Biztos van ennek valamilyen pszichológiája, hogy miért pont azt a sportolót, azt a csapatot, azt a színészt szeretjük a sok közül a legjobban a nemzeti felhozatalban. Október 7-e után kiderült, még az áldozatok, a túszok között is van egy „kedvenc”. Van, aki a vörös kisfiúkat, van, aki a fiatal apa filmrendezőt, van, aki a fogságban is a társait jógával megnyugtató fiatal nőt siratja, várja haza. Nekik drukkol a legjobban.
Nekem Romi Gonen az. Úgy éreztem, ha ő túléli, ha őt hazahozzák, akkor vége lesz ennek az őrületnek, amiben hónapok óta élünk, és megérte…
Talán azért, mert nekem is van otthon egy Romim, ezért naponta több tucatszor kimondom ezt a nevet. Ő is pontosan 23 éves és pontosan olyan szép hosszú haja, csillogó barna szeme és őszinte, minden jóra kész mosolya van, mint Romi Gonennek, akit a Nova zenei fesztiválról raboltak el. Romi Gonen három barátnőjét meggyilkolták, őt sebesülten magukkal hurcolták. Romi az elfogása pillanatáig telefonkapcsolatban volt az édesanyjával. Azóta semmit nem lehetett tudni róla, állapotáról.
Romi Gonen egyike annak a három fiatal lánynak, akiket a palesztinok ma, január 19-én, 471 nap fogság után elengednek. Szülei már úton vannak, hogy a ma délután 4-kor életbe lépő tűzszünet és túszcsere keretében elsők között elengedett lányukat magukhoz öleljék.
Romin kívül még 96 embernek kell drukkolni, és akkor végre tényleg be lehet fejezni, meg lehet javítani, újra lehet kezdeni, újjá lehet építeni.
Doron Steinbrecher, Emily Damari és Romi Gonen – három civil fiatal nő, akiket a palesztin Hamasz elrabolt és a tűzszüneti alku keretében 471 nap után ma elenged.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
