Az utóbbi években Izraelbe több idegen állatfaj is betelepedett, közülük a legszembetűnőbbek a pásztormejnó és a kis sándorpapagáj. Mikor érkeztek Izraelbe? Hogyan hódították meg a köztereket (és az erkélyeinket)? Milyen károkat okoznak (azon túl, hogy felébresztenek minket), és vajon néhány év múlva ők lesznek-e Izrael uralkodó madarai? A szakértők borúlátó előrejelzést adnak. A Ynet írása.
A pásztormejnó (Acridotheres tristis – majna – מיינה) és a kis sándorpapagáj (Psittacula krameri – drara – דררה) a gazdálkodók és a városlakók legnagyobb rémálmai közé tartoznak, fülsiketítő hangjukkal és az Izraelben korábban elterjedt madárfajokat – köztük a nemzeti madárként megválasztott búbos bankát – fenyegető hatásukkal. Két invazív (behatoló) madárfajról van szó, amelyek országszerte megtelepedtek, és előkelő helyet foglalnak el az éves madárszámlálásban, amelyet az Izraeli Állampolgári Tudomány Központ, a Tel-avivi Egyetem Steinhardt Természettudományi Múzeuma, a Természetvédelmi Társaság és a Kerti Vadmadár-ápoló Központ végez.
Ez a két faj sikeres invazív fajnak számít Izraelben, jelenlétük hatással van a helyi ökoszisztémára és az állandó madárfajokra. Versengenek a helyi fajokkal fészkelőhelyekért és élelemért, a pásztormejnó esetében még közvetlen támadásokat is indítanak ellenük. A fő aggodalom az, hogy az izraeli madárpopuláció idővel teljesen megváltozik, és egykor helyi domináns fajokból – mint például a házi veréb (amely a Zsoltárok könyvében is szerepel) és a búbos banka – álló társadalomból olyan társadalommá válik, amelyben az invazív fajok, mint a pásztormejnó és a kis sándorpapagáj lesznek az uralkodók.
Annak ellenére, hogy egzotikus megjelenésűek, zöldes tollazatukkal és piros csőrükkel, a kis sándorpapagáj, amely Afrikából és Ázsiából származik, invazív fajnak számít, és komoly gondokat okoz főként a gazdálkodóknak, mivel különböző növényi részekkel táplálkozik. A szaporodás után a kis sándorpapagájok élelmet gyűjtenek többek között pekándió-, mandula-, alma-, datolya- és gránátalmaültetvényeken, valamint napraforgótáblákon is. Ezért gyakran jelentős kárt okoznak a szántóföldi és ültetvényes termelésben. Ha ez nem volna elég, a kis sándorpapagájt az 1960-as években díszmadárként hozták Izraelbe, és opportunista, agresszív természete révén kiszorítja az őshonos fajokat, és számos élőhelyet meghódít.
Miután egyes példányok kiszöktek a természetbe és szaporodni kezdtek, a kis sándorpapagájok előkelő helyet foglaltak el az éves madárszámlálásban, és az idei évben az ötödik helyet szerezték meg, mintegy 3%-os növekedéssel (48%-ról 51,2%-ra 2024 és 2025 között).
A pásztormejnó, amelyet indiai pásztormejnónak is neveznek, mivel eredetileg Dél-Ázsia trópusi területeiről származik, a világ különböző pontjaira főként kártevő rovarok biológiai irtására vitték, és kiválóan alkalmazkodott a városi környezethez. Izraelbe az 1990-es években érkezett házikedvencként a Jarkon Park állatkertjébe, ahonnan szabadon engedték vagy kiszabadult a ketrecekből. Rövid időn belül Tel-Avivból elterjedt az egész Gus Dan térségre, majd onnan észak, dél és kelet felé. A pásztormejnó mindenevő, táplálékát gerinctelenek, gyümölcsök, fiókák, tojások és gyíkok alkotják. A papagájokhoz hasonlóan hangutánzó madár, képes utánozni a környezete hangjait.
