Netanjahu Afrikában

Civil projektek helyett katonai felszerelések. Egy dél-szudáni lakos fegyverrel. - Fotó: Steve Evans

Benjámin Netanjahu miniszterelnök és neje történelmi látogatást tett Afrikában, ahol évtizedek óta nem járt izraeli kormányfő. Netanjahu az afrikai országokkal való kapcsolatok javítását és erősítését tűzte ki látogatása céljául. Az utazás útvonala Uganda, Kenya, Ruanda, és Etiópia volt.

1967-ig Izraelt a gyarmatosítás elleni küzdelem, és az igazság bajnokának tekintették. Az újonnan függetlenné vált afrikai országok üdvözölték az Izraelből kapott katonai és civil támogatást, és Izraellel együtt szavaztak az ENSZ-ben. Jeruzsálem elítélte az apartheidet, a rasszizmust, és a diszkriminációt. Izrael és az afrikai kontinens kapcsolata tovább erősödött az 1956-os szuezi válság nyomán (amire Izraelben “Kades akció“-ként emlékeznek).

Abban az időben fogant David Ben Gurion miniszterelnök “perifériák szövetsége” tétele, miszerint a szomszédos, ellenséges arab országok erejének csökkentése érdekében Izraelnek szövetséget kell létrehoznia a Közel-Kelet perifériájának országaival, például Etiópiával, valamint az ellenséges arab országokban található kisebbségekkel, például a dél-szudáni keresztény lázadókkal. A “perifériák szövetsége” révén született az erős szövetség Izrael és Uganda között, amely a mai napig fontos útvonala az Izraelből Dél-Szudánba áramló katonai támogatásnak.

Az 1967-es háború után az egyiptomi és szír területek, valamint Ciszjordánia és Gáza izraeli megszállása, az ezeken a területeken folytatott letelepedés miatt egyre többen bírálták Izraelt: Izrael a világ közvéleménye nagy részének szemében megszálló és gyarmatosító rendszerré vált. Ugyanabban az időben az arab országok pénzt és olajat kezdtek küldeni a törékeny afrikai országoknak.

Közvetlenül a jom kipuri háború után, 1973-ban sok el nem kötelezett ország, és szinte minden afrikai ország megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel. A jom kipuri háború után növekvő elszigeteltségének enyhítésére Jeruzsálem biztonsági együttműködési kapcsolatokat hozott létre a legbrutálisabb rendszerekkel Afrikában, Latin-Amerikában, Ázsiában, és a Karib térségben.

Az izraeli biztonsági export logikája néhány ország vonatkozásában jórészt gazdasági volt, például Burundiban és a Közép-Afrikai Köztársaságban. Más országok vonatkozásában Izrael és az Egyesült Államok párhuzamos érdekeiből adódott, a hidegháború részeként például Zaire és Csád esetében, további országokban a szoros kapcsolatokból következett, mint a dél-afrikai apartheid kormánynál. Bizonyos esetekben pedig Izrael mindkét oldalnak adott el fegyvereket, például a polgárháborúk idején Angolában, és Nigériában.

***

Izrael 50-es, 60-as évekbeli nagyszerű civil projektjei az afrikai kontinensen már régen feledésbe merültek, 1973 óta az izraeli polgári segítség már csak egy csepp, amit elnyel az Afrikába irányuló katonai, és biztonsági támogatás tengere. Különösen a 90-es évek óta, amikor sok afrikai ország kezdte felújítani diplomáciai kapcsolatait Izraellel.

Így például mekkora előnye származik a Guinea lakosainak az izraeliek által épített és működtetett kórházból, párhuzamosan a fegyverszállításokkal és kiképzésekkel , melyeket Izraeltől kapnak azok a biztonsági erők, melyek Guinea lakosait kínozzák és gyilkolják? Ruandában a népirtás emlékére a “Jad Vasem” mintájára alapítottak múzeumot, miközben a polgárháborúhoz – amely 1994 áprilisában népirtássá fajult – néhány évvel korábban elkezdődtek az izraeli fegyvereladások.

Az utóbbi években Izrael folytatja a biztonsági exportot Ruandába, annak ellenére, hogy Ruanda támogatja a vele szomszédos országokban működő gyilkos milíciákat, és az afrikai kontinens egyik olyan országának számít, amely polgárait a legszigorúbban ellenőrzi, ahol az ellenzék aktivistáit, emberjogi aktivistákat és újságírókat rabolnak el, kínoznak és gyilkolnak meg, tüntetnek el.

