Sakál-némítás

– Az éjszakai sakálüvöltést úgy lehet elnémítani – mondta egy drúz barátom –, hogy felfordítunk egy cipőt. Bármilyen cipőt – tette hozzá –, akár papucs is megfelel.

– Hogy-hogy – értetlenkedtem –, a sakálok félnek a cipőtől? Látnak, hallanak téged, mikor éppen felforgatsz?

– Nem. Bent vagy a házban, hallod a kertek alatti sakálok nyugtalanító vonítását, a gyerekek felriadnak, nem tudnak visszaaludni, felfordítasz egy cipőt, aztán síri csend, és egész éjszaka nem mukkannak többet.

– Honnan veszed ezt a bolondságot? – kérdeztem.

– Ez nem babonaság – felelte. – Még gyerekkoromban tanultam a nagyapámtól, minden drúz ismeri és használja.

– Az hogy a szüleid tanítanak valamire – mondtam –, még nem azt jelenti, hogy tényleg úgy van. Bármennyire szereted és tiszteled őket, néha a felmenők is tévedhetnek.

– Kérdezd meg a többieket – akadékoskodott.

Megkérdeztem. Valóban mindenki ugyanazt állította.

– Majd én is kipróbálom – mondtam neki végül, hogy lenyugodjon –, meglátod hogy nem fog működni.

– De ezt el is kell hinni – felelte. – Ha nem hiszed, nem működik.

– Hogy tudnék hinni ilyen képtelenségben! Egyszerű véletlenről van szó, statisztikai kérdés az egész, egyszer beválik, máskor nem. Ha nem jön be, azt mondhatod, hogy miattam van, mert nem igazán hittem.

izraelinfo sakal

A fenti beszélgetés óta eltelt néhány hét, de csendesek voltak az esték.

Néhány nappal ezelőtt végre felhangzott a várva várt üvöltés. Előbb egy, aztán még egy. A szokásos baljós, nyávogós ugatás. Tekintetemmel fürgén cipő után kutattam, de csalódottságomra egyet sem találtam. Nem mertem megmoccanni a forgószékben, nehogy elriasszam a házunk melletti dombon kiabáló sakálokat. Kis idő múlva elnémultak.

Reméltem, hogy azért hagyták abba, mert őszinte hittel kerestem a cipőt. Annyira erős volt a buzgóságom, hogy fel sem kellett fordítanom, hisz ha tényleg működik a dolog (márpedig ha mindenki másnak működik, miért ne működne nekem is), akkor az valami szellemi dolog lehet, a hit itt a lényeg, nem a cselekedet. Nem kell szó szerint érteni a cipőfordítást, ahogy írva is van: “a betű megöl, a lélek pedig megelevenít”.

Ekkor újra megszólaltak. Na, gondoltam, gúnyt űznek belőlem, meg nyilván elbíztam magam. Túl könnyűnek tartottam a dolgot, magamnak tulajdonítottam az érdemet.

Most felálltam, hevesen kutattam cipő után, miközben már egy egész falka üvöltött a házhoz közeledve. Találtam egyet, de mielőtt felemeltem volna, hirtelen elnémultak. Síri csend. Na, most akkor mi történt? Nyilván a szemkapcsolat is elég volt. Visszaültem a székbe, de a biztonság kedvéért magammal hoztam Magi csizmáját (az én cipőmmel agy pókot sem csapnék le, nemhogy sakált…), és hogy szükség esetén kéznél legyen, a lábam mellé helyeztem.

Felfordított cipős sakálnémítás
Grafika: frankpeti / Izraelinfo

Nem kellett sokáig várnom, újra vinnyogni kezdtek, most kicsit idegesebbeknek tűntek. Gyorsan –felvértezve a lehető legtöbb hittel – felfordítottam a csizmát, de magas szára miatt mindig az oldalára dőlt. Nem emlékeztem a pontos útmutatásra, hogy fontos-e teljesen a hátára fordítani, vagy elég csak az oldalára dönteni, bár inkább hajlottam a teljes fordításhoz, mivel ez valamelyest magyarázta a sikertelenséget.

Kerestem egy rendes cipőt, immár az enyémet, nehogy finnyásságomon akadjon meg a folyamat, és jól felfordítottam, de ez sem tanította móresre a -már az ablak alatt vonító- sátánfajzatokat. Dolly kutyánk is felugatott, és gyáván behúzta a farkát.
“Eh, gondoltam legyintve, nincs elég hitem”. Aludni mentem, de egész éjszaka hánykolódtam, folyton felriadtam a kinti csaholás és nyüszítés miatt.

Másnap reggel karikás szemmel, feldúltan siettem a munkába, hogy jól odamondjak a drúznak éjszakai élményeim miatt. Ő nyugodtan végighallgatott, kicsit várt, aztán csendesen, de határozottan megkérdezte:

– Hanyas volt a cipő?

Aznap este a lakásban található összes cipőt a szalon közepére hordtam, sőt, a biztonság kedvéért a nagy-lábú szomszéd bakancsát is elkértem, és ott aludtam a cipődomb mellett a szőnyegen, de nem jöttek a sakálok. Azóta is várom a sakálüvöltést.