Videók és felvételek Iránból azt mutatják, hogy az izraeli légierő, a Cahal és a Moszad széles fegyverkészletet alkalmazott, hogy célzottan likvidálják a katonai vezetőket, valamint megtámadják Irán nukleáris létesítményeit, légvédelmi rendszereit és ballisztikus rakétáit.

Az izraeli támadás Irán ellen fejlett technológiákon és gondos, alapos tervezésen alapult – ennek részeként a Moszad különleges egységei már a művelet előtt Irán területén települtek. Nyilvánosan elérhető felvételek alapján a légierő, a Cahal és a Moszad is széles fegyverpalettát vetett be: robbanó drónokat, páncéltörő rakétákat, precíziós siklóbombákat és repülőről indított ballisztikus rakétákat. Péntek este Irán mintegy száz ballisztikus rakétával válaszolt – ezek többségét elfogták vagy célt tévesztettek, de néhányuk lakott területeket is eltalált.

Egy biztonsági forrás reggel azt közölte, hogy a Moszad harcosai titkos bázist létesítettek Iránban, és kommandós egységeik pontosan irányított fegyvereket rejtettek el nyílt területeken, közel az iráni föld-levegő rakétarendszerekhez.

A támadás kezdetén az izraeli haderő, együttműködve a légierővel, ezekkel a fegyverekkel csapott le légvédelmi állásokra és föld–föld rakétákra, valamint célzott merényleteket hajtott végre iráni katonai és Forradalmi Gárda-vezetők ellen. A felvételek alapján legalább néhány támadást robbanó drónokkal hajtottak végre – nem világos, hogy ezek emberi irányítás alatt álltak-e vagy autonóm módon működtek. Egyes esetekben nagyméretű fegyverek is láthatók voltak a drónokon – valószínűleg páncéltörő rakéták, például a Spike-családból.

Merénylet Spike rakétával az épület falán keresztül?

Egy iráni katonai vezető elleni merénylet helyszínén készült fotón jól látszik, hogy a becsapódás az épület oldaláról történt, és a falon ottmaradtak a fegyver szárnyainak nyomai. Bár nem lehet pontosan azonosítani a rakétát, lehetséges, hogy Spike típusú volt.

A Rafael által fejlesztett Spike rakétacsalád eredetileg ellenséges páncélosok elleni fegyverként jött létre. Azóta különféle változatai készültek: a könnyű modellek gyalogos katonák által is hordozhatók, míg a nagyobb és fejlettebb változatokat páncélozott járművekre, repülőgépekre vagy hadihajókra szerelik, akár több tíz kilométeres hatótávolsággal.

Nehéz célpontok: a föld alatti atomlétesítmények

Az iráni atomlétesítmények egyik legnagyobb kihívása a masszív védelmük: ezek az objektumok mélyen a föld alatt, több tucat méteres mélységben találhatók. A Cahal szóvivője által közzétett felvételeken eddig nem jelentek meg „bunkerromboló” bombák. Ehelyett F-16-os vadászgépeken láthatók voltak SDB-típusú (kis hatótávolságú) bombák, vélhetően GBU-39/B modellek.

F–16-os vadászgépek az indulás előtt, GBU–39/B bombákkal felszerelve – Fotó: az izraeli hadsereg szóvivője

Ezeknek a bombáknak kinyíló szárnyuk van, amely lehetővé teszi, hogy több mint 100 kilométerre siklanak a célpontig. Az USA februárban 7 milliárd dollár értékű fegyvercsomagban engedélyezte 2 166 darab ilyen bomba szállítását Izraelnek. Egy-egy bomba 122 kg, ebből 93 kg a robbanófej, amely kb. egy méternyi vasbetont képes áthatolni.

Egyelőre nem világos, hogy ezek a bombák csak kevésbé megerősített célpontok (például radarok és rakétarendszerek) ellen lettek-e bevetve, vagy mélyen fekvő stratégiai létesítményeket is célba vettek velük.

Ballisztikus rakéták a levegőből

A korábbi iráni támadások során bevetett fő eszközök a repülőgépekről indított ballisztikus rakéták voltak – ezekről egy amerikai hírszerzési jelentés is beszámolt pár nappal az októberi izraeli támadás előtt. Egy Irakban készült felvétel egy hajtóműről a Rafael-féle „Ankor” (Sparrow) rakétacsaládhoz tartozhat.

A tegnap Irakban lefotózott gyorsítórakéta. Megfelel a Rafael gyártotta Anchor rakétacsaládnak

Ezeket a rakétákat eredetileg célpontként fejlesztették a légvédelmi rendszerek tesztelésére, de később valódi ballisztikus fegyverekké fejlesztették őket. Az egyik típus a „Kék Ankor” (Blue Sparrow), amely kb. 2 000 km-es hatótávolságra képes. A levegőből indítva előbb magasra emelkedik, majd onnan csap le a célpontra.

Egy másik típus a „Rocks” nevű rakéta, amely a Rafael hivatalos honlapja szerint akár 3 méter mély behatolásra is képes. Izrael hivatalosan sosem ismerte el ezeknek a fegyvereknek a bevetését, azonban a héten frissített adatlapjukon a következő vizuális pecsét jelent meg: „A harctéren bizonyított.” A Haaretz korábbi értesülése szerint Benjamin Netanjahu miniszterelnök éveken át halogatta olyan képességek bevezetését, amelyek lehetővé tették volna Izrael számára, hogy 1 600 kilométeres távolságból meglepetésszerű támadást indítson Irán ellen.

Izraeli drónok Irán felett?

A nap folyamán Iránból olyan videók jelentek meg, amelyek állítólag egy izraeli Heron típusú drónt mutatnak – ezt az Israel Aerospace Industries fejlesztette. Ha valóban ilyen drónok repülnek alacsonyan Irán felett, az arra utalhat, hogy Izrael jelentős csapást mért az iráni légvédelemre. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a felvételeken hasonló külsejű iráni drón látható.

Izraeli Hercules-gépek Dél-Szíria fölött, tegnap reggel

Kora reggel két izraeli Hercules-szállítógépet is észleltek, amint Dél-Szíria felett kelet felé haladtak. Ezek a gépek katonai szállításra, illetve mentési műveletekre is szolgálhatnak arra az esetre, ha izraeli repülőgépeket lelőnének a támadás során.

Főkép: A Rafael Rocks rakétájának reklámja. Izrael nem ismerte el, hogy használta, de a cég honlapján azt állítják, hogy már „harctéren bizonyított” – Fotó: Rafael honlapja

Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.

FORRÁSHaaretz

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét