Mit tehet egy zsidó értelmiségi ilyen időkben?

A világhírű izraeli szociológus, filozófus és társadalomkritikus, Eva Illouz professzor a német Die Zeit hetilapban megjelent írásában arról értekezik, milyen kettős csapdahelyzetben találja magát ma egy nyugaton élő zsidó értelmiségi. Egyfelől szembesül a liberális köntösbe bújt, újra erősödő antiszemitizmussal, másfelől az izraeli politikai vezetés autoriter, végtelen háborút hirdető stratégiájával. Illouz szerint nincs helye egyszerű, fekete-fehér morális ítéleteknek – egyszerre kell fellépni a zsidógyűlölet minden formája ellen, és bírálni Izrael politikáját, ha az szembemegy a demokratikus és humanista alapelvekkel.

Illouz szerint a nyugati világban élő zsidó értelmiségi ma két, egymással gyökeresen ellentétes, de párhuzamosan jelen lévő valósággal szembesül.

Az antiszemitizmus új formái

Az egyik oldalon a liberálisnak vallott, ám a politikai és kulturális elit nyelvébe mélyen beágyazódott, újraéledő antiszemitizmus áll. Ez nem csupán szélsőséges csoportokból fakad, hanem egyetemeken, művészeti körökben, akadémiai fórumokon is tetten érhető. Megnyilvánul a gyűlölet-bűncselekmények számának drasztikus növekedésében, Izrael megszállott és sokszor aránytalan kritikájában, a cionizmus démonizálásában, valamint bojkottmozgalmakban, amelyek gyakran a történelmi gettósítás modern formáit idézik. Látszólag politikai kritikaként jelennek meg, valójában azonban sokszor mélyen gyökerező, irracionális előítéletek táplálják őket.

Az izraeli politikai valóság

A másik oldalon az izraeli belpolitika áll: egy kormány, amely vallási ihletésű, autoriter hajlamokat mutat, a konfliktust végtelenített háborúként kezeli, és a diplomácia helyett az erő alkalmazását preferálja. Illouz szerint a zsidó értelmiséginek nem szabad választania a két kötelesség között: egyszerre kell megvédenie közösségét az antiszemitizmustól, és kritikusnak maradnia Izrael politikájával szemben, amikor az eltér a demokratikus és humanista alapelvektől.

Négy biztonsági szabály

Ez a kettős feladat mély történelmi ismereteket, árnyalt elemzést és a leegyszerűsítő morális ítéletek elutasítását követeli. Illouz négy alapelvet fogalmaz meg:

1. Izrael megalakulásának jogossága – Az állam létrejötte történelmi kötődésre és nemzetközi jogi felhatalmazásra épült. Létjogosultságának kétségbevonása morálisan elfogadhatatlan.
2. A palesztin kérdés kontextusa – A palesztin menekültproblémát a 20. század más menekülttragédiáival összevetve kell vizsgálni, figyelembe véve minden érintett fél – Izrael, a palesztin vezetés, az arab államok és a nemzetközi szervezetek – felelősségét.
3. A biztonsági fenyegetések realitása – Izrael történetét folyamatos fenyegetettség kíséri. A Hamasszal való konfliktus nem pusztán ideológiai, hanem valós, halálos fenyegetésekre adott reakció.
4. A kettős mérce elutasítása – Az Izraellel szemben kizárólagosan alkalmazott bojkottok hiteltelenek, és gyakran antiszemita gyökerűek.

A javasolt út

Illouz szerint a nyugati kormányoknak mindkét felet tűzszünetre kell ösztönözniük, támogatniuk kell az izraeli demokratikus mozgalmakat, valamint azokat a palesztin erőket, amelyek a Hamasz helyett új, mérsékeltebb vezetést keresnek. Gáza újjáépítése és egy életképes palesztin állam megteremtése elengedhetetlen, de mindezt a terrorfenyegetés megszüntetésével párhuzamosan kell végrehajtani. Közben következetesen ki kell állni az antiszemitizmus minden formája ellen, világossá téve: a biztonság és a demokrácia nem egymást kizáró értékek.

Illouz figyelmeztet: az antiszemitizmus – akár nyugati, akár arab forrásból származik – nem szolgálhat ürügyként egy szélsőséges és paranoid kormányzati politika igazolására. A morális és intellektuális következetesség az egyetlen út ahhoz, hogy a zsidó értelmiségi egyszerre tudja hitelesen védeni a közösségét és az egyetemes demokratikus értékeket.

Eva Illouz írása héberül itt olvasható
Szemlézte: frankpeti