendelkezik izraelről
de izrael sorsa
a számára
nem élet-halál kérdése
és ezért barukh számára
az ő szava
nem ér annyit
mint a másik fél-izraeli öregé
aki az imént éppen
olyan csúnyát
talált mondani barukhnak
hogy barukh belepirult
a két öreg fél-izraeli
(akik közül az egyik barukh)
egyszer már beleszaladt egymásba
hasonlóan sértően és fájdalmasan
és azután egyszer megbeszélték
hogy bármit mondtak is egymásnak
és bármit fognak is mondani egymásnak
az nem érinti
az egymás iránti
szimpátiát és szeretetet
úgyhogy
elvileg az is belefér
amiket most vágnak
egymás fejéhez
lelkéhez
de azért a vita
és jom kipur kimenetele után
még egymás mellé ülnek
és együtt esznek humuszt
és matbukhát
és beszélgetnek egy kicsit
a családról
hogy mindketten jelezzék
hogy bármit mondtak is egymásnak
és bármit fognak is mondani egymásnak
az nem érinti
az egymás iránti
szimpátiát és szeretetet
de ne szaladjunk előre!
mert a vita még javában zajlik
és barukh éppen most kezd bele
abba a monológba
ami miatt el akartam nektek mesélni
ezt a történetet
megint
sokadszor
rachel goldbergről beszél
akinek hersh nevű
huszonhárom éves fiát
tavaly október hetedikén rabolták el
a nova nevű zenei fesztiválról
a hamasz harcosai
és miután tizenegy hónapig
fogságban tartották
többnyire oxigén- és fénymentes
gázai alagutakban
idén augusztus harmincadikán
vagy harmincegyedikén
többször fejbe lőtték
öt másik izraeli tússzal együtt
sok oka van annak
hogy hersh és a szülei
olyan nagy helyet kaptak
barukh szívében
az egyik ok az
hogy hersh majdnem olyan magas volt
mint barukh
és hogy a halála idején
mégis mindössze
ötvenhat kiló volt a testsúlya
barukh testsúlya
jelenleg majdnem kétszer ennyi
amikor
anno
reggelire
ebédre
és vacsorára
mindössze amfetamint fogyasztott
akkor volt hetvenkét kiló
hersh teste
tizenhat kilóval
még annál is könnyebb volt
amikor a lelke kiröpült belőle
hersh tizenegy hónapos fogsága alatt
rachel és jonathan
hersh szülei
a nyugati világ minden fejedelméhez
királyához és császárához elmentek
hogy segítségért könyörögjenek
bibi netánjáhu-tól kezdve
joe biden-en keresztül
a pápáig
minden nyugati uralkodónál jártak
és ők mind megígérték
hogy mindent meg fognak tenni
hersh és a többi túsz
szabadon bocsátása érdekében
és ők mind megnyugtatták
rachelt és jonathant
hogy előbb-utóbb kiszabadul
hersh is és a többi fogoly is
idén augusztus harmincadikán
vagy harmincegyedikén
egy gázai alagútban aztán
hersh valóban kiszabadult a fogságból
nem pontosan úgy
ahogy a szülei álmodtak róla
de kiszabadult
az első golyó
a vállán hatolt a testébe
a nyakán keresztül a fejébe
és a koponyája hátsó oldalán távozott
a második golyó
már egyenesen a fejébe érkezett
és a nyakán keresztül hagyta el a testét
hersh ekkor már biztosan szabad volt
a többi golyó
már csak egykori testét
találta el
hersh halála után
rachel azt mondta az izraeli televízióban
hogy az elmúlt egy évben
azt tanulta meg
hogy a politika csak egy játék
a világ királyai és császárai számára
és hogy ő
és jonathan
és hersh
és barukh
és barukh családja
csak parasztok
ebben a játékban
akik különösebb konzekvenciák nélkül
feláldozhatók
és helyettesíthetők
és hogy nincs ez máshogy
izraelben sem
csak amikor
barukh ideért a monológban
akkor vette észre
hogy megint csak elbambult
egyáltalán nem
vette fel
és tartotta fenn
a szemkontaktust
a többiekkel
a konyhában
és akkor erőszakkal
rájuk emelte a tekintetét
miközben
valahogy
ösztönösen
tudat alatt
azt várta
ami ilyenkor
izraelben történni szokott
csendet
könnyeket
egy szörcsögő orrszívást
aztán valami olyat
hogy איזה באסה
vagy valami hasonlóan
suta
közhelyes
mégis együttérző
szót vagy mondatot
ehelyett más történt
barukh nem emlékszik
a pontos szavakra
csak arra
hogy a negyedik éhes zsidó
a “csak” magyar
teljesen matter-of-factly
mindenféle érzelemtől mentesen
valami olyasmit mondott
hogy
hát
persze
hogy
játék
a politika!
hogyan gondolhatta
hogy nem az!
egy álomvilágban élt!
barukh gyorsan közbevágott
hogy rachel goldberg
nincs egyedül ezzel
fél izrael ebben van
ebben a traumában
hogy az ország
az országuk
magára hagyta őket
hogy a kormány
egy politikai játszma részeként
felrúgta azt a társadalmi szerződést
ami minden belső ellentét
és ellenségeskedés ellenére
egyben tartotta a népet
és most elvesztették
elvesztettük a talajt
a földet
a lábunk alól
és hogy barukh is ezt érzi
és hogy azért volt jó
rachel goldberg szavait hallani
akkor te is egy álomvilágban éltél!
mondta a negyedik barukhnak
és barukh úgy emlékszik
hogy akkor azonnal cimcumot csinált
összetöpörödött
hogy helyet adjon
a konyhában szétáradó realizmusnak
és egy kicsit még ült ott
és hallgatta
hogy miért egy naiv idealista ő
és rachel goldberg
és több millió izraeli
amikor azt hitték
hogy izrael más
hogy az elmúlt hetvenöt évben
másképpen volt
aztán felállt
és átsétált a konyhából
az imaterembe
nem azért
mert ott több örökkévalócska van
hanem azért
mert ott kevesebb a realizmus
és miközben zaklatottan fel-alá járkált
a padon szunyókáló bence mellett
azon merengett
hogy micsoda nagy szerencse
hogy
nem
a negyedik
nem egy ilyen
kárpát-medencei keserűséggel
és cinizmussal megvert
magyar zsidó
látott hozzá
izrael összegründolásához
hanem egy olyan naiv idealista
mint theodor herzl
aki ahelyett
hogy realistának
igyekezett volna mutatkozni
inkább hitet próbált adni
amikor a saját államról
szőtt kétezer éves zsidó álmokról
azt mondta
hogy
ha akarni fogjátok
nem lesz dajkamese!
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
