Az 1938-ban Haifán szíriai zsidó családba született Mose Safdie, Izrael legnevesebb építésze igazi bolygó zsidó: egyformán híres polgára Kanadának, Amerikának és Izraelnek. Szüleivel 15 évesen költözött Kanadába, ahol a hatvanas évek közepén világhírű lett Habitat 67 nevű montreali projektjével: a kaptárszerű, háromdimenziós előregyártott lakóegységekből megteremtett épületekkel.
Később az egész világon ikonikus építészeti csodákat teremtett, s több helyen is irodát nyitott, természetesen Izraelben is. Szülőhazájában többek közt a nevéhez fűződik a tervezőasztalon kitalált új város, Modiin koncepciójának a kidolgozása, a repülőtér új, harmadik terminálja, és a Jad Vasem történeti múzeuma.
Safdie állandó vándorlása dacára nem csak nem hontalan, hanem számos otthona van:
Alapvetően Bostonban él, de lakása van Jeruzsálem óvárosában, a Siratófallal szemben is. Nappalijából és hálószobájából a Mória hegyet, s az egykori zsidó Szentély helyén lévő al-Aksza mecsetet látja, háttérben az Olajfák hegyével, s a messzi távolban tiszta időben felsejlik a Jordán völgye. A nappaliból és a hálóból Jeruzsálem legszebb kilátása nyílik, szinte érinthető közelségbe kerül a Siratófal. Ha kilép a teraszra hol a müezzint, hol a templomok harangjait, hol pedig a sófárt hallja, s a nyüzsgő tömegben az egész világról érkezett turistákat és a szintén igen színes helyi lakosságot csodálhatja.
A Jediót Ahronót cikkéből kiderül, hogy óvárosbéli lakását 1970-ben vette, amikor a három évvel korábbi győzedelmes hatnapos háború harcai után még romok voltak körös-körül. Megvett egy három szobából álló romhalmazt, amelyet valószínűleg még a keresztesek idején építettek. Két évig tartott a felújítása, s már 44 éve lakja családjával, ha éppen Izraelben tartózkodnak.
Akkoriban pályázatokat írtak ki az óváros zsidó negyedének a jordánok által romként hátrahagyott helyeire, s azokat a házmaradványokat, amelyeket alkalmatlannak ítéltek nagyobb, több lakásos épületek kialakítására, egyénileg szerezhette meg a legjobb ajánlatot ígérő vállalkozó kedvű – és persze pénzes – jövendő tulaj.
Safdie természetesen már látta lelki szemeivel hogy miként alakít ki az egykori belső udvarból és apró szobácskákból álló romokból olyan otthont, amely a lehető legtöbbet megőrzi a régi korok hangulatából, a hely történelmi jellegéből, miközben élhető teret nyújt egy kétgyerekes házaspárnak.
Egy újabb emeletet is ráhúzott az alapokra, s mindig ügyelt rá, hogy becsalogassa helyiségeibe a természetes napfényt, ahogy minden más épületénél is megtette. Ráadásul úgy helyezte el az ablakokat és a szellőzőnyílásokat, hogy a levegő állandóan áramlik, és még a meleg nyári napokon sincs szükség klíma berendezésre.
Óvárosba költözésekor még rengeteg nem vallásos család élt az óváros zsidó negyedében, de mára csak mutatóba maradtak. Egekbe szöktek az árak, és főként angolszász ultra ortodoxok vették át az uralmat.
Mose Safdie eddig se panaszkodhatott, de újabban rengeteg munkája van: bostoni irodájában kilencven ember dolgozik projektjein. Ugyanis idős korára ismét felfigyeltek rá a szingapúri Marina Bay Sands épület hatalmas nemzetközi sikere nyomán.
Safdie rendkívül elégedetlen Jeruzsálem óvárosának jelenlegi állapotával. Szerinte noha ez a zsidóság legszentebb helye, építészetileg mégis teljesen elhanyagolták az utóbbi évtizedekben, nincs tartalma, teljesen katyvasszá vált.
Úgy véli fontos nemzeti feladattá kéne tenni az óváros rekonstrukcióját és 5-6 éven belül vissza kéne szerezni régi fényét. Attól tart, hamarosan egyszer csak azt mondja Izraelnek az UNESCO: mi történt felügyeletek alatt ezzel a hellyel? Mindez szerinte odafigyelés kérdése lenne.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
