Izraelben és Amerikában egyaránt tisztelték Elie Wieselt

A Nobel-díjas író könyvei között - fotó: COURTESY OF THE ASSOCIATED PRESS

Az 1928-ban Máramarosszigeten született és szombaton New Yorkban elhunyt Elie Wiesel munkássága nyomán számos országban a tananyag és az értelmiségi közbeszéd részévé vált a holokauszt tanulságainak levonása. Egyaránt tisztelték Amerikában és Izraelben, közéleti szerepléséért 1986-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki, az Éjszaka című könyvéért az irodalmi Nobel-díj esélyesei között is számon tartották.

Elie Wiesel személyes és családi tragédiáját – Máramarosszigetről történt 1944-es deportálását és lágerbeli szenvedéseit – sok más túlélőhöz hasonlóan egy évtizeden át próbálta eltemetni magában. Az Éjszaka című, világhírt hozó művét csak az ötvenes évek végén vetette papírra előbb jiddis, majd francia és végül angol nyelven, egyre rövidebb terjedelemben.

A történtek évekig tartó belső, lelki feldolgozása után megírt könyv eleinte visszhangtalan maradt, csak évek múltán kezdett nemzetközi méretekben ismertté válni.

Ekkor kezdődött el a második világháborús zsidóüldözések nemzetközi, társadalmi feldolgozása, amit éppen az egyéni sorsok köztudatba kerülése, köztük Elie Wiesel könyve eredményezett. A hatvanas évek közepéig Wiesel szinte éhezett, noha sok nyelvet magas szinten ismert és egyszerre három lapot is tudósított New Yorkból, az izraeli Jediót Ahronótot, egy francia és egy jiddis újságot.

A hatvanas évek közepétől Wiesel munkájának is köszönhetően a zsidó holokauszt az egyedi népirtás történetén túl a népekhez, nemzetiségekhez való tartozás miatt, rasszista igazságtalanságok és genocídium jelképévé vált.

Wiesel számára, afféle modern prófétaként, a holokauszt megismertetése és oktatása túlmutatott önmagán: az egyetemes morális értékek jegyében a hallgatás elleni harc indoklása is lett, hogy soha sehol ne lehessen többé a holokauszthoz hasonló népirtás.

Ezért nemzetközi tekintélyét is felhasználva, élő lelkiismeretként számos nemzetközi konfliktus idején megszólalt, egyebek közt Kambodzsa, Bosznia, a kurdok, az afrikai éhezők és a darfuri válság ügyében is. A Nobel-békedíj átvételekor, 1986-ban céljairól szólva azt mondta, hogy “megpróbáltam életben tartani az emlékezetet, harcolni a felejtés ellen. Mert ha felejtünk, akkor bűnösökké, cinkosokká válunk.”

Elie_Wiesel_(1987)_by_Erling_Mandelmann
Elie Wiesel 1987-ben – fotó: Erling Mandelmann

“Megesküdtem, hogy soha nem hallgatok az emberi szenvedés és megaláztatás láttán. Állást kell foglalnunk. A semlegesség a zsarnokot segíti, sohasem az áldozatot, a kínzót, és nem a meggyötört embert” – hangsúlyozta.

Wiesel gyakran hangoztatta, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség, és szembeszállt a rasszizmus minden formájával. Egy 1992-es interjújában úgy fogalmazott, hogy “egyik embercsoport vagy vallás sem felsőbb- vagy alsóbbrendű. Minden népcsoport feletti kollektív ítélkezés hibás, csak a rasszisták tesznek ilyet.”

Eli Wiesel először 1949-ben látogatott el Izraelbe, ahonnan már a Jediót Ahronót külföldi tudósítójaként tért vissza 1950 januárjában Párizsba. Útjáról 2010-ben azt mondta, hogy “amikor egy zsidó először utazik Jeruzsálembe, az nem az első látogatás, hanem a hazaérkezés”.

Wiesel sokszor felhívta a figyelmet a zsidó nép Jeruzsálemhez fűződő különleges kapcsolatára, és bírálta Barack Obama amerikai elnököt, amiért Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőtől a kelet-jeruzsálemi építkezések leállítását követelte.

“Jeruzsálem a politika fölött áll”- vélekedett. “A Szentírás több mint hatszázszor említi, a Korán viszont egyszer sem. A zsidó néphez tartozik és több mint egy város” – nyilatkozta. 2014-ben az Erős Szikla fedőnevű hadművelet idején a palesztin civil lakosság védőpajzsként való felhasználása miatt elítélte a Gázai övezetet uraló radikális iszlamista Hamász mozgalmat.

Wiesel aktívan próbálta akadályozni az iráni atomtörekvéseket, és amikor Netanjahu 2015 februárjában az amerikai kongresszusban elmondta vitatott beszédét Obama iráni atomegyezménye ellen, akkor a díszvendégek sorában foglalt helyet, amivel kiváltotta a Háárec című izraeli újság bírálatát.

A zsidó állam feltétlen támogatása és nemzetközi tekintélye nyomán két izraeli miniszterelnök, az 1999-től 2001-ig kormányzó Ehud Barak és Benjámin Netanjahu jelenlegi kormányfő is felkérte az államelnöki feladatra, noha nem volt izraeli állampolgár.

MTI