Alváselhárítás

B. barátomék átrendezték a lakást. Most a mamad – a védett szoba – lett a gyerekszoba. A kicsit így nem kell felkelteni. Még egy kétszemélyes matrac is odafért a kiságy elé. Minden akadály elhárult. Átaludhatnák az éjszakát, de…

A macskáik – két példány – régebben bevágtattak riasztáskor a mamadba, mostanában viszont úgy érzik, a beterelő családtagok elől kell menekülniük. Megszólal a sziréna, és kezdődik a macskafogó. Jó nagy lakás, a sziréna és az első bumm közti percek közös sporttal telnek éjjel 2-kor, és néha fél 4-kor van egy második félidő is.

Pedig olyan jól eltervezték, hogy ezentúl átalusszák a rakétázást!

>>

T. barátunk albérlő.

Az ő élete biztonságban van. 

Az övé a legkisebb szoba, a mamad, de…

Ha megszólal a sziréna, kopogás, és jön a főbérlő. Ja, és a fia is, mert most ő is odaköltözött. Neki nincs mamadja otthon.

>>

Családi ház, nagy családi mamad: elfért benne annyi fekhely, hogy a négy gyerek együtt aludjon a szülőkkel…

De ez tizenvalahány éve volt, most mind a négy gyerek barátja, barátnője odaköltözött – hiszen van mamad! –, így most 10 felnőtt ugrik ki az ágyból, rohan a pincébe, és álldogálva-szunyókálva várja, hogy lefújják a riadót.

>>

A felettünk lakó lány a nagyira panaszkodik, akivel együtt lakik.

– Nem akar felkelni, és átmenni a mamadba! A szomszéd szobába!!! Sziréna, költögetés, és néha erővel kell átcipelni. Én ott ágyazok magamnak. Simán odaférne még egy matrac, de arról hallani sem akar. Így most én sem alszom.

>>

Nálunk megvalósult az álom: az átaludható rakétariadó.

Csak az adrenalin szalad fel. Az ellen nincs elhárítás.

És persze akkor kell pisilni, amikor nem lehet.

Aztán csend lesz, kislattyogok. Ezt is megúsztuk élve. Kinézek az ablakon, és kicsúszik a számon:

– De kibaszott szép a hold!