Csendben, miközben Gáza háttérszerepet kapott és a túszok az alagutakban sínylődnek, a Necarim folyosó a tárgyalások során használt alkuból 8 km hosszú és 7 km széles izraeli enklávévá alakult, kényelmes állandó posztokkal, izraeli zászlókkal díszített sávokkal és északi és déli hadosztályokkal, mintha a kivonulás előtti időkben lennénk. „Minden gyorsan szétszedhető és elmozdítható” – ígéri az izraeli hadsereg, ugyanakkor egy hasonló tervet kezdenek megvalósítani a Philadelphi-folyosó kibővítésére és a Kiszufim átkelő újranyitására, először 2005 óta.
Yoav Zitun Yneten megjelent helyszíni riportja
Izraeli zászlók sora lobog a Necarim folyosó központi útjának nyugati oldalán, egészen a tengerparton található nagy posztig, mely a gázai Sheikh Ajlin toronyházak negyedétől délre helyezkedik el. Ez a poszt, amely már szinte teljes bázisként funkcionál, intenzív tevékenység színhelye: ideiglenes fogvatartási helyiségeket és kihallgatószobákat alakítottak ki, állandó szálláshelyeket hoztak létre a zászlóalj-parancsnokság katonái és a hozzá tartozó harcoló század számára. Jelenleg árkokat ásnak a komplexum körül, hogy védelmet nyújtsanak az építési munkásokkal és mérnöki tisztekkel teli bázisnak. A bázis legfontosabb része a tengerpart felé esik, ahol az új parti ellenőrzőpont található, amelyen keresztül – az izraeli hadsereg reményei szerint – hamarosan nagy tömegű palesztin lakosság halad majd át a déli övezet felé, a Dzsebalija körzetére nehezedő nyomás fokozása érdekében.
Ez csak egy példa az izraeli hadsereg területfoglalásának kiterjedésére a Gázai övezetben, a háború második évében. A Necarim folyosót két tartalékos hadosztály tartja ellenőrzés alatt, amelyek gyalogos és páncélos egységeket egyaránt magukban foglalnak: az „északi” és a „déli” hadosztályokat. Ezek nem az ismert területi hadosztályok, amelyek a nyugati Negev izraeli oldalán található Gázai hadosztály védelmi feladatait látták el, ahová október 7-én több ezer Hamasz-harcos hatolt be. Az „északi” és „déli” hadosztályok közelebb állnak a kivonulás előtti időkben a Gázai övezetet őrző három hadosztály közül kettőhöz. Van egy harmadik hadosztály is, jelenleg a Nahal, amely, akárcsak 2005 előtt, most is a déli övezetet ellenőrzi: ez tartja ellenőrzés alatt a Rafiah és a Sínai közötti 14 kilométeres, terjeszkedő Philadelphi-folyosót, amelyet az izraeli hadsereg már mintegy fél éve elfoglalt.
A Necarim folyosó hatalmas, nyitott és sík területté vált, kivéve a határhoz közeli „70-es gerincvonalat.” Az elmúlt hónapokban a folyosó területe megduplázódott, körülbelül 56 négyzetkilométerre bővült – egy nagy izraeli katonai enklávévá a Gázai övezet északi részének közepén. Ez a terület, amely nyolc kilométer hosszú, azon az útvonalon alapul, amelyet pontosan egy évvel ezelőtt nyitott meg a 36-os hadosztály a határtól, a Beeri kibuc szélességi vonalán keresztül a tengerpartig, részeként annak az izraeli hadműveletnek, amely az év elején ért véget az övezet északi részén.
Izrael a folyosót alku tárgyává kívánta tenni a Hamaszszal a túszok visszaszerzése érdekében: visszavonulnának erről az útról, és mintegy egymillió gázai lakos térhetne vissza otthonába Khan Junisz környékéről és az ahhoz közel fekvő menekülttelepekből Gáza városába és környékére, cserébe a még fogságban lévő 101 túszért. Azonban a megállapodásról szóló tárgyalások megszakadtak, elhúzódtak és többször kudarcba fulladtak, több politikai manőverrel, mint valódi áttöréssel.
Valójában két tendencia terjed csendben a Gázai övezet másodlagos harctérré válása nyomán, miután az izraeli hadsereg szárazföldi hadműveleteket indított Dél-Libanonban. Az egyik tendencia az izraeli megszállt terület kiterjesztése és megszilárdítása (már elkészült egy „copy-paste” terv a Philadelphi-folyosóra a Necarim folyosó bővítésének mintájára), a másik pedig a kormányzati figyelmen kívül hagyás a túszok kilátástalan helyzetére. Sajnos e két tendencia valószínűleg egy ponton összeér majd a jövőben.
