Munkába menet meglátom az első nőt az utcánkban, és erről eszembe jut, hogy nővel voltam álmomban. Sebezhetőségem abból fakad, hogy nem nézem meg őket jobban, félek a nőktől, hátha valamelyikben megtalálom önmagamat és fájni fog a felismerés. Felidézem az irodalmi nőalakokat, akik elhagyták a családjukat, és melléjük állítom az izraeli amazon családanyát, akiről Dror mesélt nekem a minap: a kisgyerekeit hátrahagyva elment otthonról, hogy így akadályozza meg, hogy a férje bevonuljon tartalékos szolgálatra. Mekkora arc! Ha hasonló helyzetben volnék, én sem tennék másként, elvonulnék a pusztába, ahol nincsen térerő, aztán kereshet a Cahal, ha Drort meg akarja kapni.
Szombaton az Ein Hanije-forrásnál megtalálom az igazit, férfival érkezik és kutyával, akit kint kell hagyniuk a bejáratnál. Ein Hanije a természetvédelem által kézben tartott terület, jégkrémet, sapkát, napolajat árusító bódéval, belépődíjjal és nyitvatartással. Szeptemberben délután négy óra után nem engednek be senkit. Mi éppen akkor távoznánk, amikor az igaziék megérkeznek. A két férfi közötti kapcsolódás természetére nem derül fény. Nadav követeli a korábban beígért és elfelejtett fagyiját, Rafi közben előremegy a parkolóhoz, ötven méterről kell őt visszakiabálni. Az igazi ma túrafelszerelésben van, a sapkája alól, napszemüvege mögül néz rám hiperfókusszal, amíg a társa a nagytermetű fehér kutyát köti ki. Akkor eldöntötték, hogy bemennek a zárásig hátralévő fél órára mégis. „Kef po” – mondom neki, ha már annyira néz, de nem válaszol, jó ez a hely. A pultra támaszkodik két kézzel; amikor visszanézek rá, látom, hogy követ a tekintetével, amikor elmegyünk.
Dror vezet, üresek az utak, túl hamar érünk haza. Mi lenne, ha visszafordulnánk a nem létező ottfelejtett törölközőnkért vagy vízipisztolyért? A gyerekeket és Drort az autóban hátrahagyva egyedül mennék át a kapun, intenék az őrnek és gyors léptekkel mennék fel a fügefa mellett húzódó árnyéktalan salakúton a mély medencéjű forráshoz. „Nem láttad a vízilovamat?” – kérdezném az igazitól, és miközben beszélgetnénk, sajnálnám, hogy a vizes fürdőruha után nem bújtam bele a melltartómba a távozáskor, mert arra a kis útra hazáig az autóban már minek. De mindez fantázia, nincs olyan, hogy igazi, mert ha lenne, akkor vele élnék. Az élet van és mindaz a jó, amit kipréselhetünk belőle a társunkkal közösen, rengeteg munka árán, mert a közös házat felépíteni sok pénz és idő, aztán a fenntartással is bajlódni kell.
Otthagyom az igazit a kutyájával, mert nem fér bele az életembe. A bádogossal kell tárgyalnom, hol veszi meg az anyagot és mennyiért, nem marad energiám arra, hogy homokvárat is felhúzzak a tengerpartra így dagály előtt. A szerelem kevesebbet nyom, mint az ég felé szálló lufi a majálison. Lehet bármennyi tornya, körbeveheti vizesárok, megszállhat benne herceg és katona, lakhat benne királylány, a vége mindig egy: a futó hab elkapdossa.
Az utcáról nézem a vérholdat hat férfi mellett hetedikként. A dzsúdóból jöttünk ki három percre két földharc között. A Melankólia című filmben titokzatos bolygó bukkan fel a Naprendszerben, de azt, hogy röppályája találkozik a Földével, csak kevesen hiszik el. Az új bolygóval való foglalkozás depresszióba süllyeszt, hisz ki akarná folytatni az életét, ha tudja, hogy még pár nap és meghal? A depressziós lánytestvér, mert ő mindig is tudta, hogy az élete bármelyik percben véget érhet, ezért valóban boldog az igazság utolsó órájában. Sőt, ő érzi egyedül, hogyan támogassa a nővérét és annak fiát a nagy bumm előtt. Csak nehogy a Hold közelebb jöjjön hozzánk, gondolom magamban, még nem akarok meghalni. Visszamegyünk az edzésre.
A szabadságolt tartalékos katona máshogyan gondolta. Megölte magát az esküvője napján, és nem várta meg az ütközést az ismeretlen bolygóval.
Olyan megnyugtató semmit sem akarni egy másik embertől. Elmegyünk az igazi mellett, és várjuk a következőt, de nem jön, mert nem villamos. A mosógépben egyesülünk a párunkkal, forog a dobban a színes ruha, amit a gép egyforma illatúan köp ki, így élünk, amíg ásó, kapa, nagyharang el nem választ minket egymástól.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
