Benjámin Netanjahu kormányfő ígérgetésekkel, fiókokban lapuló reform csomagok előbányászásával, bizottság felállításának manipulatív látszat-intézkedésével, sőt Gilád Salit fogolycseréjével számolta fel 2011-ben a több százezres, hetente utcára vonuló, társadalmi igazságosságot követelő mozgalmat. Célja nem az elégedetlenség okainak felszámolása, hanem a tüntetések leállítása, a kormány bukásának megakadályozása volt – állította szombat esti magazinműsorában a tízes tévécsatorna.
2011 nyarán hónapokig tüntetők lepték el Tel – Aviv belvárosát. A fiatalok sátorvárossá változtatták a Rothschild sétányt, és szombat esténként egyre többen, augusztusra már félmillióan vonultak végig a város utcáin könnyebb megélhetést, a források és a jövedelmek igazságosabb elosztását, a drágaság letörését követelve. Aztán hirtelen, egyik hétről a másikra mindez véget ért, noha azóta is kiugró világviszonylatban a drágaság, tovább nőtt a társadalmi egyenlőtlenség, a különbség a csekélyebb jövedelműek és az érdekeiket ügyesebben érvényesítők, a húsos fazékhoz közelebb lévők között. A tévé bemutatta, miként törte le anno Netanjahu az utcákon hömpölygő tömegek mozgalmát a követelések teljesítése nélkül.
Icik Smuli, a diákszövetség akkori vezetője elmesélte, miként próbálta rávenni a kormányfő a diákság helyzetének alapvető könnyítését célzó szép ígéretekkel, hogy a diákok hagyják el az akkor már országszerte szerveződő sátor-táborokat és a tüntetéseket.
Miután ez nem sikerült, mert Smuli elutasította, Netanjahu sajtótájékoztatón a médián át közvetlenül azóta sem megvalósított könnyítéseket ígért: több tízezer férőhelyes kollégium építést, ingyenes utazást a diákoknak a tömegközlekedésben, negyedik évi díjmentes tanulást.
A tömeg azonban nem hitt neki és az utcán maradt, s ekkor több neves gazdasági szakember sikertelen becserkészése után végül hatalmas nyomással Manuel Trajtenberg közgazdász professzort vette rá egy reform bizottság felállítására, amely választ ígért a tüntetők legfőbb követeléseire.
Gidon Szár akkori oktatási miniszter a tévében beszámolt róla, hogy a bizottság számára végre előszedhette a fiókjában porosodó reform csomagot, ami szinte egy az egyben bekerült a Trajtenberg bizottság nagy média kampánnyal beharangozott jelentésébe, mely a drágaság csökkentéséhez, az életszínvonal emeléséhez, a társadalmi egyenlőség növeléséhez szükséges intézkedéseket fogalmazta meg.
A reform -ígéretek hatására sem csillapodtak azonban a tüntetések, és ekkor, a jelentés ünnepélyes átvétele után két nappal következett egy hajmeresztően cinikus lépés: a közfelháborodás lecsillapítására és a kormányzatba vetett bizalom mindenáron történő visszaszerzésére Netanjahu bejelentette az akkor öt éve a Hamász fogságában a Gázai övezetben lévő Gilád Salít hazatérését.
Mint Cvi Hauzer, a kormány akkori titkára elmondta, ezzel képletesen egy vödör hideg vizet zúdított a tömegre, a tizedes több mint ezer palesztin fogolyra való kicserélése lecsillapította a politikai rendszerrel szembeni hiteltelenség érzését és lehűtötte a kiábrándultságot, noha katonai és biztonságpolitikai szempontból elfogadhatatlan döntés volt.
Izrael újra csendes lett, és azóta is csendes, a követeléseket nem vívta ki, de 2011 nyara mégsem volt hiába: alapvetően megváltozott a közbeszéd, tömegigény lett a drágaság mérséklése, intézkedéseket hoztak az oligarchák – legalábbis a kevésbé sikeres oligarchák – ellen, megváltozott a társadalom tudatossága, az egyének sokkal bátrabban kiállnak jogaikért a közintézményekkel szemben. Azóta semmi sem a régi, noha megtört a legendás nyári népmozgalomban megtapasztalt társadalmi egység, ismét sikerült egymás ellen fordítani, kijátszani és megosztani a különböző társadalmi csoportokat.
A tévé magazinműsora szerint az évtized eleji egyenlőségi mozgalmak felszín alatti hatását jelzik korunk külföldi jelenségei, pl. Bernie Sanders, egy nyíltan szocialista induló váratlan, és több államban átütő sikere a Demokrata párt jelöltségéért Amerikában, sőt valahol a tömegek nagyobb egyenlőséget követelő lázadásának jele még a Brexit is.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
[…] eddig őket a jobb- és baloldali rivalizálás, a politika eddig nem vitte az utcára. (Utoljára 2011-ben Tel-Avivban sátorvárossal, felvonulásokkal követeltek több százezren igazságosabb gazdasági […]