Most, hogy egy bokaficam néhány napra parkolópályára kényszerített, írok magáról Haifáról, ami önmagában egy csodaváros. Amikor E. Izraelbe telepedett, az első lakhelye Karmiel volt, egy északon fekvő kisváros, tele kabócaciripeléssel.
Egy hónap semmittevés után adódott a lehetőség, hogy Haifára tegye át székhelyét. Amikor felhívott a hírrel, a válaszom gyors volt: „Csomagolj menten!”
Nekem Izrael mindig Haifát jelentette, már gyerekként is, amikor még fogalmam sem volt arról, hogy valaha itt élem majd meg a mindennapjaimat. Mert mi van Haifán, ami máshol nincs?
Leginkább a tenger, és az erre nyíló panoráma szinte bárhonnan. Haifa ugyanis a Karmel-hegyre és annak lábára épült, így vagy egy hegyen állsz és látod a tengert, vagy a tengerparton, ahonnan szintén. Jó, vannak völgyek is, ahonnan egy magaslat takarja a víz látványát, de néhány percnyi séta után biztosan kikeveredünk ebből a lehetetlen helyzetből.
Haifa az ország harmadik legnagyobb városa, Izrael „San Franciscója” – amely egyébként testvérvárosa is.
A várost Vespasianus építtette a rómaiak elleni lázadások idején. Ha Haifa nevét nem is, de a neki otthont adó Karmel-hegyet több vallás szent könyve is említi.
Történelme mozgalmas: 1100-ban a keresztesek, 1291-ben a mamelukok, majd a törökök, arabok, újra a törökök uralták, miközben a keresztes háborúk seregei is jöttek-mentek. 1868-ban a német templomos lovagrend épített itt egy modern negyedet, majd 1918-ban az angolok foglalták el – nekik köszönhető a mélytengeri kikötő.
Haifa sok mindenben különleges: az 1948-as államalapítás óta a népesség megháromszorozódott. Békésen élnek itt egymás mellett zsidók, arabok és baháik.
Ha már Bahái. Valószínűleg mindenki látott már fényképet a kert ikonikus épületéről, a szentélyről, amely a vallás hírnökének, Bábnak a sírhelye. Maga a kert gyönyörű, szimmetrikus kialakítású, amelyet a világ minden részéről érkezett bahái önkéntesek tartanak rendben, nagy szaktudású kertészekkel együttműködve.
Tavaly nyáron a lányaimmal meglátogattuk a Bahái-kertet. Bár épp nem volt magyar nyelvű önkéntes idegenvezető, a tájékoztató brossúrák között meglepő módon volt magyar is.
A kert maga a tökéletesség – már a pázsit megléte is hihetetlen, hiszen itt nyáron a növények többnyire túlélő üzemmódra váltanak. Ez az oka, hogy Haifán a fűszőnyeg szinte ismeretlen fogalom.
Nem úgy a Bahái-kertben, ahol egy morózus angol kertész is elmorzsolna egy könnycseppet a szeme sarkában. A teraszok tervezője a kanadai építész, Fariborz Sahba, akinek másik alkotása az Új-Delhiben található Lótusz Templom. Az építkezés 250 millió dolláros költségét a világ bahái hívőinek önkéntes adományaiból gyűjtötték össze. A 2001-ben megnyitott kert ingyenesen látogatható, és adományt sem fogadnak el – hacsak nem vagy a vallás követője. Ami amennyire szimpatikus, annyira zavarba ejtő is volt, amikor kerestük a perselyt.
A kert valójában nem egyetlen kert: Akkóban található a másik fele, ahol két szentély is áll. Az egyikben a vallásalapító, Baháulláh élt száműzetése utolsó éveiben, a másik a sírhelye. Mivel Akkó sík területen fekszik, a teraszos elrendezés helyett egyenes, hosszú sétány vezet a körbejárható kerthez – de a maximalizmus ott is alapfeltétel. Ezt a kertet még nem láttam, hiába jártam már Akkóban, de legközelebb bepótolom.
Magát a bahái vallást a 19. század közepén alapították, és ehhez képest ma már 5–6 millió hívője van a világ szinte minden országában. Magyarországon az első budapesti bahái közösség 1933-ban jött létre; ekkor adták ki az első magyar nyelvű bahái könyvet is.
A hit lényege, hogy az egész emberiség egyetlen faj, és eljött az idő, hogy egyetlen világméretű társadalommá egyesüljön. Ez elég jól hangzik – főként, hogy kiemelt figyelmet fordít a valóban egyenlő jogokra, akár nemek, népek vagy anyagi viszonyok tekintetében.
A tilalmak között szerepel azonban a cölibátus, a bűn minden formája, a homoszexualitás, a szerencsejáték és az alkoholfogyasztás is. Így hát nem lettem bahái.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
