kedves sally
azzal kezdem
hogy barukh bácsikád
egyik kedvenc könyve
a normális emberek
a te regényed
mivel ő tojik a kánonra
nem tudja
hogy a nyugati kritikusok
és kulturális intézmények
mivel magyarázzák
a normális emberek
és a többi könyved sikerét
ő csak azt tudja
hogy
neki
mit jelent
a könyved:
megnyugtatja
hogy nincs egyedül
amikor azt érzi
bizonyos sérülésekből
nincs gyógyulás
hogy a szeretet önmagában
nem a megoldás semmire
(vagyis john lennon tévedett)
de a szeretet jelenléte
önmagában
mindent megváltoztat
(közben
– te nem láttad
úgyhogy ide írom a margóra –
egy rövid szünetet tartottam
mert a telefonom
légiriadós applikációja jelzett
hogy libanon felől rakéták érkeznek
egy olyan izraeli város felé
ahol barukh bácsikádnak
egy olyan barátja lakik
aki ugyan nem büszke marxista
mint te
de ugyancsak baloldali
és hozzád
és barukh bácsikádhoz hasonlóan
békét szeretne a közel-keleten
és palesztin jogokat
és kormányváltást izraelben
és bár barukh bácsikád most éppen
egy toszkán hegy tetején
egy aprócska falucskában csücsül
és ott dolgozik
héber nyelvű verseskötetén
vagyis nincs otthon
azért mégis igyekszik tudni
hogy izraeli szerettei
élnek-e
halnak-e)
ott tartottam
hogy john lennon tévedett
te viszont megragadtál valamit
abból a gyötrelemből és csodából
amit az emberek
egymáshoz kapcsolódva átélnek
a könyvből készült
különben szuper tévésorozat
az utolsó rész legeslegvégén
ugyan hátba szúrja a regényt
amikor megcsillant egy olyan jövőt
amiben gyötrelem nélkül is
lehet részünk csodában
de a könyv ב״ה
végig kitart amellett
hogy emberekről szóló történeteknek
nincs megnyugtató befejezése
nem is igazán lehet
vannak jobb és rosszabb pillanatok
de az egész
úgy ahogy van
rohadtul bonyolult
és elviselhetetlenül
fájdalmas és csodálatos
és szétfeszíti egy happy end kereteit
még egy kvázi-happy end-ét is
kedves sally
a könyved segít barukh bácsikádnak
hogy a nehéz napokon
benne maradjon
a gyötrelmes létezésben
hogy elfogadja saját csomagjait
és nem-normalitását
egyszersmind
megőrizze maradék józan eszét
és elfogadja
hogy a társadalom
azokat az embereket tekinti normálisnak
akik szemben vele
képesek beilleszkedni
és funkcionálni
olyan közösségekben
amiknek a tagjai
nemcsak sokkal kevesebbet érzékelnek
a külvilágban jelenlévő
ki nem mondott érzésekből
de még azt is tudják
mindig
minden esetben
magabiztosan
kétségek nélkül
hogy ki a győztes
ki a vesztes
ki a bűnös
és ki az áldozat
barukh bácsikád hol irigyelte
ezeket az embereket
hol utánozni akarta őket
hol beilleszkedni közéjük
mert egyedül gyenge volt
hogy elfogadja önmagát
és a te könyved volt
az egyik mankó
ami segített neki
legalább addig eljutni
hogy
talán
valójában
az a normális
ahogy ezekben
a helyzetekben
és életekben
marianne
és connell
érez
és viselkedik
és nem viselkedik
hogy
talán
valójában
az a normális
ahogy ezekben
a helyzetekben
és életekben
barukh bácsikád
érez
és viselkedik
és nem viselkedik
hogy
talán
valójában
ők
mi
vagyunk
a normális emberek
nem tudom
csak azt tudom
hogy barukh bácsikádnak jól esik
a kezébe venni
és belekapaszkodni
a könyvedbe
amit egyébként
azon a nyelven olvasott
amelyiken te azt megírtad
angolul
nem héberül
és nem is az anyanyelvén
magyarul
mert viszonylag jól ért angolul
ahogy izraeli olvasóid többsége
ezt csak azért
jegyzem meg
mert kétezer-huszonegyben
politikai meggyőződésből
megtiltottad
beautiful world
where are you
(hová lettél
szép világ)
című könyved
héberre fordítását
és izraeli kiadását
mivel nem ismered azt az izraelt
amit népirtással
