Azok az incidensek, amelyekben izraeli katonák esnek áldozatul pokolgépek robbanása következtében, rávilágítanak a gázai harcok problémás természetére: minden nehézség ellenére a Hamasz továbbra is képes kihasználni Izrael gyenge pontjait. A háttérben Netanjahu az iráni nukleáris tárgyalások kudarcára les.
Amos Harel elemzése a Haaretz-ben
Szinte minden alkalommal, amikor az izraeli hadsereg egységei a Gázai övezetben olyan területre készülnek belépni, ahol korábban nem tartózkodtak izraeli katonák, előzetes légi felderítés történik drónnal vagy pilóta nélküli repülőgéppel. A légi felvételek elemzői átvizsgálják a képeket, hogy robbanószerkezeteket fedezzenek fel. Kamerákat is keresnek, amelyeket azért helyeznek el, hogy érzékeljék az izraeli katonák belépését egy sikátorba, épületbe vagy udvarba, és így távolról aktiválják az ott előkészített robbanóeszközt.
Ezen erőfeszítések ellenére az elmúlt héten nyolc izraeli katona halt meg a Gázai övezetben, és több tucatnyian megsebesültek – legtöbbjük pokolgépek vagy aláaknázott házak robbanásai miatt. Tegnapelőtt reggel négy katona vesztette életét egy robbanásban egy házban Khan Juniszban, további öt pedig megsebesült, egyikük súlyosan. A legutóbbi incidens halálos áldozatai és sebesültjei elit egységek tagjai voltak – a Maglan tartalékos zászlóalj és a JAHALOM műszaki egység harcosai. Az esetek túlnyomó többségében, beleértve azokat is, amikor palesztin fegyveresek halnak meg, az izraeli katonák nem látnak ellenséget. Az izraeli hadsereg a Gázai övezetben egy szervezettség maradványaival rendelkező katonai erő ellen harcol, amely jellemzően kis gerillacsoportokban működik. Az összecsapások száma viszonylag korlátozott, különösen a háború korábbi szakaszaihoz képest.
A Hamasz ritka támadásai az izraeli felkészülés gyenge pontjait próbálják kihasználni, áldozatokat okozni és videós dokumentációt biztosítani arról, hogy a szervezet tovább harcol. Kérdéses, hogy vezetőinek van-e bármilyen illúziója a csapatok feltartóztatásának lehetőségéről – nemhogy a győzelemről. Minden izraeli támadási hullámban egy Cahal-hadosztály (igaz, nem teljes erővel) legfeljebb egy-két Hamasz-zászlóaljat támad a térségben. Ezek a zászlóaljak húsz hónapnyi háború során már elvesztették parancsnoki vonalaik többségét – egyes esetekben kétszer-háromszor is lecserélték őket. Sok helyen tinédzser fiúk – 18 évesnél fiatalabbak – pótolják az elesett harcosokat.
Mindezek a fejlemények azonban jelenleg nem viszik közelebb Izraelt a győzelemhez. Ejal Zamir vezérkari főnök óvatos és lassú előrehaladást rendelt el az áldozatok számának csökkentése érdekében. A csapatok úgynevezett „azonosításokat” keresnek – olyan helyeket, ahol Hamasz katonai tevékenységet észleltek, és ahol vélhetően fegyvereket rejtegetnek. A Cahal tevékenységének jelentős része műszaki: palesztin épületek lebontása civil vállalkozók által, akik a ledózerolt házak száma alapján kapják fizetésüket.
A Hamasz katonai erejének jelentős részét már megtörték, sőt, le is győzték. Ez azonban nem akadályozza meg a szervezet vezetését abban, hogy a megmaradt – emberi és fegyveres – erőforrásaival tovább harcoljon. Izrael katonai nyomást gyakorol, és ezzel párhuzamosan próbálja eltávolítani a Hamaszt a gázai lakosság humanitárius segélyelosztási csatornáiból, hogy megfossza bevételeitől és befolyásától. Ennek érdekében izraeli közreműködéssel amerikai cégeket támogat, és még palesztin klánokhoz tartozó milíciákat is felfegyverez – a nyilvánvaló kockázatok ellenére.
Ez azonban önmagában nem kényszeríti térdre a Hamaszt. A szervezet túlélési üzemmódban működik, és úgy tűnik, hogy katonai vezetésének maradék tagjai a Gázai övezetben – élükön Izz ad-Din al-Haddaddal, aki Mohammed Szinvár halála előtt csak az északi területért felelt – egyelőre megelégednek ezzel az állapottal, és nem sietnek tűzszünetet kötni.
Tegnap az izraeli hadsereg bejelentette, hogy előretört a khan juniszi Európai Kórház térségében. A kórház alatt föld alatti létesítményre bukkantak, amely alagutakat, bunkereket és egy Hamasz katonai parancsnokságot tartalmazott. Néhány holttestet is kiemeltek onnan, köztük valószínűleg a múlt hónapban izraeli akció során megölt Szinuar holttestét is. Időközben újabb dráma bontakozott ki: a Hamasz azt állította, hogy az izraeli akció veszélyezteti a fogságban tartott Matan Zangauker életét, és azzal fenyegetőzött, hogy egy esetleges izraeli mentési kísérlet a halálához vezetne. Az izraeli hadsereg tagadta, hogy ilyesmire készülne, és hangsúlyozta, hogy maximális erőfeszítést tesznek a túszok életének megóvása érdekében. Két lehetőség van: vagy a Hamasz tévesen értelmezett egy katonai műveletet mentési kísérletként, vagy egy másik „értékes célpontot” próbál védeni, és ennek leple alatt említi Zangaukert.