A kis sándorpapagájjal ellentétben a pásztormejnó nemcsak az ültetvényekben, a szőlőültetvényekben okoz kárt, és kiszorítja a helyi fajokat (a pásztormejnó üregfészkelő madár, és ugyanazokért a fészkelőüregekért versenyez a helyi fajokkal, mint például a házi veréb, a kék cinege, a szíriai fakopáncs, a füleskuvik és a búbos banka), hanem kifosztja a tojásokat és a fiókákat, sőt más fajokkal is verseng az élelemért, például a fehértorkú jégmadárral és a kis sólyommal.
A pásztormejnó által okozott károk és zavaró hatása miatt az ENSZ a világ 100 legveszélyesebb invazív faja közé sorolta. A pásztormejnók épületekben is fészkelnek, többek között erkélyeken, villanyóraszekrényekben, villanyoszlopokon, sőt repülőgépek szárnyaiban is (korábban már az izraeli légierő ramat-davidi, ramoni, tel-nofi, hacerimi és hacori bázisain is találtak pásztormejnó-fészkeket). A pásztormejnó státusza miatt behozatala, tartása és kereskedelme illegális. Az ismétlődő befogások és az illegális kereskedelem csak súlyosbítják a problémát, mivel a pásztormejnók kiválóan képesek megszökni a ketrecekből.
Ráadásul a pásztormejnó potenciális hordozója a madármaláriának – amely halálos lehet a helyi madarakra –, valamint olyan élősködőket is hordozhat, amelyek emberi betegségek terjesztői lehetnek. A pásztormejnó a madárszámlálási rangsorban még a kis sándorpapagájt is megelőzte – a második helyet foglalja el, a bejelentések 57,9%-ával 2025-ben, szemben a 2024-es 59,5%-kal. Bár az arány csökkent, a pásztormejnó közelebb került az első helyezetthez, a szürke varjúhoz, amely 61,7%-ot ért el 2025-ben, szemben a tavalyi 63,5%-kal.
„Rendkívül negatív hatás”
„Üregfészkelő madarakként könnyen kihasználják a városi tér kínálta fészkelőhelyeket és a bőséges, változatos élelemforrást. A pásztormejnó és a kis sándorpapagáj még a közvilágítási oszlopokat is használja arra, hogy helyről helyre vándoroljanak” – magyarázza Dr. Amos Belmaker, a Steinhardt Természettudományi Múzeum madárgyűjteményének vezetője. „A kis sándorpapagáj különösen kedveli a mezőgazdasági földeken a diókat, magokat és gyümölcsöket, így nagy mezőgazdasági károkat okoz. A fészkelőhelyekért folytatott verseny a helyi fajokat is károsítja, és veszélyezteti azok populációit.”
Azt is megjegyzi, hogy „itt az ideje hozzátenni: nehéz egyértelműen bizonyítani, hogy a pásztormejnó és a kis sándorpapagáj kizárólagos oka lenne ezeknek a populációknak a csökkenésében. Nincs kontrollált kísérletünk, csak korreláció, így lehetséges, hogy más tényezők is hozzájárulnak a helyi fajok visszaszorulásához. E két faj más országokban is széles körű inváziót hajtott végre, és ott is súlyos hatásokat okoztak.”
Arra a kérdésre, vajon néhány éven belül a két invazív madárfaj uralja-e majd Izrael madárvilágát, Dr. Belmaker így válaszol: „Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de már most is ezek a leggyakrabban megfigyelt madarak közé tartoznak. Ráadásul vannak arra utaló jelek, hogy az emberi környezeten kívül is kifejtenek negatív hatásokat.” Majd hozzátette: „Sajnos mára szinte teljesen elveszett az esély arra, hogy végleg kiirtsuk őket. A világon csak néhány példa akad, amikor sikerült invazív fajokat kiirtani, és ez is főként szigeteken történt, ahol lehet szabályozni, mi érkezik be. Izraelben történtek kísérletek a pásztormejnó-állomány csökkentésére, de ezek a madarak mindig megtalálták a módját a visszatérésnek. A populáció csökkentéséhez csökkenteni kellene a fészkelőhelyeiket, miközben helyet hagyunk a helyi fajoknak. A nyílások, üregek, vízelvezetők lezárása csökkenti a fészkelési lehetőségeiket. A megfelelő méretű nyílással rendelkező mesterséges fészekodúk (amelyek túl kicsik a pásztormejnó számára, de elegendők például a házi verébnek) szintén segíthetik az eltávolítást. Mindezzel együtt, figyelembe véve az ehhez szükséges forrásokat, nem látom reálisnak, hogy ez megvalósuljon.”
