Az egyik nemrég szabadult túsz arra kérte a miniszterelnököt, hogy végre látogasson el Nir Ozba, ahol a lakosság negyedét elrabolták vagy meggyilkolták. Megígérte, hogy elkíséri: „Együtt járjuk végig az ösvényeket, és megmutatom neked a véráztatta helyeket és az elégett házakat.” Arra kérte Netanjahut, hogy tegyen meg mindent az összes túsz hazahozataláért: „Nem tudok játszani a gyerekeimmel, amíg tudom, hogy hátrahagytam őket.”
Sagui Dekel-Chen, akit február 15-én engedtek szabadon, vasárnap több mint tíz percig beszélt telefonon Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel. A beszélgetés során Dekel-Chen kijelentette, hogy csak a túszok kiszabadítása jelentheti az igazi győzelmet, és ami „visszahozza a szeretetet az utcákra”.
A beszélgetés jó hangulatban, kölcsönös megértéssel zajlott, a végén Netanjahu kijelentette, hogy mindenkit haza akar hozni. Dekel-Chen arra kérte a miniszterelnököt, hogy tegye félre a politikát, és csak szakmai szempontok vezéreljék. Elmondása szerint fogsága ideje alatt abban hitt, hogy az ország így cselekszik, és arra kérte, hogy ezt folytassa.
Dekel-Chen azt is megjegyezte Netanjahunak, hogy tudomása szerint még nem látogatott el Nir Ozba, ahol a lakók negyedét meggyilkolták vagy elrabolták az október 7-i támadás során. Ezért meghívta a kibucba, hogy megmutassa neki, mi történt ott.
A Keshet hírcsatorna esti beszámolója szerint a beszélgetés során Dekel-Chen ezt mondta a miniszterelnöknek: „Személyesen hívlak meg. Elkísérlek politikamentesen – csak te és én a kibuc ösvényein. Most minden virágzik, de megmutatom neked a véráztatta helyeket és az elégett házakat.”
A jelentés szerint Dekel-Chen kifejezte, hogy mennyire nehéz volt számára látni a túszok családjainak küzdelmét, édesapját, aki „minden pódiumon” sírt, valamint feleségét és lányait, akik a demonstrációkon is könnyeztek.
Hozzátette: „Nem tudok enni, inni, zuhanyozni vagy játszani a lányaimmal, miközben tudom, hogy túszokat hagytam hátra. Néhányan a barátaim, élők és halottak egyaránt. Nem hagyok ott senkit.”
A miniszterelnöki hivatal tegnap közleményt adott ki a beszélgetés után, amelyben közölték, hogy Netanjahu beszélt Ohad Ben-Amival és mindkettejük feleségével is. „A miniszterelnök érdeklődött az állapotukról és a visszatérésük utáni beilleszkedésükről” – áll a közleményben. „Kiemelte, hogy egész Izrael népe boldog a visszatérésük miatt, és hangsúlyozta testük és lelkük győzelmét a fogság alatt.”
A közlemény szerint Netanjahu kijelentette, hogy jelentős nyomást kellett gyakorolni a Hamasz „szörnyetegeire”, hogy a szabadon engedés megtörténhessen, mivel a szervezet kezdetben csak egy kis számú élő túsz elengedésébe egyezett bele az alku során.
„A miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy maximalizálják a hazatérő élő túszok számát az alku első szakaszában – és ez a törekvés sikerrel járt hőseink bátor harcának és határozott döntéshozatalunknak köszönhetően. Netanjahu megígérte, hogy továbbra is minden túsz, az élők és a holtak visszatéréséért fog dolgozni.”
Két nappal szabadulása előtt tudta meg Sagui először, hogy felesége, Avital, és lányai túlélték.
שגיא דקל חן נפגש עם משפחתו ברעים
— הארץ חדשות (@haaretznewsvid) February 15, 2025
צילום: דובר צה"ל pic.twitter.com/J14ec2U5qt
„Te vagy a hősöm” – mondta Avital Sagui-nak az első ölelésük alkalmával, mire Sagui így válaszolt: „Ti vagytok a hősök, ti tartottatok meg engem.” Avital megkérdezte: „Emlékszel, hogy hívtad őt?” – utalva harmadik gyermekükre, akivel terhes volt az elrablás napján. „Mazal” – válaszolta Sagui. „Akkor így is hívják” – mondta Avital. Sagui döbbenten kérdezte: „Mazal?” „Igen, a neve Sahar Mazal” – válaszolta Avital. „Tökéletes, micsoda név” – mondta Sagui.
A családtagok elmondása szerint Sagui fogsága alatt sakkozni tanult, hogy elüsse az időt, és több túsz családjának is életjelet küldött szeretteikről.
„Semmit sem tudott – sem az ország helyzetéről, sem a családjáról, sem amikor a föld alatt volt, sem amikor a felszínen” – mesélte nagynénje, Gilat Fish.
A többi túszhoz hasonlóan ő is megtanult arabul a hosszú fogság során.
