Túszok hozzátartozói felszólították a miniszterelnököt, hogy zárja le az alkut a szeretteik kiszabadításáról, és támogatásukat fejezték ki a háború leállítása mellett a visszatérésük érdekében. Chen apja szerint a családok azért küzdenek, hogy szeretteik súlyosabb állapotúnak legyenek nyilvánítva, hogy „humanitárius” alapon visszahozhassák őket. Guy Iluz apja: „Vörös zászlót emelünk – a kormány arcátlan rosszhiszeműséggel tárgyal.”
Rubi Chen, a túszul ejtett katona, Itai apja ma (pénteken) az izraeli kormányt és annak vezetőjét vádolta azzal, hogy megosztottságot vetettek a nép közé, és azt mondta, Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek sikerült szembeállítania egymással a túszok családjait. „Másfél éve járunk a pokolban” – mondta Chen a túszcsaládok nyilatkozatán a kormánynegyed Begin-kapujánál. „Köszönettel tartozom a miniszterelnöknek és csapatának, hogy ismét sikerült viszályt szítani a túszok családjai között – hogy ki humanitáriusabb, aki bekerül az alkuba – és a túszcsaládok és az elesettek családjai között is” – tette hozzá.
Michel, Guy Iluz túszul ejtett fiú apja hozzátette: „Mi itt a családok képviseletében állunk, és vörös zászlót emelünk az ellen a kormány ellen, amely ismét arcátlan rosszhiszeműséggel tárgyal.” Emlékeztetett a közelgő emléknapra, és azt mondta: „A legutóbbi emléknap volt életem legszomorúbbja – nem volt sírom, és a fiam, Guy, Gáza homokjában van eltemetve.” A jelenlévőkhöz fordulva hozzátette: „Nem tudjátok, milyen érzés elveszetten bolyongani az emléknapon, anélkül hogy elsiratnám a sorsomat, vagy elmondhatnám Guyomnak, mennyire hiányzik nekem.”
Eli Shtivi, Idan apja, akit október 7-én meggyilkoltak, és holttestét a Gázai övezetben tartják, a nyilatkozatban azt mondta: „A túszok mindenek előtt – csak miután mindenki visszatér, folytatjuk a háborút a Hamasszal.” Felszólította a kormányt, hogy írja alá a túszalkut, és hozzátette: „Senki az országban nem dönthet a túszok sorsáról. Egyedül Izrael polgárai dönthetnek erről” – tette hozzá.
Einav Tsangauker, a túszul ejtett Matan édesanyja hozzátette: „Ma azért vagyunk itt, mert ismét kudarcba fulladt egy próbálkozás a túszalku megindítására. Ki kell mondani az igazságot: az előző megállapodás meghiúsulása óta egészen mostanáig nem került izraeli kezdeményezés az asztalra, amely mindenkit visszahozna a háború befejezéséért cserébe.” Dani Miran, az elrabolt Omri Miran apja szintén felszólította a kormányt, hogy az összes túszt egyszerre hozzák vissza a közelgő függetlenség napjáig.
Tegnap este a Hamasz tárgyalódelegációjának vezetője, Halil al-Hijja bejelentette, hogy szervezete elutasítja az izraeli javaslatot. Szerinte a Hamasz nem hajlandó részt venni Benjamin Netanjahu miniszterelnök részleges megállapodásainak politikájában, „aki lehetetlen feltételekkel válaszolt a közvetítők ajánlatára, amely nem vezet tűzszünethez vagy visszavonuláshoz.” Al-Hijja megismételte a szervezet készségét arra, hogy „azonnal megkezdje a tárgyalásokat egy teljes csomagról.” Egy magas rangú izraeli tisztviselő ma azt mondta a Haaretznek, hogy még nem érkezett válasz a közvetítőktől az izraeli ajánlatra, amely – a Haaretznek nyilatkozó források szerint – tíz túsz szabadon bocsátását tartalmazza 45 napos tűzszünetért cserébe.
Ma korábban a „Remény Fóruma” (פורום תקווה) – egy olyan szervezet, amely a kormányt támogató túszcsaládokat tömörít – közleményt adott ki, amelyben azt írják, hogy az utóbbi napokban nyilvánosságra hozott levelek, amelyek a harcok befejezésére szólítanak fel Gázában, veszélyeztetik a túszokat. „Ezek a levelek nem humanitárius aggodalmat fejeznek ki, hanem a parancsmegtagadás álcái” – írták. „Kárt okoznak a nemzeti ellenállásban, megingatják a harci morált, és azt üzenik a Hamasznak, hogy az izraeli társadalom belülről roppan meg.”
Tegnap Tzvika Mor, a túszul ejtett Eitan Mor apja, és Dita Or, a túszul ejtett Avinatan Or anyja levelet küldött Ron Dermer miniszternek, aki a túszok kiszabadításáról tárgyaló csapat élén áll. Azt írták, hogy az előző napi találkozóról „dühösen, megalázottan, összezavarodva és kimerülten” távoztak. Leveleikben azt írták, hogy ahogy múlt az idő a találkozó után, úgy értették meg a katasztrófa súlyát. „Akik nem kerültek be az aktuális kis csoportba, azok a pokol mélyére lettek vetve a sorsukra hagyva. Tőled semmilyen érdemi javaslatot nem hallottunk arról, hogyan hozod haza őket, és mikor” – írták. Hozzátették, hogy amikor időbecslést kértek Dermertől a túszok hazatérésére, ő „háromtól hat hónapot” mondott – de konkrét cselekvési terv nélkül.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