Netanjahu nem látogatta meg Ugandában a Dél-Szudánból érkezett menekülteket, akik Juba kormányának biztonsági erői és fegyveres milíciái elől menekültek el. Ezek a biztonságiak izraeli fegyverrel felszerelve és izraeli követési rendszert használva emberiség elleni bűncselekményeket követnek el.

Netanjahu nem kért bocsánatot Etiópia polgáraitól azért a biztonsági támogatásért, amit Izrael a katonai hunta számára nyújtott, amely sok százezer embert gyilkolt meg az országban, és nem magyarázta meg Etiópia polgárainak azt a katonai támogatást, amelyet jelenleg nyújt Izrael az etiópiai egypárti elnyomó rezsimnek.

Netanjahu nem mondott semmit Kenya polgárainak, akik az izraeli biztonsági támogatást élvező korruptságukról, gyilkosságaikról, kínzásaikról, valamint polgárok eltüntetéséről hírhedt biztonsági erőktől szenvednek.

Netanjahu Uganda polgáraitól sem kért bocsánatot az utóbbi évek biztonsági támogatásáért, a korrupcióhoz, és elnyomáshoz való izraeli hozzájárulásért. Idi Amin 1971-es hatalomra jutása sem került szóba Izraellel kapcsolatban, valamint a korábbi széleskörű elnyomás, és az emberi jogok megsértése Ugandában.

***

Izrael az Egyesült Államok és Oroszország után a világ harmadik legnagyobb biztonsági, és katonai felszerelés exportőre. Az ebből származó bevétel az ország összes exportbevételének 16%-át jelenti. (Összehasonlításképpen: a mezőgazdasági termékek exportjából származó bevétel az összes exportbevétel 1-2%-a.)

A világ több pontján szervezett biztonsági kiállítások tért adnak az eddigi és a jövőbeli potenciális vevőkkel való kapcsolatteremtésre. A kiállításokon a védelmi minisztérium export osztályának szervezésében létrehozott nemzeti pavilonok összefogják az izraeli biztonsági ipar résztvevőit, melyek világviszonylatban élenjárónak számítanak. A pavilonok komoly vonzóerőt jelentenek a kiállítások szakmai látogatói számára.

Az izraeli katonai technológiák kereskedelmi bemutatásának nagy előnye a “gyakorlatban bevált” márkajelzés.

A biztonsági kereskedelem szempontjából ma már csak Afrika és Latin Amerika országai számítanak fejlődő piacoknak, ami azt jelenti, hogy az ottani fegyver-, és katonai technológiai kereslet évről-évre növekszik. Az Izraelből az afrikai országokba irányuló biztonsági export mértéke 2013-ban az előző év duplájára növekedett, és elérte a 223 millió dollárt. 2014-ben az Afrikába irányuló kivitel 40%-al növekedett, 318 millió dollárra.

2013-ban Izraelben 1006 cég foglalkozott biztonsági exporttal, közülük 312 magáncég – amelyek körülbelül 19 ezer kereskedelmi engedélyt kaptak, és 8716 exportengedélyt.

Egy zárt körről van szó, nyugalmazott tisztek kasztjáról, akik szolgálatuk után, türelmi idő letöltése nélkül élvezik ezt a kiváltságot. Ez a tőke – hatalom – biztonság beteg kapcsolata, amely a nyilvánosság radarja alatt működik. A dolgot “rendezi” ugyan a védelmi export ellenőrzési törvénye, de ez egy nagyon részleges szabályozás. A rendezés a rendszer falai mögött zajlik, a civil társadalom ellenőrzése nélkül. Példának elég felhozni Ehud Barakot, aki miniszterelnök, biztonsági miniszter, és a hadsereg főparancsnoka volt, és a biztonsági exporttal (avagy felszereléssel, és hozzáértéssel való kereskedelemmel) foglalkozik valahányszor egy időre visszavonul a politikától.

De az etikai, és erkölcsi vonatkozások messze túlmutatnak a hagyományos igazgatási ügyek tisztaságán. Az izraeli társadalom soha nem foglalkozott mélyrehatóan azzal a ténnyel, hogy izraeli fegyverek, izraeli katonai tapasztalat és szakmai tudás áramlik szüntelenül a világ minden tájára. Ez az izraeli hadsereg valóban hosszú karja, amely mindenhova elér, beleértve a legsötétebb rezsimeket, és a legbrutálisabb konfliktusokat. A védelmi ipar valóban kritikus eleme az izraeli gazdaságnak: több milliárdos devizabevételt jelent, és több ezer munkahelyet. De ennek ára van.

***

51 nagy társaság képviselője csatlakozott Netanjahu afrikai utazásához. Köztük a legnagyobb izraeli katonai ipari, és biztonságtechnológiai cégek képviselői.

megosztas banner