Már több mint 8 éve működik teltházzal Tel-Avivban az egyetlen magyar étterem, a Tulip. A tulajdonos Segev László azt mondja, az izraeliek körében is egyre népszerűbb a magyar koszt. Egyre többen kedvelik a töltött káposztát, a gulyáslevest, vagy éppen a szilvás gombócot.
Tel Avivban, a belváros szívében működik hamisítatlan magyar ízekkel a város egyetlen magyar étterme, a Tulip. Az izraeliek is nagyon szeretik a menüt, de hétvégente leginkább az itt élő magyarok jönnek ebédelni és vacsorázni.
“Azért vagyok büszke az étlapomra – mondja a tulajdonos, László -, mert retró étlap, tehát mondhatom úgy, hogy a nagymama által kitalált recepteket kínálom a vendégeknek.
Segev huszonhat évvel ezelőtt költözött Izraelbe, mindene a vendéglátás, feleségével, Zsuzsával, szívvel lélekkel vezetik ezt a kuriózumnak számító kis magyar szigetet Izraelben. A legbüszkébb a menüsorra. Le sem tagadhatná, hogy egy kis Magyarországot varázsolt a Közel Keletre.
“Minden nap van legalább tízféle levesem, még nyáron is, a 35 fokos izraeli hőségben, és ez bejött, ezt nagyon szereti a klientúrám. Mindig van gulyásleves, babgulyás, csirkehúsleves, vannak különböző diétás levesek, van marhapörkölt az étlapon, töltött káposzta, paprikás csirke, nokedli természetesen, borjú bécsi, székelykáposzta, spenót tükörtojással, tíz féle palacsinta. Dolgozunk, és kínáljuk a jó dolgokat.” – mondja, és nevet.
László arról is mesél, hogy az izraeliek egy kicsit másként szeretik a fogásokat. “Az igazi, régi magyar konyha egy kicsit zsírosabb, egy kicsit fűszeresebb, amit egy icipicit hamisítani kell itt Izraelben, modernizáljuk magunkat 2016-ra, egy nagyon picit lejjebb veszünk a zsírtartalomból, félretesszük az erős paprikát, de így is imádják.”
Beszélgetés közben folyamatosan érkeznek a vendégek. Az üzletvezető szinte mindenkit név szerint ismer.
“Nagyon jó a konyha, vetekszik egy házi konyhával – mondja Verebély Sándor -, a feleségem jól főz, de ide szívesen jövök. És nem csak én, hanem elhoztuk ide nem magyar barátainkat is születésnapra, akik annyira megszerették a magyar kosztot, hogy azóta ők is járnak.”
Az Izraelben élő magyarok nosztalgiázni járnak a Tulip vendéglőbe. “Az étterem nyolcadik éve működik. Az idős magyarok itt találkozgatnak. Hétvégén ide szervezik hozzám a születésnapokat, leginkább a fiatalok lepik meg a nagyszülőket. Most hétvégén például van ötven főm, az apuka 85 éves magyar, és a gyerekek meglepetésből ide hozzák az egész családot, és mit kérnek? Azt mondták, hogy nem tudják, mit akarnak, döntsd el te Laci, töltött káposzta, marhapörkölt, paprikás csirke, Gundel palacsinta, gesztenyepüré, ami szem szájnak ingere. Nem számít, mennyibe kerül, mi ezt akarjuk.”
“Nagyon jól főznek, azért jövünk ide – mondja Verebély Ágnes -, sőt egy születésnapot is rendeztünk itt, családnak és barátoknak, több mint húsz emberrel, mindenki meg volt elégedve, és visszatérő kuncsaftok lettek.”
“Mindenki magyar, a séfem, Hani Zoltánnak hívják, 64 éves, egy igazi profi, ő is volt Magyarországon maszek, séf helyettes a budapesti Gundel étteremben, tehát egy olyan szakács, aki tudja, mennyi só kell bele. Én erre nagyon büszke vagyok. Nálam a lányok nem töltik a sótartót, csak egy hónapban egyszer. Nem kell a só. Az ételnek megvan az íze. Ő van nekem a konyhán, ő az, aki megadja a jó ízt az étteremnek. A kiszolgálásnál a Csilla egy bűbájos kis magyar lányka Zalaegerszegről, ő is három éve van velem, a Zolinak a kislánya majdnem egy éve alijázott, ő is itt van. Feleségem természetesen, ha akarom, ha nem, mindig velem van, úgyhogy csináljuk, építjük és igyekszünk egy kis pénzt is keresni néha.”
László azt mondja, hosszú távon tervez, és a következő években is biztosan kinyit majd minden nap.
A Tulipról szóló riport az 5:50 perctől kezdődik:
Forrás: ATV
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
