Veszélyben az al-Aksza mecset?
A jeruzsálemi Óvárossal kapcsolatban kétféle falról szoktak beszélni.
A külső fal (fenti kép) a ma Óvárosként ismert negyedeket (Muszlim- zsidó- örmény- keresztény-) fogja körbe 4 kilométer hosszan. „Dicsőséges” Szulejmán török szultán építtette a 16. században. Északról kezdte a falépítést és a déli falon fejezte be, 1538-ban. Ennek a falnak a héber neve: „chomá”.
A közel 1 négyzetkilométer területű Óváros déli hatodán helyezkedik el a Templomhegynek nevezett 18 hektáros térség, amely nevével ellentétben lapos tér. Ezen állt a keresztény időszámítás utáni 70. évig a Heródes által épített monumentális Második Szentély, a „Bét Hámikdás”. Ma – több, mint 1300 éve – e tér közepén a Sziklamecset (feltételezik, hogy a Szentély helyén), a szélén az Aksza-mecset áll (ez pedig Salamon király palotájának a feltételezett helyén áll).
A Templomhegyet egy sokkalta régebbi fal vette körül, amelyet Heródes korában emeltek. Ennek a falnak a héber neve: „kotel” és mára csak a nyugati és déli részéből maradtak meg szakaszok.
A kétféle fal az Óváros déli falainál egy néhány száz méteres szakaszon megegyezik; Szulejmán mérnökei a Heródes-féle „kotel” falat felhasználták az egész Óvárost körbevevő „chomá” fal építéséhez.
Mi a Templomhegy és hogyan jött létre?
A Templomban nem imádkoztak. A szertartás látványosság volt, mely megrendült áhitatot keltett a félmillió emberben, akik Pészách (az egyiptomi kivonulás) ünnepén Jeruzsálembe zarándokoltak. Ennek a tömegnek a befogadására hely kellett.
Ezt azzal érte el Heródes, hogy az egész Moriá-hegyet, amely az Even Ha-stijját, a világ alapját jelző sziklát hordta a hátán, laposra gyalultatta és a környéket feltöltette.
A sok százezer tonnányi földet meg is kellett tartani. E célból négy grandiózus támaszfallal, más néven gyámfallal (ez héberül a „kotel”) vétette körül a körülbelül 400 dunámos telket. A támaszfalak ciklopsz-kövekből épültek. A legalsó sort az alapsziklába vájt vályúkba mélyesztették.
Az egyes kövek méretei lenyűgözőek: 12 méter × 1,2 méter × 4 méteresek; súlyuk meghaladta a hetven tonnát! E gyámfalak egy megmaradt része a Nyugati vagy Sirató Fal (Kotel Ha-maaravi).
A támaszfalak, melyeknek alsóbb sorai, mint a Kotelé is, máig a templomfal és a városfal alapját képezik, a templomhegy szintjének a magasságáig emelkedtek. E szintből emelkedett ki a Templom – ma pedig a helyén álló Omár- és Aksza-mecset.
A Templomhegy térsége trapéz alakú volt. Északon szélesebb, 313 méter; délen keskenyebb, 280 méter; hossza nyugaton 485 méter, keleten 470 méter.
A hétárkádos bejáratú El-Aksza mecset 5000 embert fogadhat be hatalmas, oszlopos bazilika-szerű belső termébe. A főbejárat előtt lépcső vezet le a föld alá.
Az alagút boltozatát óriási oszlopok tartják. Az alagút a Déli Falon lévő egykori Chuldá-kapuhoz vezet. Ezen a kapun át jött fel Izrael népe az egykori Alsóvárosból egy lejtős alagúton át a templom-udvarra.
Ebből az alagútból a „Salamon istállója” néven ismert boltozatos földalatti termekhez lehet eljutni. A helység onnan kapta nevét, hogy a Várost közel egy évezrede elfoglaló keresztesek úgy hitték, hogy itt tartotta lovait Salamon király. Ők mindenesetre istállónak használták a termeket.
A néhol négy méter vastagságú falat, amely az Óvárosnak is, a Templomhegynek is déli határa, eredetileg Heródes építette több, mint 2000 évvel ezelőtt.
„Dicsőséges” Szulejmán 1500 évvel később megerősítette e falakat. Ezt a szakaszt izraeli szakértők „Kotel Há-drominak”, Déli falnak nevezik, mert alapját a Heródes által épített gyámfal képezi, tehát a Nyugati Fal folytatása.
Ennek a falnak egy jókora részén néhány évvel ezelőtt kitüremkedés keletkezett. Kívülről szemlélve úgy tűnik, mintha a fal berogyni készülne.
A Déli fal külső felülete ezen a szakaszon igen magasan emelkedik ki a talajból, míg a belső felület bent, a Templomhegy alatt, a „Salamon istállóinak” nevezett termek külső határfala. Itt, ezekben a termekben, pontosabban azok átalakításával és egyéb, Izrael számára ellenőrizhetetlen ásatások révén folyik vagy tíz éve a grandiózus mecset-építkezés, miután Izrael, a Makkabeus-alagút új kijáratának az átadása nyomán kitört zendülést leszerelendő, engedélyt adott a Wakf-nak, a muszlim hitbizományi testületnek, hogy az átalakítsa – mecsetnek.
A békéltető aktusból a palesztinok, a Wakf vezetésével, fegyvert kovácsoltak. Az engedélyezettnél aránytalanul nagyobb építkezésekbe fogtak, amelynek a leállítására az akkori Sáron-kormány gondolni sem mert.
Déli fal: renoválás csak kívülről
Az izraeli Régészeti Hatóság szakemberei évek óta bombázzák leveleikkel, beadványaikkai a jeruzsálemi Városházát, hogy hasson oda, hogy a Wakf, a Templomhegyen egyedül rendelkezni jogosult testület tegyen valamit a déli városfal megóvásáért.
A Városháza és a Régészeti Hatóságok emberei évekkel ezelőtt a falon megejtett vizsgálaton 70 centiméteresnek mérték a kiálló falrészt. Miután kívülről méréseket végeztek, a szakemberek úgy találták, hogy belülről is szükséges a beavatkozás.
A Wakf, amely rendkívül ellenséges magatartást tanúsít Izraellel szemben, nem ad engedélyt a megrongálódott, és talán dőlésben lévő Déli fal belső oldalán lévő „Salamon istállóiban” teendő szakértői látogatásra.
Ikrima Szabri sejk, Jeruzsálem palesztin muftija arcpirítóan pimasz választ adott Olmert akkori jeruzsálemi polgármester felkérésére: „Olmert jobban aggódik az El-Aksza mecsetért, mint a muzulmánok”, majd kijelentette: semmiféle izraeli beavatkozást nem enged a Templom-hegyen.
A földalatti átalakítások a jelek szerint veszélyeztetik a Templom-hegy, különösen az Aksza-mecset és az alatta lévő alagútrendszer statikáját, annyira, hogy a további, izraeli építészeti és régészeti szakértők kizárásával végzett munkák az ott tartózkodó ezrek életét veszélyeztethetik.
A ledőlő óriás fal – akár egy földrengés következtében – „magával ránthatja” a mögötte, a Templomhegy gyomrában lévő struktúrákat, és akár az Aksza-mecset összeomlásával is járhat. Ennek viszont beláthatatlan politikai következményei lehetnek a fanatizmusra igencsak hajlamos iszlám világban.
Újságíró
