A napokban már többször szembejött ez a kép a közösségi portálokon. A megosztók izraeliek, a megosztások háttere a Függetlenségi Nap, és az ezt közvetlenül megelőző Elesettek Emléknapja. A hozzászólások alapján a kép tökéletesen beleillik az izraeli gondolatvilágba, óramű pontosságával ébreszti fel a megfelelő érzéseket: „Halálukkal az életet rendelték el nekünk.”
A képen látható katonák egyenruhája, és a háttérben elterülő tengerparti város valahogy nem stimmel. Egy jobbklikk a képen, és a Google-keresés eredménye pillanatok műve: a kép izraeli, és török oldalakon található. A török oldalakon a kép címe: „18 mart Çanakkale zaferi”. Egy gyors Google translate: „Március 18 Çanakkale győzelem”. Hm. A Wikipedia segít: „Çanakkale Törökország azonos nevű tartományának székhelye, a Gallipoli-félszigettel szemben, a Dardanellák anatóliai partján fekszik. Az első világháborúban fontos szerephez jutott a Dardanellák ostromakor, majd később a függetlenségi harcok során is.”
Avagy a török történelmi ünnep képét – ami a legyőzött brit, és francia csapatok feletti török győzelem nyomán virágzó mai török életről szól – örökbefogadja az izraeli gondolatvilág, és az ábrázolt katonákban saját fiait, az élőkben saját magát látva tisztelettel fejet hajt.
Értem én… és éppen ezért ajánlom az Oktatási Minisztérium figyelmébe a „Miért érdemes más népek történelmét, és kultúráját is tanítani” című témakört. Addig is remélem, hogy a törököknek van humorérzékük.
Láncszem a természet szövedékében. És izraeli is. (A „provokál” néhány szinonímája szükség esetére: abajgat, babrál, bánt, birizgál, bizgerél, bolygat, bosszant, bőszít, cseszeget, csesztet, cukkol, dühít, feszeget, firtat, háborgat, heccel, hergel, húz, idegel, idegesít, incselkedik, ingerel, irritál, kötekedik, macerál, nem hagy békén, nyaggat, nyektet, nyúz, piszkál, piszkálódik, rejcol, szekál, szekíroz, szívózik, szurkál, zaklat, zargat, zavar, zseníroz.)
