Vallásos emancipáció Jeruzsálemben
Izraelnek a zsidók számára legszentebb pontján nem teljes a béke – a Fal Női csoport tagjai havonta igyekeznek megdönteni a Siratófalnál kialakult status quo-t.
Hajnal 6 óra, Szonja hív: Akkora a tömeg, hogy máshol kell találkoznunk! – A rabló mindenit! Nem csörgött semelyik órám – nyekergem. Most kéne találkoznunk a női szakasszal szembeni biztonsági kapunál a Siratófalnál. Ros hódes (a hónap első napja, újhold) van.
Szeretem megünnepelni az új hónapot, ezt a női ünnepet. Az Öreg szavait megfogadó nők nem támogatták az aranyborjú összerakását és nem adták bele a közösbe az ékszereiket, ezért tőle ajándékba megkapták minden hónapra ezt a napot. Férfiak is ünneplik az újholdat, de a Mózest követő nőkre emlékezve a nők nem is dolgoznak, vagy csak a háztartási tennivalóikat látják el ezen a napon. Előírás nincs, vannak akik összeülnek tanulni, vannak akik új ruha viselésével ünnepelnek, vannak akik anya-lánya napot tartanak. Mi a részvételünkkel támogatjuk a reform női csoportot, a Fal Nőit, a Women of the Wall-t. Így ünneplünk mi. Ma állítólag viszonylagos nyugi lesz, nem tartóztatnak le senkit előreláthatólag.
Ezen morfondírozom miközben fütyörészve száguldok a reggeli napsütésben. Szöget üt a fejembe: mivel ébresztett Szonja? Hogy tömeg van? Tegnap azt beszéltük, hogy negyven haredi nő fog ellentüntetni. A harediek a zsidóság modernizálását elvető irányzata, elveikkel ellenkezik a Fal Nőinek az emberiség előrehaladását követő vágya, hogy a Falnál imádkozhassanak.
Már a kaputól látom és hallom az őrületet. Torlódik a tömeg. Vajon mennyien férnek el a Fal előtti téren? Az Élet Menetén nyolcezren voltak itt és az is jókora embermassza volt. Fúrom át magam a sokaságon, imádkozó nőkön, vagy inkább lányokon, és – ahogy jobban megnézem, a fenébe – bakfisokon! Tolakodom a térd fölöttig érő nyári ruhámban. Épp nem köpnek le. Sehol nem látom a Fal Nőit. Egy zsákból nyalókát osztogatnak a kislányoknak. Venném elő a telefonomat, hogy felhívjam Szonját, amikor a női szakasz bejáratánál Andrea fúródik szembe velem és azt mondja, a zászlóknál vannak a nők, fogjam meg a vállát, átfurakodunk együtt.
Andrea az a barátnőm, aki kipában jár hétköznap és tfilinben imádkozik, szép színes tálesze van és nagyon sok médiamegjelenést gyűjtött össze a három jeruzsálemi éve alatt, amely során csatlakozott a Fal Nőihez. Andrea úgy szokta becsempészni a tfilinjét, hogy a karjára már otthon felteszi és valami hosszú ujjút vesz rá, a fejre valót pedig a zsebében hozza át a biztonsági ellenőrzésen keresztül és csak a Falnál köti fel. A nőknek nincs előírva a tálesz, se a tfilin. A tálesz a sál, amelyet a vallásukat szigorúan gyakorló zsidó férfiak minden nap magukra öltenek, miközben a reggeli imát, a sáhritot elmondják. A tfilin két szíjra erősített bőrdoboz a fejen és a karon, „És legyen ez a parancs jelül karodon és emlékeztetőül szemeid között, hogy az Örökkévaló törvénye legyen szádban, mivelhogy erős karral vezérelt ki téged az Örökkévaló Egyiptomból” (II. Móz. 13,9). Pláne nem előírás nőknek annak a két áldásnak az elmondása, melyeket a két szent dobozra kell mondani. Az elmondásuk és a tfilin felkötése között nem szabad beszélni. Kacifántos dolog ez, mivel ha valaki így nőtt fel, és ráadásul hangos feminista, akkor annak magyarázhatom, hogy Rási lányai nem is biztos, hogy hordtak táleszt, meg hogy raktak tfilint, csak az, hogy nagy libsi volt a papájuk, a nagy kommentátor. Nem kérdezem Andreát arról, hogy hogy bírja ki beszéd nélkül otthontól a Falig, lényeg, hogy megteszi.
Na szóval Andrea vállán a kezem, a női rész bejáratától a női kézmosóig kell eljutnunk. Ez kb. 7 méter. Ahogy a bakfisok meglátják Andrea fején a tfilint, úgy nyílik szét előtte a nép. Borzadó tekintetek között töri át a tömeget ez az amerikai amazon, persze az undorodást és pssssolást (azaz fújolást) én kapom. Valamiféle büszkeséget érzek. A nyalókaosztogató Andreának is ad egyet. Jó fej.
