Hogyan változott az első termések ünnepe, amely egykor cionista szellemű mezőgazdasági ünnep volt, a piték irodai versenyének és sajtreklámoknak a napjává? Valószínűleg nincs rá egyetlen válasz, de a „méz és tej van a nyelved alatt” bibliai verssortól a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás gemátriájáig (numerikus megfeleltetéséig) sok mindenből kiderül, hogy az Izraeli Tejtanács igencsak jól járt ezzel a kapcsolattal.
1
Nálatok is megrendezik a „legjobb sajttorta” versenyt a munkahelyen? A konyhában recepteket küldenek egymásnak pitékhez és quiche-ekhez az ünnep előestéjén?
A Savuot és a különféle tejes ételek, sajtok közötti kollektív kapcsolat ma már teljesen természetesnek tűnik. De hogyan lett ebből az ünnepből a „tej ünnepe”? Vajon nem inkább gazdasági érdekek állnak a háttérben, mintsem mezőgazdasági értékek vagy a helyi termelés dicsérete?
2
Savuot különleges kettősséggel bír. Egyrészt egyértelmű vallási jellege van, hiszen a Sínai-hegyi Tóraadást ünnepli, másrészt a szekuláris-cionista mozgalom is magáénak érezte, és a modern Izrael állam újjászületésének és gyakorlati mezőgazdaságának ünnepévé tette. Az akkori telepes vezetők szemében az ünnep hidat teremtett a zsidó nép és a frissen megalapított állam között, a földművelés és munka eszméjére támaszkodva.
Az első termések templomi bemutatásának ősi zarándokhagyományát új jelentéssel ruházták fel – újra kapcsolatot teremtettek a zsidók és földjük között. Arthur Ruppin, az izraeli cionista települések egyik fő szellemi alakja írta: „A zsidók visszatérése őseik földjére egyben visszatérés kell legyen a földműveléshez is.” Ez volt akkor a szellemiség – és ez töltötte meg a nemzeti vitorlákat.
Savuot újra mezőgazdasági karaktert kapott 101 évvel ezelőtt – amikor 1924-ben Jezréel-völgyében először ünnepelték meg „mezőgazdasági Savuotként”. A kibucokban és mosávokban traktoros felvonulásokat, mezőgazdasági gépbemutatókat és a termények ünnepélyes bemutatását rendezték meg.
3
Nem biztos, hogy létezik egyértelmű válasz arra, miért lett Savuot kulináris szempontból „tejes” ünnep. Egyes magyarázatok szerint a szokás onnan ered, hogy a Tórát „tejjel és mézzel” azonosítják, ahogy az Énekek énekében áll: „Méz és tej van a nyelved alatt.” Mások a gemátriára mutatnak: a „חלב” (tej) héber szónak az értéke 40 – ez megegyezik azzal a napok számával, amelyet Mózes a Sínai-hegyen töltött a Tóra átvételekor.
Egy másik értelmezés a következő versre támaszkodik: „Az első termések napján, amikor új áldozatot hoztok az Örökkévalónak, Savuotkor…” (4Mózes 28:26).
Csakhogy a Biblia szerint a „mincha” áldozat növényi eredetű – semmi köze a tejhez. És persze sok más héber szó is összegződik 40-re gemátriában…
4
Még számos különös és eltérő magyarázatot lehetne felsorolni – de egy dolog biztos: az Izraeli Tejtanács és a tejipari cégek szépen kihasználták ezeket az indokokat. Hogy ravaszságról vagy cinizmusról van-e szó, az attól függ, kit kérdezünk – de az biztos, hogy ezekből az elméletekből egy jól jövedelmező üzlet lett.
Mennyire jövedelmező? Az izraeli mezőgazdasági minisztérium adatai szerint az ünnep közeledtével akár 60%-kal is megugrik a tejtermékek fogyasztása. Ez nem akadályozta meg a Tnuvát abban, hogy éppen ebben a hónapban árat emeljen – ünneptől függetlenül – minden tejtermékére.
A bírálók szerint ez az ünnep cinikus kihasználása. Szerintük Savuot első termései eredetileg búzára és más földi gyümölcsökre vonatkoznak, nem a tejre. Úgy vélik, az államalapítást követően megszólaló felhívás, amely a mezőgazdaság támogatására ösztönözte a lakosságot, mára pusztán marketingeszközzé vált – érzelmi húrokat penget, de nem sok köze van a tartalomhoz. És amióta a kereskedelmi televízió minden izraeli nappaliban jelen van, a „tej = Savuot” képlet szinte leválaszthatatlanná vált.
5
Már az óvodában azt tanítják a gyerekeknek, hogy az ünnep neve a hét hetes időszakról szól, amelyet a páska utáni omer számlálásától kezdve mérünk: „És tarts Savuot ünnepét – a búzabetakarítás első terméseinek ünnepét.”
Az ünnepnek számos más neve is van – talán ez a legtöbb névvel bíró ünnep az összes közül. A lista hosszú: Az Aratás ünnepe, Az Első Termések ünnepe, A Tóra Adásának ünnepe, Az Ünnepnap (Aceret), A Víz ünnepe, A Szövetségek ünnepe, A Juhnyírás ünnepe – és ez még csak a kezdet.
Létezik egy emlékeztető kezdőbetűs rövidítés is: חוקת שבעה – amely héberül a következőket foglalja össze: chamisim (ötven), kacir (aratás), tóra, savout, bikurim (zsenge, első termések), aceret (záróünnep), hakhel (összegyűlés). Talán érdemes lenne még egy ח (het) betűt hozzátenni – חלב, azaz tej – hogy teljes legyen a kép.
Kellemes ünnepeket!
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