A kabinetminisztereknek benyújtott minden hírszerzési jelentés szerint a Hamasz fogságában lévő túszok tucatjainak helyzete hétről hétre romlik. Az izraeli hadsereg úgy véli, hogy a Hamasz stratégiája az, hogy megöli a túszokat, ha csapatok közeledését észleli. Minél tovább halogatják az újabb tárgyalásokat, annál valószínűbb, hogy a túszok kérdése – amely az izraeli kormány által meghatározott háborús cél – néhány jobboldali miniszter szemében „természetes és tragikus” módon oldódik meg. Az érintett miniszterek ellenállása, hogy több száz terroristát szabadon engedjenek, szükségtelenné válik. Ha további 20-30 túsz halna meg a fogságban, az beleolvadna az elesett katonák miatti általános gyászba. Ekkor, amikor a közvélemény haragja a Hamasz ellen irányulna, az izraeli vezetés nem sietne visszavonulni a Gázai övezetből, amelyet az izraeli hadsereg a terrorszervezettől elfoglalt – hiszen több jobboldali miniszter és képviselő nem rejti véka alá azon szándékát, hogy újra telepeket létesítsenek ezen a területen.
Az evakuálási parancs készen áll
A háború kezdetén ezt a határátkelőt „96-os átkelőnek” nevezték. Amikor az izraeli hadsereg felismerte, hogy a Necarim folyosó izraeli kézben marad, létrehozták itt a „3-as ellenőrzési pontot” (NPK 3), amely egy kisebb erőt foglalt magában a folyosón való be- és kilépés megfigyelésére. Ma már a „3-as terminál” néven ismert, egy nagy, rendezett katonai bázis a Beeri liget szélén, amely jelenleg előrehaladott építési szakaszban van.
Már nem lehet magánautóval behajtani a gázai területre, és régi trükkökkel, tartalékos katonának álcázva sem lehet bejutni. Ellenőrző kapuk állnak, rendezett őrposztokkal, három ellenőrzési ponttal a belépési folyosón. Koordináció zajlik a Gázai és a Necarim hadosztályok között (jelenleg a 252-es tartalékos hadosztály). Folyamatos a katonai mozgás: nyitott Hummerek, páncélozott Defender jeep-ek, amelyeket inkább a Ciszjordániában végzett biztonsági feladatokból ismerünk, és főként építőipari teherautók, daruk és fúrók használják ezt az útvonalat, mint egy autópályát.
A 3-as terminál legnyugatibb átkelője a 96-os határátkelő a kerítésnél, amelyet már két részre osztottak: egy bejárat a könnyű járművek és a teherautók számára, és néhány tucat méterre egy bejárat a páncélozott járművek, például tankok és páncélozott szállítóeszközök számára. A 96-os átkelőt egy vegyes gyalogos- és páncélos egység tartja ellenőrzés alatt.
Az első poszt nyugodtan működik, „Betonüzem” nevét egy izraeli katonai betonüzemről kapta, amely lehetővé tette a Necarim folyosó nagy építési projektjét, és a háború kezdetén megrongálódott határakadály helyreállítását. Korábban itt egy gázai gabonafeldolgozó üzem állt, mivel ezeket a területeket, amelyek közel vannak Gáza város nagy szemétlerakójához és határosak Izraellel, október 7-éig a palesztinok mezőgazdasági területként használták a Hamasz posztjai között.
A bázis udvarán, amelyet betonfalak és földhányások vesznek körül, egy grill található, ahol időnként a tartalékos katonák sütögetnek.
Van itt továbbá páncélozott, kényelmes lakókonténer, ahol a katonák alhatnak, egy árnyékolt dohányzó és pihenőhely, valamint rendezett zuhanyzó- és WC-konténerek a korábbi vegyi vécék helyett. Összességében egy kis, állandónak érződő és kellemes bázisról van szó. Az izraeli hadsereg új vízvezetéket is kiépített ide Izraelből, és a katonák mobiltelefonjaikra is csatlakozhatnak. Már nem kell azokat otthon hagyniuk vagy repülő üzemmódba kapcsolniuk belépéskor, mert a Necarim folyosón a hadsereg egy Cellcom mobilantennát is telepített, így a katonák közvetlen kapcsolatban lehetnek otthonukkal anélkül, hogy az Adut környéki antennákra kellene csatlakozniuk.
A bázis állásaiból jól látható a folyosó északi része – teljesen nyitott, több száz házzal és épülettel, amelyeket az izraeli hadsereg lerombolt, hogy a folyosót egészen Gáza város, például Zeitun és Szabra negyedének határáig kiterjessze. „Van itt némi visszaesés a hadműveleti feszültségben, és én szívesen kényeztetem a visszatérő katonákat különféle finomságokkal, például ezekkel a szfingsekkel” – mondja kedvesen Dotan Ben-Tovim, 54 éves ramat-gani építőmérnök és tapasztalt harcos, miközben a forró olajban süti a fánkokat. Ebben a nyugodtabb légkörben a katonák a bázison már nem viselnek sisakot vagy golyóálló mellényt, mint az első hónapokban, félig egyenruhában, félig sportos öltözetben mozognak, és csak akkor öltik magukra a védőfelszerelést, amikor a bázist elhagyva hadműveletre indulnak.
