Ehud Olmert volt miniszterelnök a brit Guardian-nak nyilatkozva a gázai „humanitárius város” tervet „koncentrációs tábornak” nevezte, és az egész elképzelést etnikai tisztogatásként értelmezte.
„Ez egy koncentrációs tábor. Nagyon sajnálom” – mondta Olmert arra a kérdésre válaszolva, mit gondol Israel Katz védelmi miniszter múlt héten közzétett tervéről. Hozzátette: „Ha palesztinokat deportálnak az új ‘humanitárius városba’, akkor ezt már lehet etnikai tisztogatásnak nevezni. Még nem történt meg, de ez az elkerülhetetlen értelmezés.”
A terv szerint először mintegy 600 000 gázai palesztint költöztetnének át Rafah romjai közé, később pedig a teljes gázai lakosságot. A helyet nem hagyhatnák el – csak külföldre távozhatnának. Olmert szerint azonban a nemzeti és nemzetközi jog sem teszi lehetővé, hogy az embereknek ne engedélyezzék a szabad mozgást: „Amikor egy tábort építenek, ahová bezárják a lakosság felét, az nem a védelmüket szolgálja. Ez deportálás, kitaszítás és kitoloncolás.”
„Ez nem város, nem élhető hely” – idézte Olmert azokat az értelmezéseket is, amelyek szerint a terv – ahogy Amos Goldberg holokauszttörténész fogalmazott – inkább egy biztonsági zárvány, mint élhető település.
A védelmi miniszter oldaláról azzal érvelnek, hogy a projekt célja egyelőre a polgári és katonai környezet szétválasztása. Katz szerint „a zónába lépőket biztonsági ellenőrzésnek vetnék alá, és onnan nem hagynák távozni”.
Jogászok és emberi jogi szervezetek szerint a terv kétségtelenül jogsértő: „Nézze, ez egy mintaterv háborús bűnökre, emberiség elleni bűncselekményekre” – mondta Michael Sfard ügyvéd, aki figyelmeztet: bármely „önkéntes” elköltözés jogilag mégis erőszakos lehet a tényleges kényszerek miatt.
Izraeli katonai körök is óvatosan fogadják a tervet: az IDF tábornoki kara a kabinetülésen jelezte, hogy az áttelepítési munka „három–öt hónapot venne igénybe”, és veszélyeztetheti a túszok ügyében folytatott tárgyalásokat. Vasárnap este már egyéves előkészületekről és várhatóan 10–15 milliárd sékeles költségvetésről beszéltek a szűk kabinet ülésén.
Olmert (Likud, majd Kadima párt) a következőket mondta az elképzelésekről: „Folyamatos brutális, bűnös műveleteket hajtanak végre a szélsőséges telepesek a palesztin falvakban. Ezek nem egyszerű bűnözők – ezek a belső ellenség” – utalt a Ciszjordániában működő zsidó szélsőségesek jelentette fenyegetésre.
Szerinte az izraeli média sem számol be megfelelően a palesztin civileket ért atrocitásokról, ami hozzájárul a növekvő globális felháborodáshoz. Úgy véli, a nemzetközi közvélemény már nem hajlandó mindent antiszemitizmussal magyarázni: „Ez már nem csak a zsidógyűlöletről szól. Az emberek azt üzenik: ‘Túllépték a határt’.”
Olmert ugyanakkor még mindig hisz a kétállami megoldásban, és együtt dolgozik Nasser al-Kidwával, a Palesztin Hatóság korábbi külügyminiszterével a tárgyalások újraindításán. Hangsúlyozta azonban: „Szégyen és szívfájdalom, hogy a védelem háborúja ilyen mélyre süllyedt.”
Összegzés:
- Olmert: a terv egy koncentrációs tábor, etnikai tisztogatás kísérlete
- Jogászok: háborús bűnök kísértete
- Katonai vezetés: aggályok az operáció sikerességével kapcsolatban
- Globális kritika: a terv elidegeníti a világot, és sérti a nemzetközi jogot
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
Talán igaza van, talán nem, de feltennék nèhány kérdést: a porig rombolt gázai településeken hogyan èlhetnének az arabok (nem vagyok hajlandó palesztinnak nevezni azt a népet, amelyik nagyjából 1967 előtt csak szitokszókènt használta ezt a nevet, mivel a zsidók voltak a palesztinok!), tehát a romok között, az esetleges újjáépítés közben?
Hogyan lehet kiszűrni közülük a hamasz és a többi terrorszervezet aktív tagjait ha nem tudja az izraeli hadsereg ellenőrizni őket?
Attól persze szerintem többsègében kétféle arab (gázai) van: aki terrorista, zsidógyűlölő és aki zsidóbarát, de ez utóbbiakat a hamasz már meggyilkolta!
Akkor miért is ne kéne öket egy déli részre telepíteni, ráadásul a lehetőségük megvan arra, hogy elköltözzenek egy arab országba ( már ha ezt a terrorista nèpet egyetlen arab ország hajlandó befogadni, talán leszámítva iránt!)
Az, hogy valami porig rombolt, nem indokolja emberek tömeges átköltöztetését egy kijelölt zónába, ahonnan nem lehet kijönni. Az újjáépítés nem deportálással kezdődik, hanem az alapvető emberi méltóság biztosításával – például ivóvízzel, élelemmel, tetővel a fej fölé.
A biztonsági ellenőrzés nem egyenlő egy egész népcsoport kollektív bezárásával. A terroristák kiszűrésére célzott hírszerzési és katonai eszközök vannak – nem szükséges hozzá félmillió ember jogait felfüggeszteni.
A „nem nevezem palesztinnak” típusú megjegyzések az identitás tagadásáról szólnak, nem a valóság leírásáról. Igenis létezik palesztin nép, ahogy létezett 1967 előtt is – erről könyvtárnyi történeti dokumentum áll rendelkezésre, nem beszélve a saját nemzeti narratívájukról.
A „kétféle arab van” típusú leegyszerűsítésekből szokott születni a kollektív büntetés. Pontosan ez a gondolkodásmód az, ami erkölcsileg védhetetlenné tesz egyes izraeli lépéseket a világ szemében.
A „menjenek máshová” narratíva történelmileg visszhangzik népirtások logikájával. Nem véletlenül érzékeny rá a világ. Azzal, hogy arab országokra tolnánk át 2 millió ember problémáját, még nem oldanánk meg semmit – csak megismételnénk a történelem legsötétebb hibáit.
Izrael akkor lehet erős, ha képes különbséget tenni ellenség és civil között, és nem válik azzá, amit a legjobban gyűlölt.