– Azt a kislányt az előbb megdobták kővel… – mutat egy szomorú lánykára és kipás anyukájára Szonja, amikor végre találkozunk. Rögtön nyugtat, hogy nem fájt a lánykának, nem is vérzik, de azért próbáljuk védeni magunkat. Jobb híján csak állunk a tömegben. Számolnék, ha tudnék – talán két-háromszázan lehetünk. A zászlók alatti tér felét töltjük meg, körülöttünk fekete kalapos fiúk üvöltve próbálják áttörni a kordonokat. A kordonok előtt rendőrök vigyázzák kis csapatunkat.
Az imádkozás már elkezdődött, a két tömeg máshol tart. A Fal Női együtt imádkoznak, a kb. nyolcezer haredi gyerek pedig ha épp nem ménkű arrogánsan oszt, akkor külön-külön imádkozik. A Fal Női általában reformok, egalitáriánusok és egyéb olyan irányzatokhoz tartoznak, amelyekben majdnem az összes imát eléneklik. Vannak olyan bónusz imák, amelyek más irányzatoknál nincsenek, pl. beleszőttek az imarendbe izraeli népdalt is az izraeli–arab békéről. Ez az én magyar neológ értékrendemnek felemelő, szerintem ide akart a neológia is eljutni, csak aztán közbeszólt a történelem és maradt az ortodox liturgia. Szóval imádkozik ez a pár száz a nemi egyenlőséget hirdető nő, többségük amerikai. A modern irányzatokat az izraeliek nemigen követik, de ők az Államokban többen vannak, mint egész Izrael népessége. És imádkozik több ezer haredi gyerek, akiknek a nem teljesen egységes irányzata Izrael lakosságának 10%-át teszi ki, az ő hadseregbe állításuk és munkára bírásuk a kormány új nagy feladata. Sokan ezért szavaztak a mostani vezetésre.
Az ima ereje ezen a téren mindig erősen érezhető. A két csapat fohászainak harcát a fejünk fölött egy jiddis novellával lehetne plasztikusan szemléltetni.
Folyamatosan jön a rendőri erősítés, egyre több a gépfegyveres katona és egyre viccesebb helyzetek állnak elő. A Fal férfi szekciójából egy kalapos pajeszos félnótás hangos vihogása töri meg a spirituális mormolást egészen addig, amíg a rendőrök le nem szedik a kerítésről. Aztán vizet, később kávét fröcskölnek ránk. Utána egy haredi nőt interjúvolnak riporterek és állnak körbe a kamerák, aki a frissen alakult Women for the Wall (Nők a Falért) képviselője. Azt állítja a nő, ők szervezték a rabbikat, hogy a szeminarista lányokat idehívják. Szonja kihallgat egy szívszorító beszélgetést két bakfis között: Te tudod, miért vagyunk itt? – Igen, mert ezek a nők el akarják venni tőlünk a Falat és ezt meg kell akadályoznunk… Nahát, tényleg mást mondtak nekik, sejtelmük sincs, hogy mit csinálnak. A Fal Női azt szeretnék elérni 1988 óta, hogy saját rendjük szerint, kipában, táleszben, tfilinben imádkozhassanak a Falnál – az egyetlen helyen, ahol nem szabad nekik. Smuel Rabinowitz, a halachát (a zsidó törvénykezést) a Fal ortodox rabbijaként betartva, nem engedi azt sem, hogy saját Tórát hozzanak a nők, nemhogy adna nekik egyet, annak ellenére, hogy évek óta kérvényezik.
A Fal előtti zsinagógaként használt területre nem sikerül bejutnia a Fal Nőinek. Ott spontán egalitáriánus imádkozás alakul ki, amit senki nem tervezett. Azokkal a férfiakkal valósul meg az együtt imádkozás, akik támogatónak jöttek el. Egy közülük a férfi szekcióban egy nagy Jó reggelt! Jó hónapot! transzparenssel fejezi ki csendes szolidaritását.
Szám szerint két bát micvát (nővé avatás 12 éves korban) is ünneplünk ma. Kipás kislányokat dobálnak a magasba, juhé. „De menő!” – mondom én, akinek szintén a Falnál volt a bát micvám, de én csak miniszoknyával és „I Am A Free Punk” feliratú pólóval demonstráltam. – Képzeld milyen csúcs lesz elmondaniuk felnőttként, hogy övék volt az első egál bát micvá a Falnál – mondja Szonja.
Ima vége, Hatikva (az Izraeli himnusz). Faramuci helyzet, ezek a szegény ultraortodox gyerekek otthon azt tanulják, hogy Izrael Államát ne fogadják el.
Kérnék egy kávét, immáron pohárban, csészében, bögrében, mindegy csak ne ruhára. De ahhoz ki kell jutni innen. A katonák egymásba karolva állnak sorfalat a gyerektömeg és mi köztünk, amint ünnepélyesen kivonulunk. Az előttünk haladó kipás néni Jó új hónapot! kurjongat a zöld ruhás sorfal másik oldalán megvadult gyerekeknek. Egy kislány a katonák mögül ránk ölti a nyelvét.
Beállok jiddis írónak és a novellámban lúdlábú dibukkok fogják a szőrös nyelvüket ölteni szivárványszín taleszes nőkre és fekete-fehérbe öltözött haredi bakfisokra.
(megjelent a nyomtatott Új Keletben)
Az izraelinfo.com szerzője, az Új Kelet újság főszerkesztője
