Benjámin Netanjahu kormányfő ígérgetésekkel, fiókokban lapuló reform csomagok előbányászásával, bizottság felállításának manipulatív látszat-intézkedésével, sőt Gilád Salit fogolycseréjével számolta fel 2011-ben a több százezres, hetente utcára vonuló, társadalmi igazságosságot követelő mozgalmat. Célja nem az elégedetlenség okainak felszámolása, hanem a tüntetések leállítása, a kormány bukásának megakadályozása volt – állította szombat esti magazinműsorában a tízes tévécsatorna.
2011 nyarán hónapokig tüntetők lepték el Tel – Aviv belvárosát. A fiatalok sátorvárossá változtatták a Rothschild sétányt, és szombat esténként egyre többen, augusztusra már félmillióan vonultak végig a város utcáin könnyebb megélhetést, a források és a jövedelmek igazságosabb elosztását, a drágaság letörését követelve. Aztán hirtelen, egyik hétről a másikra mindez véget ért, noha azóta is kiugró világviszonylatban a drágaság, tovább nőtt a társadalmi egyenlőtlenség, a különbség a csekélyebb jövedelműek és az érdekeiket ügyesebben érvényesítők, a húsos fazékhoz közelebb lévők között. A tévé bemutatta, miként törte le anno Netanjahu az utcákon hömpölygő tömegek mozgalmát a követelések teljesítése nélkül.
Icik Smuli, a diákszövetség akkori vezetője elmesélte, miként próbálta rávenni a kormányfő a diákság helyzetének alapvető könnyítését célzó szép ígéretekkel, hogy a diákok hagyják el az akkor már országszerte szerveződő sátor-táborokat és a tüntetéseket.
Miután ez nem sikerült, mert Smuli elutasította, Netanjahu sajtótájékoztatón a médián át közvetlenül azóta sem megvalósított könnyítéseket ígért: több tízezer férőhelyes kollégium építést, ingyenes utazást a diákoknak a tömegközlekedésben, negyedik évi díjmentes tanulást.
A tömeg azonban nem hitt neki és az utcán maradt, s ekkor több neves gazdasági szakember sikertelen becserkészése után végül hatalmas nyomással Manuel Trajtenberg közgazdász professzort vette rá egy reform bizottság felállítására, amely választ ígért a tüntetők legfőbb követeléseire.
Gidon Szár akkori oktatási miniszter a tévében beszámolt róla, hogy a bizottság számára végre előszedhette a fiókjában porosodó reform csomagot, ami szinte egy az egyben bekerült a Trajtenberg bizottság nagy média kampánnyal beharangozott jelentésébe, mely a drágaság csökkentéséhez, az életszínvonal emeléséhez, a társadalmi egyenlőség növeléséhez szükséges intézkedéseket fogalmazta meg.
A reform -ígéretek hatására sem csillapodtak azonban a tüntetések, és ekkor, a jelentés ünnepélyes átvétele után két nappal következett egy hajmeresztően cinikus lépés: a közfelháborodás lecsillapítására és a kormányzatba vetett bizalom mindenáron történő visszaszerzésére Netanjahu bejelentette az akkor öt éve a Hamász fogságában a Gázai övezetben lévő Gilád Salít hazatérését.
Mint Cvi Hauzer, a kormány akkori titkára elmondta, ezzel képletesen egy vödör hideg vizet zúdított a tömegre, a tizedes több mint ezer palesztin fogolyra való kicserélése lecsillapította a politikai rendszerrel szembeni hiteltelenség érzését és lehűtötte a kiábrándultságot, noha katonai és biztonságpolitikai szempontból elfogadhatatlan döntés volt.
Izrael újra csendes lett, és azóta is csendes, a követeléseket nem vívta ki, de 2011 nyara mégsem volt hiába: alapvetően megváltozott a közbeszéd, tömegigény lett a drágaság mérséklése, intézkedéseket hoztak az oligarchák – legalábbis a kevésbé sikeres oligarchák – ellen, megváltozott a társadalom tudatossága, az egyének sokkal bátrabban kiállnak jogaikért a közintézményekkel szemben. Azóta semmi sem a régi, noha megtört a legendás nyári népmozgalomban megtapasztalt társadalmi egység, ismét sikerült egymás ellen fordítani, kijátszani és megosztani a különböző társadalmi csoportokat.
A tévé magazinműsora szerint az évtized eleji egyenlőségi mozgalmak felszín alatti hatását jelzik korunk külföldi jelenségei, pl. Bernie Sanders, egy nyíltan szocialista induló váratlan, és több államban átütő sikere a Demokrata párt jelöltségéért Amerikában, sőt valahol a tömegek nagyobb egyenlőséget követelő lázadásának jele még a Brexit is.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
