Mivel ebben az országban nem kezdhetsz el csak úgy dolgozni, amíg a munkavállalási engedélyre várunk, az aranyásáson kívül valami hasznosra is vágytam.
Így lett az új legeslegjobb barátom Butterfly.
Otthon is van egy hasonló példányom, csak ő 20 évvel idősebb, és anno választanom kellett, hogy a poggyászomban kismillió kacat vagy a régi varrógép foglalja el a helyet. A kacatok győztek.
Izraelben viszont mintha senki sem varrna; hetekbe telt, mire találtunk egy boltot a piac mellett, ahol ismerik a varrógép fogalmát. Az az üzlet viszont maga a mennyország a hozzám hasonló kreatívoknak: varrógépek hegyekben, anyagok, csipkék, szalagok, gombok. Már a látványuk és a tapintásuk is nyugtatja a lelkem.
Boomer lévén a digitális kijelzővel ellátott varrógépeket azonnal kizártam, pláne, ha héberül írja ki a tudnivalókat. Mire kisilabizálom, azalatt elkészül egy komplett háromrészes öltöny.
Maradtam a jól bevált otthoni gépem újabb változatánál.
Azóta szabadidőmben – abból pedig jó sok van – átalakítok. Bármit bármivé, a ruhatulajdonos igényei szerint. Leginkább rövid ujjú pólókból csinálok még rövidebb ujjú pólót. Vagy ugyanezt nadrággal. A lényeg egy trópusi éghajlatú országban, hogy minél kevesebb ruhadarab fedje a testet, ám még a jó ízlés határán belül mozogjon az outfit.
Otthon hegyekben álltak a rám bízott varrnivalók (bocsi, család), itt viszont a lehető legrövidebb határidővel dolgozom, lévén vagy ez, vagy egy újabb hentelős Netflix-sorozat a napi programom.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