és apartheid politikával vádolsz
elmondom neked
hogy mi
nem egy olyan ország vagyunk
mint írország
a mi népünk
nem egy monolit társadalom
mi a kezdetektől fogva
tizenkét törzsből álltunk
és állunk most is
(bár a mostani tizenkét törzs
nem ugyanaz
mint háromezer évvel ezelőtt volt)
barukh bácsikád becslése szerint
a tizenkét törzsből
maximum kettő-három olyan van
amelyikben hallottak sally rooney-ról
de lehet
hogy csak egy
a többi törzsben
vannak olyanok
akik egyáltalán
nem is olvasnak semmit
amit nem legalább ezer éve írtak
nagy szakállú szent emberek
közöttük is
vannak olyanok
akik csak arabul beszélnek
vannak akik
csak héberül
vannak akik
héberül és arabul
vagy arabul és héberül
aztán vannak olyanok
akik csak héberül és arámiul
vagy héberül és arámiul és jiddisül
vagy héberül és arámiul és jiddisül és angolul
aztán ott vannak azok
akik csak angolul
vagy csak oroszul beszélnek
vagy angolul és egy kicsit héberül
vagy oroszul és egy kicsit héberül
ők is mind egy-egy törzs
és köztük is vannak sokan
talán a többségük
akik bár egyáltalán nem olvasnak
vallásos szövegeket
vagy ha olvasnak is
nem értik
azért sally rooney-t
chimamandát
vagy tompa andreát
sem olvasnak
ők angolul vagy oroszul fogyasztanak
valamifajta tömegkultúrát
és akkor még nem beszéltem
a francia
a spanyol
a portugál
a perzsa
a török
vagy a magyar
anyanyelvűekről
vagy az indiaiakról és az etiópokról
akik mind-mind izraeliek
de nem mind zsidók
mert
például
muszlimok
vagy keresztények
vagy marxisták
mint jómagad
ráadásul ők mind szavazópolgárok
így fordulhat elő
hogy az izraeli parlamentben
szélsőjobboldali zsidó
és marxista arab
képviselők is ülnek
meg mindenki
aki közéjük befér
izrael nem olyan társadalom
mint az ír
de ugyanolyan demokrácia
mégha színesebb
és hangosabb is
a fehér fül számára
kedves sally
amikor nem engeded
hogy a könyvedet kiadják héberül
vagy bojkottra szólítasz fel
az egész izraeli kultúra
és kulturális intézményrendszer ellen
akkor azt
a néhány százezer izraelit bünteted
akik minden egyes szombat estéjüket
annak szentelik
hogy izrael kormánya ellen tüntessenek
hogy utakat zárjanak le
hogy megtapostassák magukat
izraeli lovas rendőrökkel
hogy rendőrségi vízágyúk
sodorják el őket
vagy gumilövedékek okozzanak nekik
maradandó sérüléseket
mert elfogadhatatlannak tartják
azt a politikát
amit izrael kormánya folytat
ők a te olvasóid izraelben
nem tudom
mi járhat a fejedben
amikor magad elé képzelsz
egy tipikus izraeli sally rooney-olvasót
de akár hiszed
akár nem
sem az ultra-ortodox férfiak
sem a palesztinokat támadó telepesek
nem olvasnak
nyugati feminista irodalmat
pláne nem marxista-feministát
azt mi olvassuk
de barukh bácsikád azt hiszi
hogy ezt valahol
a szíved mélyén
te is tudod
hiszen
donald trump
négy éves elnöksége idején
nem bojkottáltad
az amerikai piacot
mert pontosan tudtad
hogy nem chipawafallsban
hanem new yorkban laknak
az olvasóid
és eszükbe sem jutott
a republikánusokra szavazni
vagyis esztelenség
és erkölcstelen lenne
floridai és texaszi redneckek
szavazatai miatt
new yorki értelmiségieket büntetni
igaz?
igaz?
vagy
csak arról van szó
hogy az amerikai piac annyira zsíros
hogy még egy milliomos marxista sem
tud ellenállni neki?
hm
izraelben mindenesetre
azokat bünteted
akik a testi épségüket
kockáztatják ugyanazért az ügyért
amiért – elvileg – te is kiállsz
igaz
te ötezer-ötszáz kilométer nyújtotta
biztonságos távolságból
biztonságos távolságra a veszélytől
biztonságos távolságra a nüanszoktól
kedves sally
miért bojkottálod barukh bácsikádat?
