Több százan vettek részt a 83 éves korában elhunyt Oded Lifshitz temetésén, aki a Nir Oz kibuc egyik alapítója volt. Lifshitzet élve, otthonából rabolta el az Iszlám Dzsihád október 7-én, holttestét pedig szombaton adták vissza. Koporsója délelőtt indult el Rison Lecionból, és útközben tömegek kísérték végső útjára. „Egész életünkben a békéért harcoltunk, de sajnos súlyos csapást kaptunk azoktól, akiknek a másik oldalon segítettünk” – búcsúzott tőle felesége, Yocheved.
Yocheved Lifshitz a temetésen köszönetet mondott néhai férjének: „Köszönöm neked a 67 éves közös utat, amely során egy gyönyörű családot építettünk, amelyre büszkék lehetünk” – mondta. „Elrablásunk és a te halálod teljesen összetört. Évekig küzdöttünk a társadalmi igazságosságért és a békéért, és sajnos kemény csapást kaptunk azoktól, akiknek segítettünk a másik oldalon” – tette hozzá. „Megdöbbentő látni a sírok mennyiségét és közösségünk szörnyű pusztítását, amelyet október 7-én teljesen magára hagytak.”
„Hazatértél Nir Ozba – abba a békés és szeretett helybe, amelyet október 7-én elárultak” – mondta fiuk, Arnon. „Büszke lennél, hogy a világi, humanista nevelésed hősöket formált. Ez az igazi örökség” – utalt a kibuc lakóinak hősies helytállására az október 7-i mészárlás reggelén. Hozzátette: biztos benne, hogy apja „nem a bosszút emlegetné, hanem az újjáépítést”, és hangsúlyozta, mennyire fontos az összes túsz kiszabadítása.
Lifshitz egyik lánya, Telma felidézte, hogy október 7-én reggel beszélt az apjával: „Azt mondta, hogy súlyos bombázások zajlanak, hogy arabul beszélnek, és hogy lövéseket hall kívülről. Azt hitte, az izraeli hadsereg rögtön megérkezik, de tíz perccel később már nem válaszolt. Senki sem jött a kibucba egészen az esti órákig” – mondta.
Lifshitz másik fia, Jizhar bocsánatot kért apjától: „Apa, bocsáss meg, hogy nem voltam ott veled október 7-én, amikor egyedül próbáltad megvédeni anyát, amikor kegyetlen kínzások között haltál meg Gázában, mint a kibucbeli barátaid” – mondta. „Bonyolult valóságban élünk, mindenkinek át kell gondolnia, mit tehet. Nehéz, hogy te már nem mondhatod el nekünk, hogyan kell egymáshoz és az országunkhoz viszonyulnunk” – tette hozzá meghatottan. „Nem nyugszunk, amíg minden túsz visszatér, és az ország olyan irányba mozdul, amelyben hittél, és amelyben sokan mások is hisznek.”
Lifshitz unokája, Daniel, úgy fogalmazott, hogy nagyapja halála „újabb lecke háborúról és békéről”. „Tudom, hogy odafentről azt mondod nekünk: ‘Ne hagyjátok ki a lehetőséget, hozzátok haza a testvéreiteket’ – és mi elkötelezettek vagyunk irántad” – mondta.
Lifshitz lánya, Sharon felolvasott apja korábbi írásaiból: „1972-től hat éven át az egyik vezetője voltam a nagy küzdelemnek, amely a beduinok elűzése ellen folyt Rafiah térségében. Egész életemben a békéért harcoltam, beleértve a PFSZ vezetőivel folytatott titkos találkozókat is. Személyes árat fizettem és fizetek érte, de egy pillanatig sem bántam meg, sőt, büszkeséget és elégedettséget érzek” – idézte szavait Sharon.
Hozzátette: „Ma visszafogadunk téged, apám, egy elpusztított földről, amely mindössze két kilométerre van innen, a teljessé vált Nir Oz temetőjébe. Egy olyan embertől búcsúzunk, aki szerető, következetes és szerény volt, és mindig azt mondta: ‘A nem tökéletes eszmék is jobbak, mint az eszmék teljes hiánya.’” Végül így zárta beszédét: „Apa, legyen az emléked a béke és szeretet.”
Izrael elnöke, Jichák Herzog bocsánatot kért beszédében a Lifshitz családtól és a Nir Oz közösségtől.
