Az izraeli film, amiben minden magyar vagy idióta, vagy náci

Adir Miller készített egy könnyed, jó hangulatú filmet. Több párbeszéd és jelenet is vicces és megható benne, majd a meghatottságból felocsúdva a végén azt mondjuk: micsoda fergeteges ostobaság! Hacsak nem magyar zsidóként nézzük meg, mert akkor már néhány perc után fészkelődünk, és a film legtöbb jelenetén felháborodunk.

Az indító jelenetben az egyik budapesti pályaudvaron egy zsidó fiatalasszony (Koós Boglárka) a karján kisbabával elbAdir Miller sok helyen az édesanyjával Marian Millerrel promotálja, ami elég fonák egy helyzetet teremt, ugyanis a valódi történetben Marian a karonülő baba, és más a sztori teljesen,újik egy vonat alatt, így megússza a deportálást. A második jelenetben ugyanez a nő a gyerekkel egy vélhetően pesti udvaron a rátámadó nyilasnak adja a gyűrűjét, amit megáld, majd azt mondja a hóhérjelöltnek, hogy a gyűrű fogja bizonyítani a háború után, hogy az illető megmentett egy életet.

A 2001-ben játszódó sztorinak ez utóbbi jelenet az alapja. A főszereplő Arnon Nobel (Adir Miller), a karon ülő babából addigra egy jobb napokat is látott, autóvezetés-oktatóvá cseperedett ötvenes férfi lett. Hamar megismerkedünk anyjával, a csípős humorú, a holokausztról iskolásoknak előadni járó izraeli magyar túlélővel, Violetta Nobellel (akit a nagyszerű Tiki Dayan játszik), és lányával, az apja ellen lázadó, vegán és leszbikus Alma Nobellel (Joy Rieger). Teljes a sorozat: anya, fia és unokája.

Violettáról megtudjuk, hogy az előadásain a gyűrű történetét rendszerint elmeséli. Arnon és Alma kapcsolata viszont bonyolult, ugyanis a vallásos Arnon nem képes elfogadni a lánya szexuális irányultságát.

Violetta érthetően elég rozoga (legalább 80 éves), otthon elesik, és kórházba kerül. Miközben a műtétre vár, Arnon elhatározza, hogy elmegy Magyarországra, és visszaszerzi anyja gyűrűjét, aminek romantikus és kalandos történetével a film végéig apránként megismerkedünk. Rábeszéli Almát (bár ez nem megy könnyen), hogy tartson vele a nagy útra. És itt kezdődik a méltánytalanság.

Tudniillik én minden izraeli és óhazai magyar nevében sértve érzem magam. Ez a kedves film kéz a kézben jár az ordas valóságtorzításokkal és izraeli sztereotípiákkal, miközben Adir Miller a magyarországi családja történetét mutatja be aranyosan és viccesen. Egy rövidke jelenetben olyan valósághamisítást értem tetten, ahol is felbukkant egy Új Kelet-hirdetés, amiben a „Világ haszidjait” keresik – erre Arnon az anyja lakásában lett figyelmes.

Nem szőrszálhasogatás, hogy innen is tudatom a rendezővel: 2001-ben már használatban volt a „Világ Igaza” kifejezés magyarul is. Tudjuk persze, hogy az Új Kelet nyelvezete sajátos kortörténeti és lingvisztikai jelenség, de az újság digitális archívumában utánakerestünk, és ilyesféle hirdetés nem valószínű, hogy megjelent. De elengedtük ezt a bakit azzal, hogy nem annyira fontos – és mégiscsak elhangzik egy izraeli filmben a zseniális szójátékkal elnevezett független izraeli újság neve, sőt még egy oldalt is mutatnak belőle nagy felirattal.

Apa és lánya a viszonylag értelmezhetetlenül „Dindi”-nek elnevezett légitársasággal érkezik meg a budapesti repülőtérre, ahol Arnon a magyar útleveleket ellenőrző sorba áll be. A határőr rögtön megjegyzi, hogy az útlevelet Izraelben állították ki, mire Arnon angolul magyarázkodik, hogy nem beszél magyarul. A határőr ekkor rákiabál: „Takarodjon vissza a másik sorba!”.