egészen mostanáig
még csak nem is hallottál róla
nem tudsz róla semmit
nem tudod
hogy az általad bojkottálásra ítélt
izraeli kulturális intézményrendszer
szponzorálta volna
hiperérzékenységről
depresszióról
adhd-ról
és autizmusról
szóló verseinek
héberre fordítását
és izraeli kiadását
ha október hetedikén
az anti-marxista
és anti-feminista irán
szövetségese
az anti-marxista
és anti-feminista hamasz
nem támadja meg izraelt
kedves sally
barukh bácsikád
lát téged
hall téged
ért téged
érzi
hogy írként
milyen nagy lehet a csábítás
hogy minden izraeli katonában
egy megszálló brit katonát láss
minden izraeli tankban
egy brit tankot
minden hamaszos fegyveresben
egy ír szabadságharcost
érzi
a fájdalmadat
amikor halott gyerekeket látsz
és érzi az engesztelhetetlen vágyat
hogy rámutass a bűnösre
és megbüntesd
a magad eszközeivel
tudja
mert tanulta
hogy írországban sohasem
rajongtak a zsidókért
szóval
jó érzés lehet
különösen neked
az outsider-nek
legalább ez egyszer
ebben az egyetlen kérdésben
úgy érezni
hogy az ír mainstreamhez tartozol
(tudod
az
hogy esetleg
vannak zsidó barátaid
nem ment fel
az antiszemitizmus alól
tudod
ugye?
tudod
ugye
hogy kik azok a nem-zsidók
akik számon tartják
a barátaik zsidó származását…?)
kedves sally
barukh bácsikád
lát téged
hall téged
ért téged
és érzi ő is
az egyszerű megoldások gravitációját
az ő első reakciója is az volt
hogy oké
fck sally rooney
ha te bojkottálsz engem
mint izraelit
akkor én is bojkottállak téged
mint írt
és mind a többi antiszemita ír írót!
nem olvaslak többé titeket!
sőt!
nem csak én nem!
hanem írok egy nyílt levelet
amit aláiratok egy csomó
izraeli és zsidó íróval
hogy bekaphatja az ír kultúra
mi aztán nem fogyasztjuk őket többé!
szép
érett
megoldás lett volna
főleg
érett
kellemes ego-boost is
megmerítkezés a fontosság tudatában
tenni!
valamit!
igazán!
aztán
persze
barukh bácsikád felröhögött
hahahahahahahahahaha!!!
így
mert
hát
nem bojkottálhat mindenkit
aki őt bojkottálja
nem gyűlölhet mindenkit
aki őt gyűlöli
hiszen
hiányzik a világból
még több bojkott?
még több gyűlölet?
nem
csinál a bojkott békét?
csinál a gyűlölet békét?
nem
kedves sally
barukh bácsikád
ezért aztán
nem bojkottál
sem téged
sem egyetlen honfitársadat
barukh bácsikád
továbbra is olvasni fog téged
pénzt fog adni a könyveidért
és ezzel hüjét csinál magából
azok előtt az izraeliek és zsidók előtt
akik most jogosan érzik
hogy elárultad őket
hogy kettős mércét alkalmazol
velük szemben
velünk szemben
és akik ezért
ha tehetnék
a legszívesebben
keresztre feszítenének téged
vagy a véredet
a maceszükbe keverve rágcsálnák…
(elhitted
egy pillanatra
hogy vannak ilyen zsidók!
igaz?
valld be!
valld be!
hahahahahahahahahaha!!!
csúúúnya
rossz
sally…)
kedves sally
azzal fejezem be
amivel kezdtem
hogy barukh bácsikád
egyik kedvenc könyve
a normális emberek
a te regényed
megnyugtatja
hogy nincs egyedül
amikor azt érzi
hogy emberekről szóló történeteknek
nem lehet megnyugtató befejezése
vannak jobb és rosszabb pillanatok
de az egész
úgy ahogy van
rohadtul bonyolult
és elviselhetetlenül
fájdalmas és csodálatos
és nem csak egy happy end kereteit
feszítik szét
de politikai jelszavakét
és kiáltványokét is
a könyved segít barukh bácsikádnak
hogy a nehéz napokon
amikor például te bojkottálod
akkor is benne maradjon
a gyötrelmes létezésben
hogy elfogadja saját csomagjait
egyszersmind megőrizze
maradék józan eszét
és elviselje
hogy egyik kedvenc könyvének
írója is
olyan ember
akik munka után
becsukja a szemét
mert nem akarja látni
az elviselhetetlen bonyolultságot
a ki nem mondott érzéseket
az el nem mesélt történeteket
viszont
mindig
minden esetben
magabiztosan
kétségek nélkül
tudni akarja
hogy ki a bűnös
amikor áldozatot lát
(minden izraeli a bűnös)
(nyilvánvalóan)
kedves sally
barukh bácsikád egyedül gyenge
amikor a híres sally rooney
és több száz követője
bojkottálja őt és honfitársait
de a könyved segít neki
legalább addig eljutni
hogy
talán
valójában
az a normális
ahogy ezekben a helyzetekben
ő és a többi izraeli sally rooney-olvasó
érez és viselkedik és nem viselkedik
hogy
talán
valójában
ők
mi
vagyunk
a normális emberek
nem a csukott szemű sally rooney
nem csukott szemű társai
nem tudom
mindenesetre
barukh bácsikádnak
továbbra is jól esik a kezébe venni
és belekapaszkodni a könyvedbe
megnyugtatja
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
