Muszlim vagyok, így tudom, hogy terhes nőket hasba szúrni nem „ellenállás.” Halálra késelni egy kislányt, éppen ott, ahol leginkább biztonságban hiszi magát, nem „ellenállás”…
[A fordító előszava: Izraelben az utóbbi időben ismét elszaporodtak a merényletek: a hónap elején egy vendéglőben mészároltak le terroristák négy embert, ezen a héten pedig három támadás történt civilek ellen. Ezek közül talán a legtragikusabb, hogy egy palesztin terrorista álmában szúrt le egy izraeli kislányt. A lenti cikk lényegében nem tartalmaz semmi újdonságot, legfeljebb a nézőpontja szokatlan: ugyanis egy palesztin arab lány írta. Mindig van egy pikáns varázsa, amikor a „túlsó oldalról” kritizálja valaki a „sajátjait” – főleg, hogy Nadiya Al-Noor valóban aktívan részt vesz a helyi közéletben, és láthatóan komolyan veszi a békeaktivizmust. Nem túl bonyolult, de fontos és korrekt írás.]
Míg 2016. június 30. reggelén gyermekek milliói keltek izgatottan a nyári szünet első napjára, egy gyermek nem ébredt fel. Egy izraeli kislányt, a 13 éves Hallel Yaffe Arielt brutálisan meggyilkolta a saját ágyában egy 17 éves palesztin terrorista. Betört a házukba és leszúrta. Egy újabb élet ért véget az értelmetlen erőszak miatt. Egy újabb lélek távozott idő előtt a világból. De csak kevés muszlim gyászolja őt, mivel Hallel izraeli zsidó volt.
Muszlim vagyok, így tudom, hogy amikor palesztin terrorizmusról van szó, túl sok muzulmán válik álszentté. Szemtanúja voltam a muszlim közösséget megfertőző, általános, romboló antiszemitizmusnak. Hallottam vallási vezetőink, politikusaink, és akár a liberális muszlim aktivisták szájából. Elborzadva néztem, hogy olyanok próbálják kétségbeesetten igazolni a palesztin terrorizmust, akiket valaha tiszteltem. Miért? Miért ítéljük el a terrorizmus összes formáját, ha közben mindent megteszünk, hogy legitimálhassuk az izraeli zsidók elleni erőszakot?
Okoljuk a „cionizmust”. Okoljuk a „megszállást”. Okoljuk az „apartheid”-ot. Felülünk az Al-Jazeera hírtévé ócska hazugságainak, mint például: „Az izraeliek elzárták a vizet!” „Az izraeliek le akarják rombolni az Al-Aksza mecsetet!” Közben még csak el se akarjuk ismerni Izraelt. Egyszerűen „Palesztinának” hívjuk. Az izraeliek elleni erőszakot sem hívjuk terrorizmusnak, hanem álszentül kiabáljuk: „Az ellenállás nem lehet bűn!”
Hadd mondjak valamit. Terhes nőket hasba szúrni nem „ellenállás.” Egy kávézóban emberekre lövöldözni nem „ellenállás”. Járókelők közé hajtani autóval nem „ellenállás”. Felrobbantani egy buszt nem „ellenállás”. Betörni egy családi házba és meggyilkolni egy anyát a gyermekei szeme láttára nem „ellenállás”. És halálra késelni egy kislányt, éppen ott, ahol leginkább biztonságban hiszi magát, nem „ellenállás”. A terrorizmus nem ellenállás. A terrorizmus igazolhatatlan bűn.
A világ muszlimjai következetesen elítélik az Iszlám Államot és más, az Iszlám nevében elkövetett terrorizmust. Ismerek ilyen muszlimokat: vallásközi békítőket, orvosokat, melegjogi aktivistákat, és még sokakat. Őszintén gyűlöljük az Iszlám Államot és a terrorizmust. Kiállunk a keresztények, ateisták, hinduk, síiták, ahmadik (indiai muszlimok), és minden érintett közösség üldöztetése ellen. Keservesen zokogunk, ha megölnek egy palesztint, de amikor a palesztin terrorizmus miatt hal meg egy zsidó, akkor vagy elfordulunk, vagy úgy formáljuk át a történetet, mintha a terrorista lenne az áldozat. Ez tűrhetetlen.
David Cameron brit miniszterelnök azt mondta: „Ha szerinted az erőszak Londonban elfogadhatatlan, de az öngyilkos robbantások Izraelben más lapra tartoznak, akkor te magad is a probléma része vagy.” Teljesen igaza van. A terror az terror, még ha izraeliek ellen is irányul. Kár próbálkozni, hogy az Izraelben túlságosan gyakran megjelenő terrorizmust igazoljuk vagy mentegessük. Ártatlan emberek halnak meg. Az ő életük ugyanolyan fontos, mint akiket Párizsban, Brüsszelben, Nigériában, Törökországban, Pakisztánban, Jordániában, Indonéziában, Jemenben, Libanonban Irakban vagy Szíriában mészárolnak le. Nem érdemelnek halált.
Természetesen el kell ítélnünk minden olyan esetet is, ahol az izraeli, vagy bármelyik másik kormány vagy hatóság követ el bármilyen igazságtalanságot. Természetesen el kell ismernünk a palesztinok élethez való jogát, de egyik élet sem ér többet a másiknál. Egy izraeli halála éppolyan veszteség, mint egy palesztiné. Egy tragédia nem lehet versengés tárgya. Mindkét oldalt meg kell gyászolni és mindkét oldalon küzdeni kell az újabb halálesetek megelőzéséért. El kell ítélnünk minden terrorcselekményt, nem pedig mindenáron megindokolnunk őket. Nem hibáztathatjuk a gyilkosságok áldozatait, és nem menthetjük fel a terrorista gyilkosokat. Ha igazoljuk a terrorcselekményeket, azzal azt üzenjük, hogy valójában nem is hiszünk a békében.
Ha terroristákat mentegetsz, a terrorizmust támogatod. Pont. Amíg nem ítéljük el a terrorizmus minden formáját, és minden terroristát, akárhonnan is jött, addig mi, muszlimok, álszentek vagyunk. Márpedig Allah nem szereti az álszenteket.
Csütörtökön a világ elvesztett egy gyönyörű kislányt. Nem szabad Hallel halála mellett elmennünk. Küzdenünk kell az antiszemitizmus minden formája ellen, így a palesztin terrorizmus ellen is. Ez egy szörnyű tragédia, és azon kell dolgoznunk, hogy ugyanez más gyermekével ne történhessen meg. Afshine Emrani, egy iráni-amerikai barátom szavaival élve: „Kérünk, Urunk, segíts rajtunk, ha már egy kaddist se mondhatunk el egy tizenhárom éves kislányért.”
Nadiya Al-Noor / timesofisrael.com – fordította: Tucker Dávid
