„A Végzet megérintette a vállamat. Amikor megfordultam, elhajolt és eltűnt. Onnantól semmi sem volt többé ugyanaz. Soha nem is lesz… 2023. október 7-én, reggel 8:23-kor egyetlen fiam, Hersh utolsó írott szavai jelentek meg a mobilomon, két egymást követő üzenetben: ‘Szeretlek‘ és ‘Sajnálom‘.
Hersh ember volt. Civil, zenerajongó, focirajongó, utazó világpolgár, barát, testvér, unoka, elsőszülött és egyetlen fiúgyermek. De abban a pillanatban egy félkarú túsz lett belőle (miután domináns bal alkarját egy gránát szétzúzta), akit elraboltak, megkínoztak és éheztettek. Végül a Hamasz kivégezte Gázában, egy húsz méter mély föld alatti alagútban. Ma, 668 nappal az elrablása után és 340 nappal azután, hogy öt másik ragyogó fiatalemberrel együtt meggyilkolták, mi mindannyian még mindig itt ülünk és várunk. Kik vagyunk ‘mi mindannyian’? Mindannyian. Te, aki ezt olvasod, és te is, aki nem.
Arra várunk, hogy a hatalom birtokosai végre úgy döntsenek, hogy elég volt. Arra várunk, hogy az emberek – határokon, politikai és vallási törésvonalakon túl – felhagyjanak az egymás hibáztatásával, és megpróbáljanak a lehető legjobb emberi lényekké válni. Bevallom, már nem tudom biztosan, mit is jelent ez.”
A fenti sorokat 2025 augusztusában írta Rachel Goldberg-Polin.
De akkor is várt, amikor az alábbi verset írta, még 2024 elején. A Süve antológia egyetlen, eredetileg angol nyelven született költeményében egy izraeli anya reménye, optimizmusa és embersége kövesedik most már mindörökké verssé, és válik ezzel ennek a korszaknak az egyik szimbolikus emlékezetévé. De akkor Hersh még élt, és Rachel el tudta képzelni, milyen jövő vár azokra, akik a lehető legjobb emberek, és azok is akarnak maradni.
Egyetlen apró mag – Rachel Goldberg-Polin
Van egy jiddis altatódal, ami úgy szól: „édesanyád ezer könnyet fog sírni, amíg
te felnőtt férfivá válsz”.
Ezen a 67 napon én egymillió könnyet sírtam.
Mi mindannyian.
Tudom,
hogy ott messze,
van egy másik asszony, aki pont úgy néz ki, mint én,
mi mind nagyon hasonlítunk egymásra,
aki pont ugyanennyi könnyet sír...
Ugyanezeket a könnyeket,
könnyek tengerét,
aminek egyforma az íze.
Nem lehetne, hogy fogjuk ezeket, összegyűjtjük egy halomba, kivonjuk a sót belőlük,
és fellocsoljuk velük kétségbeesettségünk sivatagát,
aztán elültetünk benne egyetlen apró magot.
Egyetlen, félelembe bugyolált magot, traumába, fájdalomba
és reménybe bugyoláltat,
és meglátjuk, hogy mi kel ki belőle?
Nem lehetne, hogy az a másik asszony,
aki pont úgy néz ki, mint én,
itt üljön velem, 50 év múlva,
és nevessünk, fogatlanul a sok édes teától, amit
együtt ittunk,
és már vének legyünk,
és az arcunk legyen olyan gyűrött, mint azok az elhasznált barna papírzacskók
és a fiainknak már legyenek saját unokáik,
mert hosszú életet éltek (igaz, az egyikük csak fél karral, de amúgy kinek kell két kar?)
Csak álmodom ezt?
Egy fantázia?
Egy jóslat?
Egyetlen apró mag.
A Süve – Október 7. versantológia című kötet itt kapható:
- Írók Boltja – irokboltja.hu
- Láng Téka Könyvesbolt – langteka.hu
- Rumbach zsinagóga – remélhetőleg még maradt példány
- Izraelben: info@izraelinfo.com
Jogász, közjegyző, mediátor, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izrael központjában férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek társszerkesztője.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