Ez a fajta többszintű hibahalmaz végigkíséri az egész filmet. Nem a bunkóság a fő probléma, hanem a forgatókönyvírói tájékozatlanság. 2001-ben még nem volt Ferihegyen két sor az útlevél-ellenőrzésnél. Az ugyanis az EU-ba lépéssel kezdődött, nem is rögtön 2004-ben. És akkor is az EU-ból érkezők útlevele szerint szelektálták az utasokat.

Természetesen a 2001-es Ferihegyet nem tudták rekonstruálni, de a jelenetre nem is lett volna szükség. A határőr ilyenfajta keménykedése ugyan nem elképzelhetetlen, de máris bekerült a filmbe a sztereotipizálás gyanúja. Adir Miller egy interjúban kifejezetten hangsúlyozta, hogy ezt ő maga élte át, amikor forgatni ment Budapestre.

Nem hinnénk, hogy érdekelte, hogy ezentúl, ha egy izraeli a Liszt Ferenc repülőtérre érkezik, eszébe fog jutni a kulturálatlan magyar határőr a filmből. A hiba (és elég súlyos hiba), hogy az egész filmen általánosításként vonul végig Magyarország és a magyar emberek rossz színben bemutatása.

A selejtes időutazás után egy taxizás során a város felé a néző megismerkedik a magyar idiótával. A taxis megkérdi, honnan jöttek, Arnon erre némi gondolkodás után azt feleli: Görögországból, mire a taxis elrikkantja magát: Home made pizza!

A következő magyar idióta Laci, a magándetektív (Linka Péter), aki angol közmondásokat idéz helytelenül (If you want to shoot, shoot, don’t talk helyett azt mondja If you want to shoot, talk, don’t shoot, vagy valami hasonlóan nem vicceset), viszont töredék információkból összerakja, hogy a gyűrűvel megajándékozott nyilast Urbán Jánosnak hívják.

Arnon és Alma a Gellértben száll meg, ami abból a szempontból jó választás, hogy a hotel felét még nem újították fel, ezért korhűek (lepusztultak) a szobák. (Viszont a lobbyt, ahol jelenetek játszódnak, már átalakították – de az átlagos néző ezt nem tudja.) Ámde! A lecsúszott izraeli autóvezetés-oktató meg a lánya lakosztályt vesz ki Budapest egyik legdrágább szállodájában. Aki még emlékszik, az tudja, hogy az izraeliek akkoriban általában rokonoknál laktak, a Gellértet pedig tehetősebb amerikaiak töltötték meg. Nem baj, a sékel 2001-ben tényleg 60 forint körül mozgott.

Az ostoba magándetektív, aki egyébként pillanatok alatt derít ki mindent, de ostobaságokat beszél és még ostobábban kérdez, éjjel telefonál a Gellértbe, hogy nyomon van, és a gyűrű gazdája valószínűleg meghalt közvetlenül a háború után. És fülest kapott arról, hogy a Kozma utcai temetőben temették el.

Apa & lánya éjjel azon nyomban odaszáguld, de mivel zárva a kapu, a kocsiban alszanak. (Miért? Ááá, ez csak költői kérdés.) Reggel bejutnak a temetőbe, ahol két sírásót találnak, akik éppen ráköpnek egy Dávid-csillagos sírra. Arnon zseniális ötlettől vezérelve zsidógyűlölőnek játssza meg magát, angolul beszél a sírásókhoz, akik szintén tudnak angolul. (2001-ben, angolul tudó sírásók Magyarországon.) Így megtudja tőlük, hogy hol vannak eltemetve a nyilasok.

Igen, hölgyeim és uraim! Nyilasok sírjai a zsidó temetőben!

Utánajártunk, magyarországi rabbik segítségét kérve. Kiderült: nemhogy a zsidó temetőben, de a Kozma utcai keresztény temetőben sincsenek nyilasok sírjai.

Szedjük szét a jelenetet, mert megérdemli: ebben a jelenetben nemcsak a magyar zsidó temetőben dolgozó rasszista vagy neonáci sírásók puszta ötlete uszítás minden ellen, ami magyar. Kezdjük azon, hogy a zsidó temető neonácikat alkalmaz, folytatva azzal, hogy ebben az országban politikai hovatartozás szerint temetik az embereket.