„Izrael Állama nevében bocsánatot kérek tőled, szeretett Oded, Jokhévedtől és kedves családotoktól – bocsássatok meg. Bocsánatot kérek, amiért szörnyetegek ellen egyedül kellett kiállnod. Bocsánatot kérek, amiért nem tudtunk időben megmenteni téged és a társaidat” – mondta Herzog. Ismét felszólított egy állami vizsgálóbizottság felállítására, amely szerinte „egy normális ország megfelelő útja ahhoz, hogy bátran és szakmaisággal tárja fel a kudarc és a szörnyű tragédia okait”. Herzog hangsúlyozta, hogy minden fogságban lévő túsz hazahozatala kiemelten fontos. „Nem fogok pihenni, és nem nyugszom, amíg mindenki haza nem tér” – jelentette ki.
Simon Walters, az Egyesült Királyság izraeli nagykövete így méltatta Lifshitzet:
„Oded Lifshitz a béke embere volt, aki hitt az együttélésben – nem naivitásból, hanem Izrael iránti szeretetéből és abból a fájdalomból, amit a háborúk során megtapasztalt” – mondta. „Remélem, hogy tiszteletben tudjuk tartani az emlékét azzal, hogy hasonló elvek mentén cselekszünk, és hogy ez a szörnyű bűncselekmény nem teszi semmissé a jobb jövő lehetőségébe vetett hitünket” – tette hozzá.
Oded Lifshitz holttestét a második túszalku hetedik szakaszában adták vissza, Ariel és Kfir Bibas holttestével együtt.
Shiri Bibas holttestét csak másnap adta át a Hamasz, miután előzőleg egy másik nő holttestét küldték Izraelnek. A négy koporsót a Hamasz által létrehozott han juniszi helyszínen mutatták be. Az átadás során egy emelvényen helyezték el őket, miközben számos fegyveres állt körülöttük. A Vöröskereszt képviselői érkeztek a helyszínre, fehér lepellel takarták le a koporsókat, majd a függöny mögött átvitték őket járműveikhez, hogy továbbítsák az izraeli hadsereg embereinek a Gázai övezetben.
Oded Lifshitz koporsójának érkezése a Nir Oz kibucba:
ארונו של עודד ליפשיץ נכנס בשערי קיבוץ ניר עוז
— הארץ חדשות (@haaretznewsvid) February 25, 2025
(צילום: דוברות ניר עוז) pic.twitter.com/5d7Z6xxLMm
A temetési menet Rison Letzionból indult, és áthaladt az izraeli határon, valamint a Gázai övezet környékén. Az út mentén több tucat lakos várakozott izraeli és sárga zászlókat lengetve, miközben a rendőrök tisztelegtek.
„Mély fájdalommal és gyásszal fogadtuk a hivatalos hírt szeretett Odedünk holttestének azonosításáról. 503 gyötrelmes nap bizonytalansága ért véget. Annyira reméltük és imádkoztunk egy másfajta végkifejletért” – mondta a Lifshitz család a múlt héten. „Most végre meggyászolhatjuk a férjet, az apát, a nagyapát és a dédnagyapát, aki 2023. október 7-e óta hiányzik nekünk. A családunk gyógyulása most kezdődik, és nem ér véget addig, amíg az utolsó túsz is vissza nem tér.”
Oded Lifshitz évtizedekig újságíró, politikai aktivista és a Nir Oz kibuc egyik vezetője volt.
Publicisztikáiban mindig határozottan támogatta az izraeli–palesztin békemegállapodást és az emberi jogok védelmét.
1972-ben leleplezte az izraeli hadsereg tervét, amely szerint több ezer beduint űztek volna el a rafiahi területekről.
Ezután feleségével mozgalmat alapítottak a kitelepítés ellen. Akkoriban a Davar újságban publikált egy cikket „Egy pillanat, gondolkodjunk: Mi lesz a Gázai övezet sorsa?” címmel. Ebben aggodalmát fejezte ki, hogy ha Izrael a telepespolitika és az elűzés útját választja, az arabok másodrendű állampolgárokká válnak, és Izrael, mint jogállam, megszűnik létezni.
2019-ben Lifshitz a Haaretzben élesen bírálta Benjamin Netanjahu politikáját, különösen a gázai helyzet kezelését.
„A túl hosszú ideig tartó hivatali ideje alatt Netanjahu nem tudta megállítani Gáza mélyülő humanitárius válságát” – írta. „Amikor a gázaiaknak nincs mit veszíteniük, mi vesztünk a legtöbbet. Minden egyes gázai háborús ciklus ugyanoda hozott vissza minket – a csalódottság, a véres és reménytelen patthelyzet érzéséhez. Netanjahu, ‘Izrael védelmezője’, figyelmen kívül hagyta a Hamász hosszú távú fegyverszüneti ajánlatát, amely megelőzhette volna az utolsó, szükségtelen háborús kört. A végén pedig beleegyezett, hogy pénzt juttassanak a Hamász terroristáinak. Az eredmény: kudarc.”
Főkép: Yocheved Lifshitz és Einav Zangauker a temetésen, ma – Fotó: Yuval Peretz
