Beköszöntött a tél Izraelben is. Némiképp átverve érzem magam, mert amikor épp egy évvel ezelőtt itt szilvesztereztem, teljesen más volt az időjárás. Haifa akkor a „beetetés” fázisában volt, még nem döntöttük el, hogy ideköltözöm. Verőfény, kb. 25 fok, a tenger pedig elég meleg volt ahhoz, hogy térdig begyalogoljunk.
Ehhez képest a mostani szilveszterre vastag sapkát kellett vennem, pedig nem megyünk sehová.
Reggel hat fokot mutatott a telefonos időjárásjelző. Összesen hat fok – ráadásul esőben.
Mindenkinek megvan az az életkép, amikor nyáron leszakad az ég, és hatalmas zivatar kerekedik? Na, itt ugyanez van – napokon át. Nem az a megszokott, csendes, november végi fagyos esőtípus. Itt mintha dézsából öntenék. Csak a fagyos rész stimmel.
Valószínűleg központilag meg van adva az évi csapadékmennyiség, és mivel tavasztól őszig egy csepp sem esik, négy hónap alatt kell teljesíteni a kvótát. Májusban érkeztem, az első alkalom, hogy szemerkélt valami az égből, október végére datálódik. Még a november is csak-csak: olykor esett egy óráig, majd visszatért a meleg és a napsütés.
Most viszont két hete esik. A hajam összes szála kunkori, a frizurám vállalhatatlan. Ezért is az új sapka.
A ruhák sosem száradnak meg – de minek is, hisz amint kilépsz a lakásból, újra nyirkos lesz minden, amit magadra vettél.
A lakásunk pedig túl kicsi ahhoz, hogy a munkán kívül – ahol szintén esik – minden percünket bezárva töltsük. Pláne, mivel nappali-konyha-hálószobánk van (sznobul: stúdiólakás), így a teregetés és a főzés üti egymást. Ezért mostanában csak teát főzök. Rummal, hogy a téli depressziót is orvosoljam.
De a hírek szerint már csak két hónap van hátra a télből. Igaz, mindenki azzal riogat, hogy február a legdurvább Izraelben. Azt hiszem, azt a hónapot inkább otthon tölteném, nézve a száraz, meleg szoba ablakán át a békésen szállingózó hóesést.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
