Egy csepp józan ész a Kinneret partján

Néha, egészen váratlanul, történik valami, ami kizökkenti az embert az állandó cinizmusból. Egy apró jel, hogy nem minden döntés kizárólag önérdekből, kapzsiságból vagy politikai kalkulációból születik. Egy hely, ahol tényleg történt valami értünk. A Tzemach-strand a Kinneret déli részén ilyen.

Ez a korábban elhanyagolt, poros-füves, igénytelen kis szakasz teljes átalakuláson ment keresztül. Most nyáron az egyik legélvezetesebb hellyé vált a tó körül – és nem azért, mert egzotikus vagy fényűző lenne. Amit a strand kínál, az valóságos: rendezett környezet, jól karbantartott infrastruktúra, rend és tisztaság. Nincs belépődíj, nincs parkolási költség, nincs zaj (tilos a zene), és nincs füst (tilos a mangal, a grill). Van helyette zöld gyep, hatalmas napernyők, gyerekeknek játszótér, sportpálya, működő zuhanyzók, tiszta vécék, segítőkész személyzet és vízimentő.

Azt mondják, hétmillió sékelt öntöttek bele a helyre. Az ember első reflexe ilyenkor az, hogy vajon kinek a sógora kapta a megbízást, és hány százalék csorgott vissza. De most mégis azt éreztem: lehet, hogy tényleg csak az volt a cél, hogy egy család le tudjon teríteni egy törülközőt a fűre, és nyugodtan megmártózhasson a tóban.

Ami egészen meglepő: működik. Nemcsak a zuhany, nemcsak az infrastruktúra, hanem az egész gondolat. Az, hogy lehet ilyen is. Hogy lehet létrehozni egy helyet, ahol nem kell idegeskedni, fizetni, menekülni a hangerő elől. Ahol a gyerek játszhat, a felnőtt olvashat, és senkinek nem kell kompromisszumot kötnie.

De mint minden jó hely Izraelben, itt is érvényes a vaslogika: aki későn jön, az hoppon marad. Ha nem kelsz korán, csak integethetsz az autóból a már elfoglalt füves placcok felé. Viszont ha sikerül reggel érkezni, simán leparkolhatsz az aluljáróval összekötött kereskedelmi komplexum mögött, és akár egy első soros árnyékos helyet is kifoghatsz a vízparton.

Persze nem minden tökéletes. Ami a vízminőséget illeti – nos, ez az egyetlen pont, ahol lehetne még mit javítani. A tó alja iszapos, tapad, süpped. Aki mezítláb merészkedik be, hamar megbánja, a flipfloposok pedig gyakran egy papuccsal kevesebbel térnek vissza a partra. Egy aszfaltos rámpa segít az első néhány lépésnél, de ha jót akarsz, hozz vízicipőt.

Voltak tervek étteremre és kávézóra is, de az iráni háború miatt ezek egyelőre csúsznak. Ettől függetlenül a hely így is több mint élhető – sőt, pontosan attól ilyen szerethető, hogy nem akar többnek látszani, mint ami: egy jól megcsinált, emberszabású, működő közpark, amit valaki nem lenyúlni akart, hanem használhatóvá tenni.

És mennyire ritka ez. Mennyire megszoktuk már, hogy minden egyéni túlélési verseny, hogy csak az kap, aki hangos, aki kapcsolatban van, aki követel. És itt van ez az egyszerű, de használható partszakasz, és az embernek hirtelen hiánya támad: hiánya annak a valóságnak, amelyben az ilyen döntések nem csodaszámba mennek, hanem természetesek.

Az a szomorú, hogy ez a kis siker – egy strand rendbehozása – már önmagában hírértékű. Hogy már ez is politikai állásfoglalásnak számít. Pedig csak azt mutatja meg, hogy lehet másképp.

A Tzemach-part nem fog bekerülni a világ tíz legszebb strandja közé. Nem lesz belőle Instagram-szenzáció. De számomra emlékeztető lett: hogy mennyire vágyunk rá, hogy valaki egyszerűen csak értünk csináljon valamit. Nem helyettünk, nem rólunk – hanem nekünk.

Szóval ha a következő északi kirándulásodat tervezed, és nem vágysz turistahadakra vagy harsány mulatságra, jegyezd fel magadnak ezt a visszafogott, de szerethető partszakaszt a tó legdélebbi részén. Egyszerű, de jól működő alternatíva azoknak, akik a nyugalmat keresik.

És ha legközelebb valaki azt mondja, hogy „itt úgyse lehet semmit rendesen megcsinálni” – csak mutasd meg neki ezt a helyet. Mert még ha csak egy kis darabja is az országnak, egy nyilvános strand a Kinneret szélén – legalább ott meg lehet állni, és egy kicsit hinni benne, hogy máshol is lehetne így.

frankpeti

Salátakisérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője