Lapszemlénkben Joana Gonen a gázai háborúról mint egy imázskreátor munkájának gyümölcséről ír. Netanjahu folyamatosan próbálja módosítani a háború nevét és meghatározásait, hogy eladhatóbbá tegye azt az izraeli nagyközönség és a világ számára.
Nem sok sikerrel: miközben valóságshowként nézzük a képsorokat – amelyek gyakran nagyon mások Izraelben és a világban –, a gyerekeink meghalnak a gázai alagutakban izraeli katonaként, és Gázában is nap mint nap tucatjával vesztik életüket ártatlan emberek – köztük nők és gyerekek is. Az írás gúnyos hangvételben számol be arról, hogy a gázai háborút a kormányzat immár reklámkampányként próbálja eladni.
Az írás szerint „miközben az izraeli hadsereg a szárazföldi bevonulásra készül Gáza városába, Benjamin Netanjahu a közvélemény ‘meghódítását’ tervezi”. A cikk azt állítja: a miniszterelnök „új, ‘vonzó’ nevet keres az akcióhoz, hogy úgy lehessen eladni, mint valami újdonságot a háborúban.” (Gáza városban, Dzsebalijában, Rafahban stb. már számos hadjáratot vívtak katonáink; rengetegszer hallottuk, hogy ez a hadjárat lesz az utolsó, feltétlenül szükséges lépés a Hamasz térdre kényszerítéséhez. – a szerk.)
A szerző élesen bírál: „Politikai vízió, stratégiai döntések és bátorság (vagy akár csak szív) helyett kreatív workshopot kaptunk.” Netanjahu „megszállott erőfeszítését”, hogy elnevezést találjon a gázai offenzívának, ironikusan „majdnem költőinek” nevezi az írás – „ha a Malcha bevásárlóközpont kényelmes cipőt áruló reklámja költői lehet számotokra.”
A szöveg éles képekkel írja le a kormányfőt: „A bútorárusból halálárussá lett politikus ‘különleges akcióként’ próbálja eladni nekünk a Gázai övezet megszállását: népirtás harminchat részletben, vércseppenként lassan lecsapolva.”
A bírálat szerint a háború újabb és újabb, Netanjahu által kitalált nevei a hadjáratok imázsának újramárkázását célozzák, hogy jobban eladhatók legyenek, és leplezzék értelmetlenségüket. A szerző nem áll meg a politikai retorikánál: „A szövegíró tudja, hogy nincs semmiféle előrelépés – mi is a reklám, ha nem a képességek és sikerek hamis bemutatása?”
Az írás a brandinghez kreatív „névjavaslatokat” is kínál a háború újramárkázására.
- „Virágzó tornyok a levegőben” – amely „azonnal felidézi a hétvégén a légierő által földig rombolt felhőkarcolók képét – háborús bűnt, melyet Izraelben hatalmas ünnepléssel fogadtak”. Ugyanakkor „a név elrejti annak felismerését, hogy a ‘teljes győzelem’ körkörös ígéretei puszta illúziók.”
- „Csigalépcsők” – amelyben a „szép, szinte építészeti kifejezés” valójában „Escher rajzából vett végtelen körforgást” idéz: „az örök rombolás körforgása , ahol minden új, csillogó ‘szakasz’ csak a korábbi másolata.”
- „Meszelt kert” – „szinte, mint a ‘genocídium’, csak éppen a kellemetlen érzés és a morális felelősség nélkül. Ártatlanul hangzó, már-már idilli név, amely a valóságban Gáza kiürítésének és megtisztításának vízióját írja le.”
- „Likvidálási hadművelet” – amely „a túszoké, Gázáé, Izrael államáé, a jövő reményéé. Fülbemászó és egyértelmű név. Pontosan az, amit Netanjahu keres.”
Összességében az írás szerint Netanjahu a háborút „fogyasztási cikké” akarja formálni, miközben a társadalom egy része a pusztítást „vágyott ingatlanprojektté” álmodja át.: „Márkázott pusztítás” – avagy a háború kreatív workshopként.
Az izraeli hadsereg támadása Gáza városban, tegnap – Fotó: Dawoud Abu Alkas / Reuters
Az írást szemlézte: Lévai Eszter
Újságíró
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
