Budapesten, 103 éves korában, csütörtök hajnalban vesztettük el az izraeli tornasport egyik megalapítóját, aki 1957-ben alijázott és évtizedekig közöttünk élt és alkotott.
Ötszörös olimpiai bajnok tornász volt, aki 2017-ben Naftali Bennettől átvehette Izrael legrangosabb kitüntetését, az Izrael díjat. Az eseményen egykori tanítványainak tucatjai köszöntötték a veterán sportolónőt.
Igazi híd volt Magyarország és Izrael között: Budapesten, ahová élete utolsó éveiben visszatért, szintén elnyerte a Nemzet Sportolója kitüntető címet.
Nemcsak Izraelben volt egyedülálló teljesítménye, a sportszempontból jóval fejlettebb Magyarországon is ő volt a legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportoló, miközben világszinten is kiemelkedő volt: ő volt a világ legidősebb élő olimpiai aranyérmese.
Szeretett az élre állni, s kis híján eljutott még a 104. születésnaphoz is, amelyet jövő csütörtökön ünnepelhetett volna meg.
A vészkorszak miatt csak későn robbanhatott be a sportvilágba, Melbourne-ben 1956-ban nemcsak a legsikeresebb tornásznő volt, hanem ő volt a legidősebb is, ebben a szinte gyereklányokra építő sportágban.
Nem csak a szeren volt nagyszerű – mindenkihez kedves volt, mindenkivel szót értett, s nagyon idős korában, amikor már néha elhagyták a szavak, örökös mosolyával, odafigyelésével és szívélyességével jelezte emberszeretetét, humánumát. Hiányát érezni fogjuk egyre durvább, keményedő világunkban.
Újságíró. Az ELTE történelem–szociológia szakán, majd a Tel–Avivi Egyetem film és televíziós tanszékének rendező-producer szakán végzett. 1992 óta él Izraelben, ahonnan 2003 óta tudósítja a magyarországi médiát.