(Érdemes még megemlíteni azt a burkolt uszítást, hogy Laci, a magándetektív bevallja, hogy nyilas családból származik… Majd Hasta la vista, baby! helyett Astalavista, Lady-vel köszön el. Má ze hádávár háze?)

Az ostoba magándetektív fél pillanat alatt kideríti, melyik budai villában lakik a gyűrű gazdájának lánya és unokája. El is látogatnak hozzájuk hamar, ott kiderül, hogy a gyűrű megvan, és Marika, az unoka (Bíró Panna Dominika) viseli. Miután az ikeás poharakból felhajtanak némi pálinkát, megtudják, hogy a nyilas papa emlékét a villában házi szentély őrzi – bekeretezett nyilas uniformissal, az ékszeres dobozka kis fiókjában aranyfogakkal.

A megoldás Arnon szerint az, hogy a másnap megrendezésre kerülő, immár Igazak igazai címen futó rendezvényen ő majd felszólal. Beszámol Urbán János embermentéséről, akit posztumusz kitüntetnek, a Világ Igaza címet megkapja, és mivel az elismerés pénzzel is jár, a család visszaadja majd neki a gyűrűt. Urbán János lánya szerint a papa sok zsidót megmentett, ezért van annyi ékszer a kis fiókban, mert a megmentettek hálából mind ajándékoztak neki egyet.

Másnap úgy látszik, minden le van zsírozva a Jad Vasemmel, tényleg beszél Arnon Nobel a rendezvényen, Urbán János tényleg Világ Igaza lesz – annak ellenére, hogy nekünk már szöget ütött a fejünkbe, hogy a Világ Igaza kitüntetés egyik kritériuma, hogy az Igaz Ember nem fogadott el semmilyen ellentételezést a holokauszt során véghez vitt embermentésért. Ez az apró szög az egész film logikáját felborítja.

Ekkor már szinte mindegy is, hogy Arnon megcsavarintja a beszédét, és becstelen, mocskos nyilasnak írja le Urbánt, amivel persze megríkatja az egykori nyilas meghívottak között ülő lányát. Marika, az unoka, mintha reálisabban nézné a helyzetet, egyszerűen csak odaadja a gyűrűt Almának, akivel előző nap már volt egy összenézős pillanata…

Apa és lánya vissza is utazik Izraelbe, odaadják Violettának a gyűrűt, aki a műtét után még mindig vicceseket mond. De kevéssel azután, hogy a kórházból kijött, már a temetését nézzük, és szipogunk, mert tényleg könnyed a film, és nem rossz nézni.

Összegezve az eddigieket: már megint valaki idióta volt. Pont Izraelben nem tudná valaki, hogy Világ Igaza díjat adni nem is lehet egyetlen tanúvallomás alapján, ami nemhogy sántít, de még a négy nagyon közismert alapkritérium egyikének sem felel meg. Ebben a bukfencben nem világos, hogy ki lehetett az idióta: a magyar rendezvény – vagy maga a Jad Vasem. (Bár a leggyanúsabb a forgatókönyvíró…)

A film végén megkapjuk a habot a tortára: Alma és barátnője házasságot köt Prágában, mert 2001-ben ott már volt melegházasság! Pedig nem volt, és ma sincs.

Minél hosszabban gondolkodunk el ezen a filmen, annál többet kell gondolkodnunk… De csak addig, míg végül meg nem jelenik a szövegbuborék a fejünk fölött: „Miért?”

Kár ezért a filmért. Igaz, a film jó kritikákat – vagy inkább reklámcikkeket – kapott, ami nem jelenti azt, hogy a kritikusai hízelegnének a kiváló komikusnak, hanem azt, hogy ők sem ismerték fel a bunkó szereplők által megelevenített rasszizmust. Főleg mert Adir Miller nem paródiát akart alkotni (Menahem Golan gyengébb bohóckodásait követve), hanem a valóságba illesztett és valós elemekkel felöltöztetett romantikus fikciót. Pedig képességei alapján készíthetett volna egy összehasonlító elemzést a magyar és az izraeli idiótaság párhuzamairól és összefonódásairól.

Főkép: Adir Miller és Joy Rieger A gyűrű című filmben – Fotó: Elia Spinopoulos / A United King Films jóvoltából