Egyetlen rakéta is elég volt ahhoz, hogy több évtized kutatói munkája pillanatok alatt semmivé váljon. Június 20-án iráni rakétatámadás érte a rehovoti Weizmann Tudományos Intézet több laborját – olyan helyeket, amelyeket Izraelben és világszerte a tudományos kiválóság szimbólumának tartanak. Az intézet kutatói napokon át próbálták kimenteni a romok közül a fagyasztókban, hűtőkben, széfekben és adatközpontokban tárolt anyagokat. Bár sok mindent sikerült megőrizni, rengeteg kutatási eredmény végleg elveszett. A veszteség mértéke olyan súlyos, hogy hatása nemcsak az izraeli tudományos életben, hanem a nemzetközi kutatói közösségben is érezhető.
A Reuters és az AP beszámolói szerint a károk óriásiak. A közvetlen rakétatalálat után több épület részben vagy teljesen megsemmisült, köztük a biokémiai, molekuláris biológiai és immunológiai kutatások központjai. Ezekben a laborokban olyan vizsgálatok folytak, amelyek az immunrendszer működését kutatták, új gyógyszerjelölteket teszteltek, daganatterápiás módszereket fejlesztettek és fehérjeszerkezeteket modelleztek.. Egyes projektek évek óta futottak, több tucat kutató és hallgató munkáját foglalták magukba, és eredményeik hosszú távon áttörést hozhattak volna a rák, az Alzheimer- és Parkinson-kór, valamint az autoimmun betegségek kezelésében. Az épületek pusztulása azt is jelentette, hogy teljes kísérletsorozatok váltak értelmetlenné, amelyeket most újra kell kezdeni.
A helyszínen drámai jelenetek játszódtak le. A kutatók a romok közé rohantak, hogy kimentsék a folyékony nitrogénnel teli tartályokat sejt- és szövetmintákkal, mert tudták: ha ezek felolvadnak, pótolhatatlan anyagok vesznek el. Mások adathordozókat próbáltak kimenteni a sérült szervertermekből, miközben a törmelék még füstölgött, és az áramellátás is bizonytalan volt. Egy professzor így nyilatkozott: „Évek alatt kifejlesztett sejtvonalak pusztultak el. Olyan, mintha az emlékeinket törölték volna ki.” Egy másik kutató szerint több terabájtnyi, éveken át gondosan rendszerezett kísérleti adat semmisült meg, amelyek új gyógyszerek alapját képezték volna. Felmerült a kérdés: hogyan lehet pótolni azt, ami több évtized kitartó munkájának eredménye?
A veszteség messze túlmutat az anyagiakon. A Weizmann Intézet az élettudományok, a kémia és a fizika világszínvonalú központja, ahol olyan felfedezések születtek, amelyek az egész világ tudományos közösségét gazdagították. Innen indultak együttműködések a Harvarddal, az MIT-vel és a Cambridge Egyetemmel, és itt dolgoztak ki olyan biokémiai módszereket, amelyek ma a modern kutatás alapját jelentik. Az intézethez több Nobel-díjas tudós is kötődik, és évtizedeken át biztosította Izrael tudományos vezető szerepét. A mostani pusztítás így nem csupán helyi tragédia, hanem globális veszteség is.
Különösen nehéz a helyzet a fiatal doktoranduszok és posztdoktorok számára. Sokan épp a doktori disszertációjukhoz vagy első önálló kutatásaikhoz szükséges kísérleteket végezték. Számukra nem csupán adatok, hanem életük munkája veszett oda. Egyikük így fogalmazott: „A szakmai jövőm nagy része ott maradt a törmelék alatt. Új adatokat gyűjthetek, de soha többé nem pontosan ugyanazokat.” Ez a helyzet nemcsak szakmai, hanem érzelmi válságot is jelent a fiatal kutatók számára, akik sokszor családjukkal együtt költöztek Izraelbe, hogy részt vehessenek a világ élvonalába tartozó kutatásban.
A kárfelmérés közben folyamatosan érkeztek a szolidaritási üzenetek és felajánlások. Izraeli és külföldi egyetemek ideiglenes laborokat ajánlottak fel, nemzetközi kutatócsoportok saját adataikat bocsátották rendelkezésre, gyógyszergyárak pénzügyi támogatást ígértek. Több külföldi tudós is jelezte, hogy vendégkutatói pozíciókat ajánlanak a bajba jutott izraeli kollégáknak, hogy folytathassák a munkát. A tudományos közösség mozgósítása gyors és példátlan volt, jelezve, hogy a globális tudomány nem ismer országhatárokat: ha egy központ súlyos csapást szenved, az egész világ összefog, hogy segítsen.
Mindezek ellenére a károk helyrehozása hosszú évekig tarthat. Bizonyos kísérletek újrakezdhetők, de egyes sejtvonalak soha nem pótolhatók, és sok adat végleg elveszett. A tudomány azonban a kitartásról és a kreativitásról szól: új utakat keresünk, ha a régiek elzáródtak. „A tudomány nem áll meg. Ha kell, újrakezdjük, mert az életünk erről szól” – mondta egy kutató, aki másnap már ideiglenes laborban folytatta munkáját. Ez a hozzáállás nemcsak a helyi közösség, hanem a világ többi kutatója számára is inspiráló.
Ez a történet megmutatja, mennyire sérülékeny a tudományos munka, ugyanakkor azt is, hogy a kutatók képesek felállni, és a romok között is folytatni a munkát. A Weizmann Intézet példája arra emlékeztet, hogy a tudomány nem csupán kísérletek sorozata, hanem emberi történetek, álmok és kitartás szövedéke. Minden egyes elveszett minta mögött emberek állnak: diákok, tanárok, kutatók, akik egész életüket a tudás szolgálatába állították. Bár egyetlen robbanás képes lehet laborokat elpusztítani és eltüntetni, amit generációk építettek, a tudásvágyat és a felfedezés iránti szenvedélyt semmilyen pusztítás nem tudja végleg kioltani.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
