Így él egy izraeli cowboy a szíriai határon

Yehiel Alonnak a Golán-fennsíkon van tehenészete, alig néhány száz méterre a határtól, melynek túloldalán folyik a szíriai háború. Azt mondja, amit a minap Netanjahu kormányfő: nem mennek onnét sehova. Fotók: Ariel Schalit / AP

Alon teljesen úgy néz ki, mintha valahol Amerikában, Montanában terelgetné a marhákat: széles karimájú kalapban, Wrangler farmerben, az övön díszes csattal. Ami nem is csoda, hisz valamikor tényleg ott dolgozott. Most 53 éves, és szájában lógó cigivel azt mondja  AP tudósítójának, hogy az ő birodalma valószínűleg az egyetlen hely a világon, ahol tankok mellett bóklásznak a tehenek.

A csordájával egy zöldfülű nem is tudna mit kezdeni. Alonnak is időbe telt, míg megtanulta, hogyan tartsa távol az állatokat az évtizede telepített aknáktól, hozza ki őket a katonai támaszpontokról, vagy védje meg az eltévedő lövedékektől.

Távolabbról a táj idilli, éles ellentétben a nagyon is kézzelfogható feszültséggel. Benjamin Netanjahu kormányfő éppen a napokban esküdött meg arra, hogy Izrael örök időkig meg fogja tartani az 1967-es háborúban Szíriától elfoglalt Golán-fennsík azon részét, melyet azóta is megszállva tart. Pedig valamikor az izraeli kivonulást tartotta volna a világ a kulcsnak a békéhez a térségben.

Netanjahu bejelentésével nagyjából egyidőben Alon és három társa éppen lóháton próbált bekeríteni egy 650 marhából álló csordát, mert a környéken izraeli katonák tartottak gyakorlatot, helikopterek keringtek az állatok fölött és robbanások hallatszottak a távolból. A hegygerincen túl pedig ott a még nagyobb fenyegetés: a szíriai polgárháború, melynek eltévedt lövedékei időnként a Golán Izrael által megszállt oldalán csapódnak be.

A cowboyok erre alig figyelnek. Szerintük a miniszterelnök csak azt jelentette be, ami nyilvánvaló: hogy ők innét nem mennek sehova. Körülbelül százan élnek tehenészek a Golán-fennsíkon, és van körülöttük kihívás elég. Először is: viszonylag kis földdarabon tenyésztik a marhákat, az is tele van természetvédelmi területekkel és katonai bázisokkal. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy lépést sem tehetnek anélkül, hogy ne egyeztetnének a hatóságokkal.

Ott vannak a nyári tüzek is, amiket a gondatlan kirándulók és a hadgyakorlatok okoznak, és amikből ki kell menteniük az állataikat. Aztán el kell altatniuk örökre azokat a marhákat, amelyeknek a lábát akna tépi le, nemrégiben pedig az egyiküknek sajátkezűleg kellett befoltoznia egy lyukat az egyik támaszpont ütött-kopott kerítésén, hogy a csorda ne kóboroljon be a katonák és a fegyverek közé.

“Néha még csak nem is tudunk odafigyelni az állatokra, annyira elfoglal bennünket más tennivaló” – mondja a 43 éves Shay Zerbib, aki texasi és új-mexikói ranchokon tanulta a szakmát. De van a cowboyok között olyan is, az 54 éves drúz Wafiq Ajami, akinek személyes ügy az, ami a határ túloldalán folyik. Ott élnek a rokonai. Nemrégiben azt hitte, tűz elől kell mentenie az állatait. “Először arra gondoltam, gyújtogatás történt, kiabáltam is, hogy valaki felgyújtotta a legelőt. Aztán hirtelen megláttam a mellettem landoló aknákat.”

globoport.hu

Fodor István

Izraelben élő szégyenlős szerkesztő/újságíró