Más operatív és hírszerzési sikerek – akár Khan Juniszban, akár más helyeken – nem változtatják meg érdemben a háború arculatát. A siker és a kudarc fogalmai eleve különböznek a két fél számára. A Hamasz vezetői a föld alatt, az alagutakban nem érzik magukat felelősnek több mint kétmillió palesztin civil sorsáért, akik a felszínen szenvednek. Ez teszi lehetővé számukra, hogy továbbra is ragaszkodjanak a tárgyalások kiindulási pozícióihoz.
Egy új túszalku megkötéséhez a Hamasz követeli a háború befejezését és az izraeli hadsereg teljes kivonulását a Gázai övezetből. A több lépcsős túszszabadítási megállapodáshoz pedig szilárd amerikai garanciákat kérnek. Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump, aki alig két hete még azt ígérte, hogy hamarosan megállapodás születik – akár két napon belül is –, az elmúlt héten alig nyilatkozott a kérdésről. Úgy tűnik, csak személyes beavatkozása mozdíthatja ki a tárgyalásokat a holtpontról.
Ami Benjamin Netanjahu miniszterelnököt illeti, ő is a politikai túléléséért küzd. Csak végső esetben, Trump nyomására hajlandó részleges megállapodást kötni. Jelenleg sokkal inkább arra összpontosít, hogy feltartóztassa az ultraortodox pártokat, akik azzal fenyegetnek, hogy felbontják a koalíciót, ha nem fogadják el a hadkötelezettség alóli mentességük törvényesítését. A Netanjahu által közzétett videók mennyisége arra utal, hogy felkészül a választások lehetőségére.
Van azonban egy másik ügy is, amely Netanjahut foglalkoztatja – itt történelmi örökség és politikai túlélés fonódik össze. Az Egyesült Államok és Irán közötti tárgyalások – amelyek célja Irán nukleáris programjának korlátozása – továbbra is váltakozó intenzitással folytatódnak, ománi közvetítéssel. A fő vitapont Irán azon joga, hogy továbbra is 3,67%-os dúsítású uránt termeljen civil célokra. Trump és megbízottja, Steve Witkoff az elmúlt hetekben ellentmondásos álláspontokat fogalmaztak meg ebben az ügyben. Időnként az amerikai oldal hajlandónak mutatkozott olyan megállapodásra, amely nemzetközi felügyelet mellett lehetővé tenné a polgári célú urándúsítást. Alapvetően úgy tűnik, mindkét fél törekszik a megállapodásra – talán egy kevésbé részletes alapelvi egyezmény formájában, amely lehetővé tenné Trump számára, hogy ünnepélyesen bejelentse: megoldotta a problémát, miközben valójában csak évekkel elodázza a fenyegetést.
Ez azonban nem az, amit a miniszterelnök szeretne. Az elmúlt hónapok során Netanjahu többször is buzdította Trumpot és az amerikai vezetést, hogy hajtsanak végre izraeli, amerikai vagy közös katonai csapást az iráni nukleáris létesítmények ellen. Amikor Trump úgy vélte, hogy nemzeti biztonsági tanácsadója, Michael Waltz túlságosan közel került Netanjahuhoz és Ron Dermer miniszterhez, azonnal leváltotta Waltzot. Később nyilvánosan is elismerte, hogy figyelmeztette Netanjahut: ne hajtson végre önálló támadást Irán ellen a tárgyalások idején.
Nehéz elképzelni, hogy Netanjahu nyíltan szembemenne Trump akaratával. Egy támadás ebben az időszakban olyan lenne, mintha figyelmen kívül hagyná a Fehér Ház vörös jelzését – amely közben a Perzsa-öbölbeli államok aggodalmaira is figyel. Azonban az izraeli biztonsági apparátus továbbra is rendkívül éberen figyeli az iráni fejleményeket. Feltételezhető, hogy Netanjahu az amerikai–iráni tárgyalások kudarcára vár, hogy újra fontolóra vegyen egy izraeli támadást – amerikai jóváhagyással, vagy akár anélkül is. A hétvégi sajtótájékoztatón Trump ismét utalt arra, hogy a katonai opció továbbra is az asztalon van. Tekintettel azonban elszigetelődő politikájára, és azokra az óriási üzletekre, amelyeket Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel és Katarral kötött, nehéz elképzelni, hogy amerikai támadást kezdeményezne. De vajon egy ilyen helyzetben rábólintana egy izraeli támadásra?
Egy ilyen lépés Netanjahu szemében örökre megerősítené örökségét, mint aki harcolt az iráni nukleáris fenyegetés ellen – és ez politikai napirendet is átrendezhet Izraelben, akár úgy is, hogy segít neki kilábalni jelenlegi politikai válságából. Az irániak is készülnek egy Izraellel vívandó háború lehetőségére. A hutik által Izrael felé indított rakéták – kétnaponta – egyrészt a gázai háborúval való jemeni szolidaritás jelei, másrészt viszont stratégiai céljuk is lehet: rákényszeríteni Izraelt, hogy minél több „Nyíl” típusú elfogórakétát használjon el – megnehezítve ezzel egy jövőbeli iráni ballisztikus támadás kivédését.
Főkép: Aknavetős löveg a Gázai övezet határán a múlt héten – Fotó: Ilan Assayag
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
