Teszi fel a kérdést a nagyszerű Nechemia Strassler újságíró, publicista és gazdasági kommentátor, aki elsősorban a Haaretz című napilapban publikál. Élesen megfogalmazott, gyakran provokatív stílusáról ismert, és írásaiban rendszeresen ötvözi a gazdasági, társadalmi és politikai témákat.
Mi történt Netanyahuval? Hogyan lehet, hogy hirtelen a világ leggyávább embere, a világegyetem legbizonytalanabb vezetője, aki minden döntést halogat, minden elhatározás elől kitér, minden katonai műveletet döntetlenként zár, aki abban hitt, hogy a pénz megvásárolja a nyugalmat, aki október 7. után sem akart bevonulni Gázába, aki 2023. október 11-én is elutasította a „csipogó robbantások” végrehajtását, miközben remegő hangon suttogta Joav Galant védelmi miniszternek: „Látod azokat az épületeket a tel-avivi katonai parancsnokság (Kiriya) körül? A maradék rakéták a Hezbollah-tól ledöntik mindet” — hogyan döntött mégis úgy a hétvégén, hogy megtámadja Iránt?
És ne legyen félreértés: már évekkel ezelőtt támadnia kellett volna, de beérte beszédekkel és rajzokkal. A félelem megbénította. 2012-ben, miután 11 milliárd sékelt költött a támadás előkészületeire, és a légierő már készen állt a felszállásra, ismét megijedt, és lefújt mindent. Így volt ez azóta is, egészen mostanáig. A gyáva–bizonytalan–halogató ember mindentől megfutamodott, amíg most hétvégén le nem cserélte a lemezt.
Irán most kemény csapásokat kap, és meg is érdemli. Egy sötét ajatollah-rezsimről van szó, amely terrorista csápokat küld szét a világba, miközben saját polgárait is sanyargatja. Igen, az atomfegyver elsősorban ellenünk irányul majd, de miután minket elpusztítanak, a többi ország következik.
Az atombomba mellett Irán hagyományos eszközökkel is képes lenne megsemmisíteni minket: hosszú hatótávú rakétákkal, és egy „tűzgyűrűvel”: milíciákkal Irakban és Szíriában, jemeni huti rakétákkal, a Hezbollah katonai felépítésével és a Hamász fegyverrel való ellátásával. Ezt a tűzgyűrűt ugyan sikerült áttörnünk, de az atomfenyegetés megmaradt.
És világos legyen: Iránnak nem is kell ténylegesen ledobnia az atombombát ahhoz, hogy megsemmisítsen minket. Amint birtokában lesz egy bomba, Izrael megbénul. Nem tud majd fellépni sem Gázában, sem Ciszjordániában, sem Szíriában, sem Libanonban. Folyamatos megsemmisítési fenyegetés alatt fog állni, ami már önmagában is súlyos károkat okoz majd a társadalomban és a gazdaságban. A befektetők menekülni fognak, a turizmus eltűnik, a gazdaság leáll, a munkanélküliség az egekbe szökik. Hiszen ki akar olyan országban üzletelni, amely holnap eltűnhet a térképről?
Nemrég kiderült, hogy Irán az atombomba „küszöbén” áll. Jelenleg 12 atombomba gyártására képes, amelyek mindegyike egyenértékű a Hirosimára ledobott bombával. Jelentős előrelépést ért el a ballisztikus rakéták fejlesztésében is, amelyek képesek a bombát Izraelbe szállítani.
Ezért volt az iráni nukleáris létesítmények, rakétarendszerek és további több tucat stratégiai célpont elleni váratlan és sikeres támadás, beleértve a légi fölény megszerzését Irán felett — életmentő művelet. Ez egy kényszerű háború. Igazságosabb, mint valaha. Hiszen minden izraeli halott, sebesült és épületkárok, amelyeket most elszenvedünk, eltörpülnek egyetlen atombomba vagy ballisztikus rakétazápor okozta pusztítás mellett.
És most térjünk vissza a cikk elején feltett kérdéshez: mi történt Netanyahuval? Hogyan adhatott parancsot a támadásra a világ legnagyobb gyávája? A válasz: a 2023. október 7-i katasztrófa, az a nap, amikor stratégiája összeomlott. Látta, hová vezetett az „elviselés politikája”, az időhúzás, a Hamász erősítése és a döntés elkerülése — mészárláshoz. Megértette, hogy vezetésének évei alatt végig elhanyagolta Izrael biztonságát. Ez volt az a pillanat, amikor megváltoztatta hozzáállását Iránhoz is. Ahelyett, hogy tovább beszélt volna, fenyegetőzött, rajzolt, egyezkedett, Netanjahu megértette: most a hadsereg erejét kell bevetni.
Azt is felfogta, hogy ha nem lép Irán ellen, akkor örökre a 2023. október 7-i katasztrófa felelőseként vonul be a történelembe. Azt reméli, hogy csak az iráni nukleáris fenyegetés eltávolítása változtathat ezen. Azt akarja, hogy a homlokába vésett káinbélyeg helyett a győzelem jelvényét viselhesse. Azt akarja, hogy gyáva helyett bátorként, vesztes helyett győztesként emlegessék. De ne igyunk előre a medve bőrére. A háború még hosszú, és a számvetés mindig a végén jön.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
