Uri Misgav újságíró Facebook-posztja felhívja a figyelmet Mose Bogi Jaalon volt vezérkari főnök és védelmi miniszter X közösségi oldalon szombaton közzétett bejegyzésére. Együtt közöljük mindkettőt, hogy kedves olvasóink is tisztábban lássák a túszalku eddigi történetét.
Misgav így ír: „Netanjahu és a bűnszervezete, amely ellen nyomozás folyik, retteg az olyan újságíróktól, mint Ronen Bergman, és a biztonsági szervezetek olyan vezetőitől és volt vezérkari főnököktől, mint Bogi Jaalon, Nadav Argaman, Joram Cohen, Tamir Pardo, Yuval Diskin, Roni Alsheikh, Ehud Barak és még sokan mások, mert tudják, hogy lejárt az idejük. Már egy költséges, rémisztő transzatlanti rágalomkampány sem állhat örökké a valóság, a tények és az igazság útjába.”
És íme, itt van Bogi, aki ma reggel a túszok elhanyagolásának és feláldozásának témájában világosan, élesen és fókuszált módon felsorolta a kronológiai tényeket – pontosan úgy, ahogy annak idején a Szajeret Matkal egységet (a vezérkari főnök kommandója) Tunézia partjaira vezette, és elsőként megrohanta Abu Dzsihad ajtaját. Akkor, amikor Ben Nittai (Benjamin Netanjahu által Amerikában használt név) éppen az ENSZ izraeli képviselője volt, és valahogy az Ötödik sugárúton egy Izrael állam által megvásárolt pompás lakás az ő nevére került – egy megszállt terület, amelyet máig sem hajlandó kiengedni a családja karmai közül.
Mose Bogi Jaalon X-posztja:
A miniszterelnöki hivatal rendkívüli bejelentése nyomán, amely a „Ronen Bergman sátáni propagandacikkéről” szólt, ahol azt állították, hogy „Netanjahu miniszterelnök nem akadályozott meg semmilyen megállapodást, míg a Hamasz volt az, mely akadályozta a megállapodást”, úgy éreztem, szükséges újra leszögezni itt frissítve mindazt, amit néhány héttel ezelőtt már közzétettem.
A túszok elhanyagolásának története a 2023.10.07-i fiaskót követően:
2023.10.15-én érkezett az első jelzés a Hamasztól, hogy a szervezet érdeklődik a túszok szabadon bocsátása ügyében biztonsági foglyokért cserébe. Izraelnek nem volt állandó túszügyi felelőse a kapcsolatfelvételhez a kormány megalakulása, 2022 vége óta (miután Jaron Blum lemondott, és nem neveztek ki utódot).
Ezen a ponton az eltűntek családjainak az izraeli rendőrséghez kellett fordulniuk (hívniuk kellett a 105-öt, vagy megjelenniük a 433-as rendőri egység irodáinál AirPort Cityben).
Gal Hirsch kinevezése a kapcsolattartó szerepébe nem adott kielégítő választ, ezért a vezérkari főnök kinevezte Nicán Alon tábornokot a probléma kézbevételére.
Addig a pontig az egyetlen komoly információt és tanúvallomásokat gyűjtő testület az ‘Expo’ területén működött, önkéntes aktivisták alakították ki 2023.10.08-án. Az összegyűjtött anyagot továbbították Gal Hirsch számára.
Nicán Alon tábornok kidolgozott egy szakemberekből álló egységet, és segítséget kért az IDF-től, a belbiztonsági szolgálattól és a hírszerzéstől, és azonnal felismerte a Hamasz hajlandóságát arra, hogy megkezdje a program megvalósítását a nők és gyermekek szabadon bocsátásával.
A témát megbeszélték a háborús kabinetben minden biztonsági szerv vezetője, Galant védelmi miniszter, Gantz és Eizenkot miniszterek ajánlása nyomán, hogy kezdődjenek el a túszalku vázlata végrehajtásának lépései.
Csak nyolc nappal később vitte el Netanjahu ezt az ajánlást a kabinet elé, vélhetően azért, hogy biztosítsa, hogy Szmotrich és Ben-Gvir, akik ellenezték a megállapodást, ne akasszák meg a koalíciót, még ha ellene is szavaznak. Ezen nyolc nap alatt megölték Judit Weiss túszt.
A kabinet jóváhagyta a keretprogramot, miután Ben-Gvir ellene szavazott, és Szmotrich mellette – azzal a feltétellel, hogy a tűzszünet nem tart tovább tíz napnál. A tűzszünet nyolcadik napján, a nők és gyermekek szabadon bocsátása után, a Hamasz azt állította, hogy nincs több nő és gyermek, és hajlandó folytatni a megállapodás végrehajtását az idősek, betegek és sebesültek szabadon bocsátásával. Ekkor az izraeli kormány leállította a megállapodást, hogy visszatérjen a harcokhoz… (Gadi Eizenkot „súlyos hibaként” utalt az eseményre).
A biztonsági szervek vezetőinek és Alon tábornoknak a helyzet előmozdítására irányuló kísérleteit Netanjahu leállította, főként azzal, hogy nem adott mandátumot vagy rugalmasságot a tárgyalódelegációknak.
2024.05.27-én a biztonsági rendszerek vezetői a háborús kabinet minisztereivel közösen Netanjahu elé terjesztették a lépések vázlatát, miután megértették, hogy a kormányfő nem hajlandó teljes körű és gyors megállapodásra, mert fél a koalíció Szmotrich és Ben-Gvir általi felrobbantásától. Netanjahu jóváhagyta a javaslatot a háborús kabinetben, és az ajánlatot átadták a Hamasznak a közvetítők. (Biden elnök azóta „Netanjahu-tervként” hivatkozott rá).
2024.07.02-án a Hamasz pozitív választ adott a „Netanjahu-tervre”.
Orit Struk (Szmotrich pártjának minisztere, a szerk.) tiltakozott, és a „Philadelphi útvonalat” a „létünk alapkövévé” tette, hogy megakadályozza a szabadon bocsátást. Az üzenetet Netanjahu megkapta, és ajánlata „további pontosításaival” válaszolt rá, melyek meghiúsították a túszalku végrehajtását.
Biden elnök és a biztonsági szervek vezetőinek nyomása nem segített, és a megállapodás végrehajtását elhalasztották (vannak, akik azt állítják, hogy azért volt ez Netanjahu szándéka, hogy ne adjon Bidennek túszszabadulással eredményt az amerikai választások előtt).
A hat túsz meggyilkolása a fogva tartóik által, amikor az izraeli védelmi erők közelítettek hozzájuk, 2024 augusztusának végén tüntetők százezreit vitte az utcákra. Amikor Netanjahu megijedt a tömeges tüntetésektől, a hivatalában egy sátáni összeesküvés szövődött az ő felelősségének eltávolítására: kiszivárogtattak egy megbízhatatlan hírszerzési dokumentumot egy érzékeny forrásból, amely a Hamaszra mutatott, mint aki megakadályozza a megállapodás végrehajtását („Fedelstein-ügy”).
Trump elnök választása lehetővé tette az A szakasz lépéseinek megvalósítását a május-július 24-i keretprogramban. Az első szakasz lépéseit végrehajtották Izrael kormánya ellenében, nem neki köszönhetően, hanem a tiltakozásnak és Trump elnöknek (érdekes, ki mondta vajon az amerikai elnöknek korábban, hogy az összes túsz halott…).
Netanjahu most is megpróbál időt nyerni hatalma megőrzésére, és megpróbálja manipulálni Trumpot (aki minden túsz szabadon bocsátását és a harcok leállítását kéri), valamint Szmotrichot (aki a harcokhoz való visszatérést szeretné, még a túszok feláldozásának árán is, a koalíció szétesésének fenyegetésével) – lavírozik ezen két oldal között. Netanjahu bizalmasát, Ron Dermer minisztert nevezte ki a tárgyalódelegáció vezetésére, hogy biztosítsa az alku meghiúsítását.
Amikor az „erdőt” nézzük, nem csak a „fákat”, világossá válik, hogy az összes túsz szabadon bocsátására már 2023. december 23-án lett volna lehetőség. Az elraboltak szabadon bocsátásra kerültek volna anélkül, hogy ennyire hosszú időt kellett volna eltölteniük zaklatásokkal és kínzásokkal, és sokan megmenekültek volna a haláltól. Kiderült, hogy 41 élve elrabolt túsz vesztette életét, meggyilkolták őket vagy véletlenül a mi erőink tüzében haltak meg.
Érthető, hogy miért büszkék a messianisztikus szélsőségesen jobboldali izraeli pártok kiszabadításuk megakadályozására… (Ben-Gvir Zsidó Erő pártja és Szmotrich Vallásos Cionisták pártja, a szerk.) A Hamasz kijelentette, hogy hajlandó mindenkit egyszerre szabadon bocsátani, de Netanjahu ragaszkodik a fázisokhoz és a lépésekhez, és megakadályozza a második szakasz végrehajtását, hogy Szmotrich ne bontsa le a koalíciót.
Az amerikaiaknak elege lett, és miután észrevették, hogy Izrael kormánya belső politikai okokból nem hajlandó az elraboltak szabadon bocsátására, közvetlen tárgyalásokat kezdtek a Hamasszal (az izraeli érdekek ellenére), és most készen állnak rá, hogy szabadon bocsássák az amerikai állampolgársággal rendelkező túszokat.
A messianisztikusan-fanatikusan gondolkodókat, a kibúvókat keresőket és a korruptakat le kell váltani az ország és az elraboltak megmentése érdekében. Minél hamarabb, annál jobb!!!
