Van valami meglepően kényelmetlen abban, amikor egy film úgy próbál a kollektív traumára reagálni, hogy közben újracsomagolja a régi poénokat, aztán felkiált: „ez most terápia!”. A „Szabadítsuk ki Suli Szant!” pont ilyen film: óriási közönségsiker, elképesztő jegyeladások, harsány nevetés a mozitermekben – de mindeközben komoly kérdéseket is felvet arról, hogy mit is kezd most magával az izraeli társadalom, amikor szórakozni próbál.
A siker mögött: menekülés vagy össznépi önáltatás?
A film már a nyitóhétvégén történelmet írt: több mint 210 000 néző váltott rá jegyet, amivel az izraeli filmgyártás valaha volt legerősebb startját produkálta. Ebben persze nincs semmi meglepő: az első rész („Szabadítsuk ki Sulit!”) után a közönség pontosan tudta, mire számíthat. A kérdés csak az: elég-e ennyi most, 2025-ben?
A történet Japánba helyezi a cselekményt, ahol Suli – az első részben megismert, kissé esetlen figura – a jakuza fogságába kerül, és a „Mi a helyzet?” (Ma kasur – מה קשור) trió (Tzion Baruch, Asi Israelof és Shalom Michaelshwilli) elindul kiszabadítani. A történet önmagában nem több egy egzotikus keretnél, amiben ugyanazok a karakterek ismétlik el ugyanazokat a poénokat – csak most kimonóban, szusival és kungfusnak álcázott sablonokkal.
A film mint társadalmi tükör
A Suli Szan nem akar több lenni annál, mint ami: egy végletekig leegyszerűsített, harsány, giccses, de szerethető vígjáték. És éppen ezért fontos kérdés, hogy mit mond el rólunk az, hogy mégis ennyien látjuk benne a „könnyedség” ígéretét?
A filmben egy pillanatra sem jelenik meg valódi feszültség vagy veszély. A jakuza karikatúrák, a „gonosz” japán főnök és a „szívből jövő” izraeli szereplők kettőssége végig azt a hamis képet sugallja, hogy az izraeli karakter mindig jóindulatú, a világ pedig csak díszlet ehhez a jósághoz. Ez egy régóta ismert dramaturgiai megoldás a hazai popkultúrában – de most, amikor az ország épp egy valódi és mélyen megrázó nemzeti krízist él át, különösen elgondolkodtató.
Blackface, orientalizmus és kulturális érzéketlenség
A film egyik legtöbbet kritizált eleme Shalom Michaëlshvili karaktere: a japán mester szerepében álarcot visel, ferde szemeket, torz akcentust és sztereotípiák tömkelegét – ez lényegében a klasszikus blackface ázsiai változata. Az izraeli kritikusok egy része élesen bírálta ezt a döntést, mások elnézőbbek voltak azzal az érvvel, hogy „ez csak vicc”.
Csakhogy 2025-ben már nem lehet úgy viccelni a kulturális identitásokkal, mint 1995-ben. A film nemcsak kifigurázza, hanem egyszerűen aláássa a japán kultúra bármiféle méltóságát – mindezt úgy, hogy közben az izraeli karakterek mind önazonosak és szerethetőek maradnak. Ez az aszimmetria pontosan azt az orientalista logikát reprodukálja, amit a nyugati filmipar már évek óta próbál elhagyni.
Nők, szexualitás és a hiányzó jelenlét
A filmben a női karakterek szerepe továbbra is marginális – a nő itt vagy díszlet (gésaként), vagy szexuális viccek céltáblája. Miközben a főszereplők férfiassága továbbra is a film gerince (kisfiús ügyefogyottság, nagyszájú dominancia, összetartó bajtársiasság), addig a női szereplők vagy elnémulnak, vagy tárggyá redukálódnak.
Ez különösen fájó, hiszen az izraeli közönség egyik legnagyobb változása az utóbbi évtizedben épp az volt, hogy nők és fiatalok keresnek maguknak azonosulási pontokat a hazai filmben. A Suli Szan ebben visszalépés – és nem kis lépés: egyenesen a kilencvenes évekbe.
Szórakoztatás, de milyen áron?
A Szabadítsuk ki Suli Szant! kétségtelenül szórakoztató. Nevetést kínál, közösségi élményt, és egy pillanatra elfeledteti a való világ feszültségeit. Ez önmagában is érték, és nem kell lebecsülni. De nem árt, ha közben észrevesszük az árnyékait is.
Mert a kérdés nem az, hogy szabad-e könnyednek lenni egy háború után. Hanem az, hogy milyen képeket, sztereotípiákat és hiányokat tartunk elfogadhatónak azért, hogy nevessünk. És ha mindezt egy országos közönségsiker pecsételi meg, akkor talán épp itt az ideje, hogy ezekről is beszéljünk.
Salátakisérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