A Necarim folyosón való utazás során egyetlen tankot sem láttam. A páncélos egységeket elosztották a környező területen, amely immár mintegy hét-nyolc kilométeres „biztonsági és fenntartási területté” bővült, az izraeli hadsereg meghatározása szerint. Összehasonlításképpen, az év elején az izraeli hadsereg még csak egy-két kilométeres bővítésről beszélt. A folyosót hamarosan újra aszfaltozzák, készülve az izraeli hadsereg második gázai telére.
A folyosó mentén található bázisok két fő típusba sorolhatók: izraeli katonai építmények, amelyeket főként konténerekből és katonai infrastruktúrából alakítottak ki, vagy olyan gázai épületek, amelyeket az izraeli hadsereg a harcok során elfoglalt és katonai bázisként használ. Az egyik ilyen bázis egy nagy, feltűnő palesztin középület. Az izraeli hadsereg szerint „minden leszerelhető, minden szétszedhető” a folyosón. „A legtöbb építmény moduláris, könnyen teherautókra és építőipari gépekre rakható, és gyorsan visszaszállítható Izraelbe.” A déli parancsnokságon létezik egy tartalékparancs, amely előírja, hogy minden egységet gyorsan visszavonjanak az utolsó katonáig, izraeli területre.
A bázisok között, a kétirányú folyosó mentén az izraeli hadsereg fúrásokat végez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nincsenek alagutak a Necarim folyosó alatt. Ezt a műveletet a 252-es hadosztály alá tartozó mérnöki zászlóalj irányítja civil vállalkozók közreműködésével, hogy megakadályozzák a robbanócsapdák telepítését vagy a terroristák föld alatti kijáratainak kialakítását, és biztosítsák a folyosó még nagyobb biztonságát. Az utolsó alagutat mindössze két hete fedezték fel a folyosó alatt, több mint 20 méteres mélységben. A feltárt alagutat megjelölték, és később megsemmisítik. Ezzel párhuzamosan a keresési fúrások kiterjednek a folyosó többi részére is. Néhány hónappal ezelőtt, az övezet legutóbbi harcai során, a Hamasz egy csoportja egy alagút segítségével végzett egy izraeli katonával a folyosón található egyik bázison. A Hamasz harcosai ilyen alagutakat áshatnak a néhány kilométerre lévő Gáza városából, ezért az izraeli hadsereg igyekszik megszüntetni ezt a fenyegetést.
Az év elején számos gázai közelítette meg az izraeli bázisokat főként délről észak felé, és lövésekkel távolították el őket. A Hamasz drogokkal elkábított gázaiakat is küldött az izraeli bázisokhoz, hogy tesztelje a katonák reakcióit. Ezek a jelenségek lecsillapodtak, miután az iráni támadás éjszakáján, október 1-jén a folyosó bázisai felé irányuló, fegyveresekkel is kiegészült több száz fős gázai tömeget erővel megállították – és azóta nem ismétlődött meg. A csapatok alkalmanként kapnak figyelmeztetést a Hamasz kis gerillacsoportjainak támadási kísérleteiről a folyosó előretolt bázisai ellen. Habár történik aknavető- és rakétatámadás a bázisok ellen, ezek száma jelentősen csökkent, és időnként heteken át tartó csend uralkodik néhány bázison. Szükség esetén a szenzorokhoz kapcsolt hangszórók figyelmeztetnek a kilövésekre.
Jelenleg az izraeli hadsereg lehetővé teszi és ösztönzi a mintegy 300 ezer észak-gázai lakos déli irányba történő átkelését, de a Hamasz ezt megakadályozza, és a gázaiak is inkább a város romjai és menedékhelyei között maradnak. A Hamasz nemrégiben sátortábort alakított ki a kikötő közelében, néhány kilométerre nyugatra a folyosótól. Az izraeli hadsereg a tengerparti nagy bázison készül azokra a tízezrekre, akik –reményeik szerint – hamarosan megérkeznek és dél felé átkelnek. Az izraeli hadsereg abban bízik, hogy ez megtörténik, amint a Dzsebalija elleni szárazföldi hadművelet kiterjed Gáza város további területeire és negyedeire. A bázison nemcsak kihallgató helyiségek és ideiglenes fogvatartási helyek találhatók, hanem ellenőrző pontok is, amelyek csökkentik a harcosok és a gázaiak közötti közvetlen érintkezést.
