New Yorkban a világ vezetői a kétállami megoldásról tanácskoznak, miközben sorra ismerik el a palesztin államot. Izrael azonban továbbra is tagadással válaszol, és a “Spárta-modell” illúziójába kapaszkodik. A nemzetközi közösség egyre türelmetlenebb, a bojkottok és jogi eljárások sokasodnak. Vajon meddig lehet még hátat fordítani a világnak?
Ahelyett, hogy Izrael újra és újra a világot próbálná “meggyőzni”, ideje lenne inkább meghallgatnia azt – figyelmeztet a Haaretz szerkesztőségi vezércikke.
A jövő héten New Yorkban a francia és a szaúdi kezdeményezésre világvezetők gyűlnek össze egy csúcstalálkozón, amelynek célja a kétállami megoldás előmozdítása. Már a találkozó kezdete előtt erősödött a nemzetközi elismerés a palesztin állam iránt: Kanada, Ausztrália, Portugália, Belgium és más országok bejelentették, hogy csatlakoznak a folyamathoz, és Nagy-Britannia is várhatóan így tesz. Az ENSZ Közgyűlés múlt heti „New York-i Nyilatkozata” 142 ország szavazatával zöld utat nyitott a folyamatnak.
Izrael válasza mindvégig ugyanaz: tagadás. Az izraeli ENSZ-nagykövet „palesztin színházról” és „fesztiválról” beszélt. Csakhogy minél inkább így reagál, annál nyilvánvalóbb az elszigeteltsége. A világ nem azért áll ki a kétállami megoldás mellett, mert „Izrael-ellenes”, hanem mert ez az egyetlen elképzelhető út a konfliktus lezárására. Ez a támogatás nem „jutalom a Hamasznak”, hanem valójában komoly csapás mind a terrorszervezetre, mind pedig azokra, akik Izrael helyén a tengertől a folyóig terjedő „egyetlen Palesztinát” akarnak.
Izrael azonban makacsul ragaszkodik ahhoz a veszélyes illúzióhoz, hogy túlélhet, ha „Spártaként” vagy „szuper-Spártaként” működik. Benjamin Netanjahu legutóbbi beszédében maga is elismerte a diplomáciai elszigeteltséget, de továbbra is a háborús gépezet logikáját erőlteti. Pedig pontosan tudja: ez összeomlással fenyegeti a gazdaságot, és Izrael nem tud szembeszállni az egész világgal.
A legutóbbi fejlemények világosan összefüggnek: a “népirtás” gyanúja miatti eljárás megindítása Hágában, a Netanjahu és Joav Galant elleni letartóztatási parancsok, a gazdasági bojkottok, a német fegyverembargó, a spanyol fegyverüzletek leállítása és az Izraelre, illetve izraeliekre vonatkozó különféle kizárások sora. A világ üzenete egyértelmű: elég volt. Az Egyesült Államok eddig még megvédte Izraelt a Biztonsági Tanácsban a vétójogával, de Donald Trump elnöksége sem tart örökké. És utána mi lesz?
A világ ezúttal komolyan beszél. António Guterres ENSZ-főtitkár hangsúlyozta: nem kell félni az izraeli megtorló fenyegetésektől. Izraelben eközben „imázsproblémáról” beszélnek – maga Netanjahu is. Valójában azonban nem magyarázati gond van, hanem értelmezési. Nem lehet „elmagyarázni” a tömeges éhezést, a folyamatos bombázásokat, a gigantikus pusztítást és több mint 70 ezer ember, köztük gyerekek ezreinek halálát – miközben vezetői az ország vezetői azt állítják, hogy „nincsenek ártatlanok Gázában”, tömeges kitelepítésekről és ingatlanüzleti „aranybányákról” beszélnek.
Ahelyett, hogy kifulladásig ismételgetné saját érveit a világnak, Izraelnek végre figyelnie kellene rá. Meg kell kötnie a túszok ügyében a megállapodást, ki kell vonulnia a Gázai övezetből, és vissza kell térnie a nemzetközi konszenzushoz. Egy palesztin állam elismerése világossá teszi mindkét nép számára, hogy az egyetlen legitim megoldás a területi kompromisszumra épülő rendezés – az a megoldás, amely mindkettőjük számára biztosítja az önrendelkezést és a biztonságot.
Szemlézte: Lévai Eszter
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