Dr. Joav Perlman, a Természetvédelmi Társaság Madárvédelmi Központjának igazgatója szerint úgy tűnik, Izrael elvesztette a lehetőséget, hogy teljesen kiirtsa ezt a két invazív madárfajt. „Bár Izraelben még nincs elegendő kutatás, amely egyértelmű kapcsolatot mutatna a pásztormejnó és kis sándorpapagáj elterjedése és a helyi fajok állományának csökkenése között (jelenleg csak eseti kutatások állnak rendelkezésre), nehéz figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy egyre több invazív faj jelenik meg Izraelben és szaporodik el. A pásztormejnó és a kis sándorpapagáj népszerűsége az évi madármegfigyelési listákon ezt is bizonyítja” – mondja.
„A városi és vidéki térségekben a pásztormejnó és a kis sándorpapagáj nagyon elterjedt. Kezdetben csak a középső országrészben figyelték meg őket nagy számban, ma már az egész országban jelen vannak – Magdal Samsztól Eilatig. Ezért az ellenállóképesség velük szemben attól függ, mennyire sikerül megőrizni a természetes területeket, például az erdőket, sivatagokat és bozótosokat (ez utóbbi egy tipikus mediterrán növénytársulás, ahol bokrok, füvek és évelő lágyszárúak nőnek), és nem építeni közvetlenül melléjük lakóépületeket vagy településeket. Ha nem tanuljuk meg ezeket a területeket megvédeni, Izrael ökoszisztémái károsodhatnak. Emellett a helyi fafajok ültetése a közterületeken és magánkertekben – például pisztácia, tölgy és ziziphus – elősegítheti a helyi fajok boldogulását. Ezzel szemben a tűzvirágfa és a borsfa az invazív fajokat segíti, mivel ők ezeket kedvelik.”
Vadászati engedély?
A pásztormejnó és a kis sándorpapagáj rendkívül hangos madarak, így valószínű, hogy rikácsoló hangjuk zavaró lehet a kora reggeli órákban, sőt egész nap. Dr. Perlman azonban hangsúlyozza, hogy ezek nem különböznek más, szintén zavarónak tartott madaraktól. „A varjak például megtámadhatják azt, aki fiókáikhoz közeledik, míg a házi galambok és a balkáni gerlék ürülékükkel szennyezik az ablakpárkányokat, tetőket és kerítéseket. Ezért nem gondolom, hogy a pásztormejnó vagy a kis sándorpapagáj nagyobb mértékben zavarná az embereket, mint más madárfajok – inkább az egzotikus és különleges megjelenésük miatt vonzzák a figyelmet.”
Dr. Perlman kiemeli, hogy minden vadállat Izraelben törvény által védett, beleértve a pásztormejnót és a kis sándorpapagájt is. A Természet- és Parkvédelmi Hatóság a vadállatok védelméről szóló 1955-ös törvény alapján felelős a vadászati engedélyek kiadásáért. Ezért ha a betolakodó fajok helyi populációinak gyérítése nem vezet eredményre, akkor engedély adható ki a szükséges vadászati engedéllyel rendelkező személyeknek a kilövésükre. „A kis sándorpapagáj és a pásztormejnó, amelyeket az ember hozott be ide, jól boldogulnak az emberi környezetben, és így általában nagyon sokféle körülményhez képesek alkalmazkodni” – mondja Dr. Perlman.