Kelet-Erez, Nyugat-Erez
A Necarim folyosó második ellenőrző pontja a Gázai övezet belső hosszanti útvonalán található, amelyet az izraeli hadsereg „Tancher”-nek, a gázaiak pedig „Salah ad-Din”-nek neveznek. Jelenleg nincs állandó katonai jelenlét, és csak szükség esetén működik, amikor izraeli engedéllyel gázai betegek vagy sebesültek átszállítását koordinálják az övezet két oldalán. A poszt körül betonfalak, kerítések, izraeli zászlók és egy kis téglás út kezdete található, amely nyugat felé kényelmesebb közlekedést biztosít. Az év elején, amikor izraeli katonai egységgel haladtam át ezen a poszton, azt gázai épületek vették körül, amelyekben a katonák ideiglenes bázisokat hoztak létre. Ma ezek az épületek már nincsenek – köztük néhány három- és négyszintes is volt –, de mindet teljesen lerombolták.
A Necarim terület fenntartása és kiterjesztése Izrael erőfeszítéseinek köszönhető, amelyekkel nemzetközi, különösen amerikai támogatást próbál szerezni. Az Egyesült Államok időnként figyelmezteti és fenyegeti Izraelt, de ennél nem lép tovább. Az izraeli hadsereg a kormányzati területi műveletek koordinátora révén rendszeresen hoz külföldi újságírókat, hogy saját szemükkel láthassák és dokumentálhassák a százával érkező segélyszállítmányokat – élelmiszert, vizet, üzemanyagot és gyógyszereket –, amelyeket Izrael Gázába juttat, még az övezet északi részére is, az Erez átkelőn keresztül. Az Erez átkelő is jelentős bővítésen ment át, és mára két terminálra – Kelet-Erez és Nyugat-Erez – osztották.
Ez a segély a Hamasz kezébe kerül, amely így ellenőrizni tudja a lakosságot és katonailag is helyreállítja erőit, annak ellenére, hogy folyamatosan szenvedi az izraeli hadsereg csapásait. Izrael ezzel két alapvető helyzetet teremt: fenntartja a Hamaszt, mint egy meggyengített hatalmat, amely továbbra is ellenőrzi a gázai lakosságot kormányzati alternatíva hiányában, még Dzsebalijában és az övezet északi részén is, miközben bővíti az általa elfoglalt területeket, anélkül hogy előmozdítaná a túszügyletet. A déli parancsnokság nem kapott utasítást arra, hogy amerikai vállalkozók vegyék át az élelmiszer-elosztást a Hamasztól, amit a Hamasz elleni harcot vezető parancsnokok puszta spekulációnak tartanak. „Nem hallottunk erről, és nem kaptunk semmilyen utasítást arra, hogy ilyen lehetőségre felkészüljünk” – mondja egyikük. „Egyelőre bővítjük a humanitárius segélyutakat, de nehéz megakadályozni, hogy a segély a Hamasz kezébe jusson, mivel aktivistái a lerakodás után magukat a teherautókat is ellopják, és az életükkel fenyegetik a gázai sofőröket.”
A Necarim folyosón kialakult harci mintázatok is megszilárdultak az elmúlt hónapok során: a Hamasz rajtaütésekkel próbálja hátráltatni az izraeli hadsereg egységeinek előrenyomulását, amelyek fokozatosan újabb darabokat foglalnak el a folyosó szélein található palesztin területekből. A közelmúltban ezek a műveletek főként Nuszeirat környékén zajlottak. A Hamasz kihasználja a Necarim terület statikus jellegét, és saját mesterlövészeit veti be. „A terroristák gerilla taktikával működnek: robbanószerkezeteket helyeznek el, majd elmenekülnek, hogy megpróbáljanak csapást mérni csapatainkra” – mondja Jonatan Meir ezredes, a 179-es hadosztály parancsnoka, az egyik hadosztályé, amely az elmúlt hetekben a folyosón működött. „Itt éjjel-nappal folyik a munka. A folyosó jelentősen rontja a Hamasz képességeit, megnehezíti számukra, hogy újra működőképessé váljanak. Tartalékos katonáim már tíz hónapja itt vannak, és igyekszünk nekik a lehető legstabilabb és tágasabb időbeosztást biztosítani.”
A területi megszilárdítási műveletek nem korlátozódnak a Necarim folyosóra. Az izraeli hadsereg ezekben a napokban – a kivonulás óta először – újjáépíti a Kiszufim átkelőt, hogy újabb terület álljon rendelkezésre az áruk (és szükség esetén csapatok) bejuttatására a gázai övezet középső részén élő palesztinok számára. Emellett az izraeli hadsereg elkezdte megvalósítani azt a tervet, amely a Necarim folyosó modelljének áthelyezését célozza a Philadelphi-folyosóra, amely lassan bővül és szintén megszilárdul a déli övezetben, a történelmi Gus Katif közelében, Rafah határán.