Ezzel kapcsolatban Ben Rosenberg, a Természet- és Parkvédelmi Hatóság élővilág-védelmi osztályának igazgatója elmagyarázza, hogy az ellenőrök időről időre gyérítik az invazív fajokat a vadállatok védelméről szóló törvény szerint (például mezőgazdasági károk miatt), és ehhez általános engedélyt adnak ki – amely elérhető a hatóság honlapján. Engedéllyel rendelkező vadászok jogosultak lőni olyan madárfajokra, mint a kis sándorpapagáj és a pásztormejnó, de más invazív fajokra is, mint például az indiai varjú és a barátpapagáj, valamint a szürke varjú (amelyet időnként invazívnak tekintenek). Az engedélyek önkormányzatokra is érvényesek, amelyek befoghatják és elaltathatják az állatokat az állatvédelmi törvény előírásai szerint.
„Sajnos a populációk kezelésében nincs csodamegoldás. A fő hangsúly a mezőgazdasági károkon van, mivel reálisan nem lehet teljesen felszámolni az invazív fajokat” – ismeri el Rosenberg. „Régen a díszállatok behozatalának területe szinte teljesen szabályozatlan volt. Ma sokkal szigorúbb a felügyelet, különösen a madarak és hüllők esetében. Léteznek fehér listák az ártalmatlannak ítélt fajokról, és fekete listák a veszélyes fajokról, amelyek behozatala tilos.”
A mezőgazdasági minisztérium növényvédelmi szolgálatánál dolgozó Dr. Joav Motro, aki az állatok által okozott károkkal foglalkozik, kiemeli: a különbség a kis sándorpapagáj és a pásztormejnó között leginkább abban áll, hogy a kis sándorpapagáj mezőgazdasági kárt okoz, míg a pásztormejnó a természetre káros. Az, hogy e két fajnak Izraelben nincsenek természetes ellenségei, csak elősegíti terjedésüket és pusztításukat.
„A fő erőfeszítéseink a kis sándorpapagáj populáció csökkentésére irányulnak, mivel jelentős mezőgazdasági károkat okoz. Arra törekszünk, hogy csökkentsük az állományát anélkül, hogy kilőnénk vagy megmérgeznénk őket, hanem a lehető leginkább zöld módon” – magyarázza Dr. Motro. „Ehhez próbáljuk eltávolítani őket a mezőgazdasági területekről vagy épp távol tartani azokat. Ezt úgy tesszük, hogy robot sólymot használunk, amely elijeszti őket, a tojásaikat olajjal kenjük be – ez az én módszerem –, ami megakadályozza a kikelést a gázcsere elzárása miatt, illetve törekszünk arra is, hogy a szántóföldek ne fákkal szegélyezett sávok mellett legyenek, mert ezek a kis sándorpapagájok kedvenc táplálkozóhelyei.”
Dr. Motro elismeri, hogy bármennyire is próbálnak új, hatékony módszereket kidolgozni az invazív fajok visszaszorítására, ez egy végtelen kimerítő háború. „Figyelembe véve a jogi és társadalmi korlátokat (nem lőhetjük ki vagy mérgezhetjük meg ezeket a fajokat), zöld megoldásokat keresünk a problémák megoldására. A kárt teljesen nem fogjuk tudni megakadályozni – a mezőgazdasági veszteségeket csökkenthetjük, de a háborút nem nyerjük meg” – mondja.
„A biológiai inváziók ma már elismerten komoly tényezők a biodiverzitás csökkenésében, de emellett más következményekkel is járnak: károkat okoznak a mezőgazdaságban, az infrastruktúrában és az emberi egészségben is, valamint ökológiai rendszerek változásait idézhetik elő, amelyeknek további következményei vannak” – összegzi Prof. Tamar Dayan, a Steinhardt Természettudományi Múzeum igazgatótanácsának elnöke. „Izraelben is sok invazív faj van – sok közülük a Szuezi-csatornán keresztül a Vörös-tengerből a Földközi-tengerbe történő behatolás eredménye, mások pedig szárazföldi ökoszisztémákban terjedtek el. Az invazív fajok elleni küzdelem költséges és bonyolult lehet, de elengedhetetlen. A nyomon követésük és biológiájuk megértése kulcsfontosságú ebben a harcban.”
Főkép: Pásztormejnó és kis sándorpapagáj. „Nincs varázsmegoldás” – Fotó: jgolby, Miodrag Zlatarov / Shutterstock
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
